"Elmesélt magának egy történetet."
Sorozat: A nyertes trilógia #3
Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.
Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.
Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?
Utolsó részéhez érkezett Marie Rutkoski érzelmekben és intrikákban gazdag sorozata, A nyertes trilógia. Vajon győzhet-e Kestrel az utolsó játszmában? Vagy elveszít mindent, amiért eddig harcolt? Tartsatok a Blogturné Klubbal 2018. április 7-e és 13-a között; ha pedig velünk játszotok, megnyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott könyvet is!
Marie Rutkoski A nyertes trilógiája az egyik olyan sorozat, amely nálam a letehetetlen kategóriába tartozott. Az írónő remekül vegyítette azokat az elemeket, amelyek garantáltan magukkal ragadtak. Pedig ennek nem így kellett volna történnie – a sorozatban hangsúlyos szerepe volt ugyanis a romantikának, ami általában a történet rovására szokott menni. Itt azonban még hozzátett, és minden rész végére annyira átéreztem a helyzetüket, hogy még a kötetek befejezése után napokkal is összeszorult a szívem.
A harmadik résszel szemben bizakodó voltam – szerettem volna, ha méltó lezárása lenne a sorozatnak, ugyanakkor gyakran ábrándultam ki már konzisztensen jó sorozatok utolsó részénél. A nyertes trilógiában szerencsére nem kellett a minőséget tekintve csalódnom. Azonban mégsem tartom tökéletes lezárásnak; ennek az oka pedig a YA fantasyk zárórészének átka™. Ez részint a korosztályi besorolás miatt, részint az olvasók kielégítése révén, részint a trendek követése okán bekövetkező jelenség.
A biztonság kedvéért „általános” spoilerrel folytatom, de nem konkretizáltan A nyertes csókja eseményeivel.
Amikor a főszereplőket lehetetlen helyzetbe hozza a szerző, majd… majdnem, majdnem, majdnem. Aminek valahol én is örülök, hiszen kötődöm a főszereplőkhöz, mégiscsak mennyi ideig követtük őket. De elvész valami, amikor tudom előre, hogy úgysem halnak meg. Bár az is tény, hogy van a halálnál rosszabb, de YA-ban általában a halálozás szokta okozni a legnagyobb sokkot az olvasóknak.
Spoiler vége.
Ennél a kötetnél ráadásul az írónőnek igen komoly kihívással kellett szembenéznie. Ha olvastátok a második részt, tudjátok, hogy milyen erőviszonyok alakultak ki, és hogy a főgonosz sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett, mint amivel a főszereplők. Egy ilyen felütésnél joggal várhatjuk, hogy valami ütős történetet kapunk. Ez a regény első felében meg is volt, a második felében azonban kissé leeresztett az egész – legalábbis nem olyan megoldása lett, ami illett volna egy ilyen helyzethez.
A regény ugyan összességében tetszett, de az első fele volt az, ami úgy igazán szíven ütött. Itt sokkal intenzívebbek voltak az érzelmek, testközelből tapasztalhattuk a szereplők szenvedéseit. Nem tudom, mindez a kötet második felében már nem volt annyira jelentős. Ez főleg azzal indokolható, hogy a történettel foglalkozott főleg az írónő, de mégis hiányoztak az érzelmileg ütős pillanatok.
A történetről általánosságban elmondható, hogy izgalmakban gazdag, ám elég kiszámítható volt. A figyelmemet azonban így is lekötötte, és ugyan kevésbé, de mégis izgultam, hátha mégsem úgy történnek az események, ahogy várható volt.
A nyertes trilógiában a szereplők is sokat nyomtak a latba, hát még a főszereplők közti románc. Ebből a szempontból ez a rész is kivételes volt, ráadásul új kedvenc szereplőt is avathattam – Roshart, akiből szívesen olvasnék egy külön sorozatot.
Kestrel ebben a részben sokat változott ismételten, és nem tudom, hogy ez mennyire illett ahhoz, amin keresztül kellett mennie. Ettől függetlenül még mindig egy erős, intelligens karakternek tartom. Arinnal is megbékéltem mostanra, bár a hozzáállása néha még mindig frusztrál. Arint a karaktertípusáért nem tudtam kedvelni – alapvetően nem igazán kedvelem a hozzá hasonló szereplőtípust. Viszont ő is komoly karakterfejlődésen ment keresztül a sorozat során, amit az iránta kialakult érzéseim ellenére is értékeltem.
A szerelmi szál azért így is ütött. Amin Kestrel és Arin keresztülment, az példátlan. Ráadásul annyi érzelemmel és tartalommal töltötte meg az írónő a románcukat, hogy még mindig hatással volt rám.
Mindent összevetve, A nyertes csókja egy jó sorozatzáró volt, ami az eddigiekhez képest kicsit visszaesést jelent. Az írónő nagyon komplikált helyzetet alakított ki, amit nem tudott hitelesen megoldani. Azonban minden más tekintetben úgy érzem, méltó lezárást kapott a sorozat. Az biztos, hogy hamarosan újraolvasom a trilógiát, hogy ismételten elmerülhessek ebben a csodálatos YA high fantasy történetben.
A harmadik résszel szemben bizakodó voltam – szerettem volna, ha méltó lezárása lenne a sorozatnak, ugyanakkor gyakran ábrándultam ki már konzisztensen jó sorozatok utolsó részénél. A nyertes trilógiában szerencsére nem kellett a minőséget tekintve csalódnom. Azonban mégsem tartom tökéletes lezárásnak; ennek az oka pedig a YA fantasyk zárórészének átka™. Ez részint a korosztályi besorolás miatt, részint az olvasók kielégítése révén, részint a trendek követése okán bekövetkező jelenség.
A biztonság kedvéért „általános” spoilerrel folytatom, de nem konkretizáltan A nyertes csókja eseményeivel.
Amikor a főszereplőket lehetetlen helyzetbe hozza a szerző, majd… majdnem, majdnem, majdnem. Aminek valahol én is örülök, hiszen kötődöm a főszereplőkhöz, mégiscsak mennyi ideig követtük őket. De elvész valami, amikor tudom előre, hogy úgysem halnak meg. Bár az is tény, hogy van a halálnál rosszabb, de YA-ban általában a halálozás szokta okozni a legnagyobb sokkot az olvasóknak.
Spoiler vége.
Ennél a kötetnél ráadásul az írónőnek igen komoly kihívással kellett szembenéznie. Ha olvastátok a második részt, tudjátok, hogy milyen erőviszonyok alakultak ki, és hogy a főgonosz sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett, mint amivel a főszereplők. Egy ilyen felütésnél joggal várhatjuk, hogy valami ütős történetet kapunk. Ez a regény első felében meg is volt, a második felében azonban kissé leeresztett az egész – legalábbis nem olyan megoldása lett, ami illett volna egy ilyen helyzethez.
A regény ugyan összességében tetszett, de az első fele volt az, ami úgy igazán szíven ütött. Itt sokkal intenzívebbek voltak az érzelmek, testközelből tapasztalhattuk a szereplők szenvedéseit. Nem tudom, mindez a kötet második felében már nem volt annyira jelentős. Ez főleg azzal indokolható, hogy a történettel foglalkozott főleg az írónő, de mégis hiányoztak az érzelmileg ütős pillanatok.
A történetről általánosságban elmondható, hogy izgalmakban gazdag, ám elég kiszámítható volt. A figyelmemet azonban így is lekötötte, és ugyan kevésbé, de mégis izgultam, hátha mégsem úgy történnek az események, ahogy várható volt.
A nyertes trilógiában a szereplők is sokat nyomtak a latba, hát még a főszereplők közti románc. Ebből a szempontból ez a rész is kivételes volt, ráadásul új kedvenc szereplőt is avathattam – Roshart, akiből szívesen olvasnék egy külön sorozatot.
Kestrel ebben a részben sokat változott ismételten, és nem tudom, hogy ez mennyire illett ahhoz, amin keresztül kellett mennie. Ettől függetlenül még mindig egy erős, intelligens karakternek tartom. Arinnal is megbékéltem mostanra, bár a hozzáállása néha még mindig frusztrál. Arint a karaktertípusáért nem tudtam kedvelni – alapvetően nem igazán kedvelem a hozzá hasonló szereplőtípust. Viszont ő is komoly karakterfejlődésen ment keresztül a sorozat során, amit az iránta kialakult érzéseim ellenére is értékeltem.
A szerelmi szál azért így is ütött. Amin Kestrel és Arin keresztülment, az példátlan. Ráadásul annyi érzelemmel és tartalommal töltötte meg az írónő a románcukat, hogy még mindig hatással volt rám.
Mindent összevetve, A nyertes csókja egy jó sorozatzáró volt, ami az eddigiekhez képest kicsit visszaesést jelent. Az írónő nagyon komplikált helyzetet alakított ki, amit nem tudott hitelesen megoldani. Azonban minden más tekintetben úgy érzem, méltó lezárást kapott a sorozat. Az biztos, hogy hamarosan újraolvasom a trilógiát, hogy ismételten elmerülhessek ebben a csodálatos YA high fantasy történetben.
Eredeti cím: The Winner's Kiss (2016)
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó (2018)
Oldalszám: 512
Nyereményjáték
Utolsó fejezetéhez érkezett Marie Rutkoski: A nyertes trilógiája, úgyhogy a mostani játékban felidézzük a korábbi részek egy-egy elemét. A nyereményjátékon való részvételhez a blogturné állomásain található kérdések válaszát kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő helyére. Azok között, akik helyes választ adtak, kisorsolunk egy példányt Marie Rutkoski: The Winner’s Kiss - A nyertes csókja regényből a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Mi volt a kódneve a kémnek, aki segítette a herraniakat?
a Rafflecopter giveaway
További állomások
04.09 Sorok között
04.11 Könyvvilág
04.13 Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése