2017. december 13., szerda

Margaret Atwood: Alias Grace

"Mert ha a világ jól bánik az emberrel, uram, akkor elhiszi, hogy azt meg is érdemli."

A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik…



A szolgálólány meséje után, a Jelenkor Kiadó jóvoltából immár Margaret Atwood eredetileg 1996-ban megjelent regényét, az Alias Grace-t is olvashatjuk magyar fordításban. A Blogturné Klub bloggerei a 19. század hírhedt gyilkosnője történetének nyomába eredtek, s egy négy állomásos turné keretében be is számolnak nyomozásukról. Tartsatok velünk, hiszen az érdekességek és beszámolók mellett, a turné végén meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Az idei évem egyik legnagyobb felfedezésének tartom Margaret Atwoodot, akitől nyáron A szolgálólány meséjét olvastam (és rajongva szerettem), most pedig az Alias Grace művével vett le a lábamról. Bevallom, hatalmas elvárásokkal álltam neki az olvasásnak, még ha ezt igyekeztem is elnyomni, viszont az író ezen könyve sem okozott csalódást.

Az Alias Grace teljesen más élményt nyújtott, mint A szolgálólány meséje. Elsősorban az érzelmi faktort tekintve. Az utóbbi könyv érzelmileg maga alá temetett, az előbbi azonban nem ezzel az aspektusával, hanem a pszichológiai elemeivel ragadta meg a figyelmemet. Igaz, kellett egy kis idő, mire ezt én is megszoktam, és összehasonlítások nélkül tudtam élvezni a könyvet.

Ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége a rejtélye volt – bűnös-e a főszereplő vagy áldozat? Milyen események vezettek egyáltalán a gyilkosságokig? Tetszett, hogy Grace saját szavaival mesélte el a történéseket, és hogy emellé külső nézőpontból is kaptam információkat. Bár ez utóbbi csak még tovább csigázta a kíváncsiságomat, ugyanis akárhányszor azt éreztem, hogy előreléptem a megoldást tekintve, jött valami, ami ismét megkérdőjelezett bennem mindent, amit hittem. Ugyanakkor nem is (csak) ez a történet célja. Margaret Atwood ismét több rétegű jelentéstartalommal ruházta fel a könyvet, amelynek a főszereplő bűnösségének kérdése csak a legfelsőbb réteg.

Spoileres bekezdés!
Emiatt nem is kaptunk soha magabiztos magyarázatot – az olvasóra lett bízva, hogy a kapott bizonyítékok és vélemények alapján meghozza a döntését. Valóban mentális betegséggel küzd vagy kiváló színésznő? Személyes véleményem szerint mindkettő: úgy gondolom, az igazság valahol félúton lehet ennél a történetnél. Tény, hogy Grace komoly traumákon ment keresztül, amelyek bárkire hatással lehetnek, de nálam az a mondat kérdőjelezte meg végleg a lány ártatlanságát, amelyben azt mondja, hogy azt várták tőle, hogy sírjon, úgyhogy sírt.
Spoileres bekezdés vége!

Grace története nem az egyetlen, amely bemutatásra került. Simon doktor életútja hasonló érdekességekkel szolgált – bár engem nem igazán indított meg, leszámítva a kötet vége felé. Az ő történetszálának a fő célja a külvilág bemutatása (beleértve a társadalmi, nembeli és politikai helyzetet is), a pszichológia akkori korlátainak ismertetése és hogy kívülről láthassuk Gracet.
Engem lenyűgözött, hogy a könyv egyik központi elemévé az „illúzió” vált. Folyamatosan megjelent, és mindegyik szereplőhöz kötődött valamelyest. Misztikusabbá vált tőle a könyv.

Spoileres bekezdés!
Tudjátok, azt gondolom, hogy Grace bűnös volt. Ezt írtam feljebb is, viszont az illúzió fontossága egyre inkább megerősít ebben a hitemben. Nem lehet véletlen, hogy ennyire jelentős szerepet tulajdonítanak neki, ráadásul van egy karakterünk, Jeremiah, aki ennek a mestere, és aki szerint ő és Grace rokonlelkek. Ahogy egyre több időt töltök el a könyvön gondolkodva, egyre inkább ezek a párhuzamok jutnak eszembe.
Spoileres bekezdés vége!

Karaktereket tekintve Margaret Atwood ismét zseniális volt. Alaposan kidolgozott, hús-vér emberként jelentek meg a könyvben. Valós személyeken alapultak páran, viszont az írónő töltötte meg őket élettel, célokkal és gondolatokkal. Neki köszönhetően váltak kézzelfogható egyénekké, akiket lehet kedvelni vagy gyűlölni, elítélni vagy támogatni. Az biztos, hogy senki nem volt könnyedén beskatulyázható. És nem csupán a főszereplőkre vonatkozik mindez – a mellékszereplők is elég egyéniséggel rendelkeztek ahhoz, hogy ne felejtsem el őket.

Leginkább Grace és Simon karaktere mutatta meg az írónő tehetségét. Mindketten elsőre teljesen átlagos embernek tűnnek, viszont a regény előrehaladtával a személyiségük jéghegyének felszín alatti részeit is megismerhettem, és egy teljesen más kép bontakozott ki. Ez az utazás az emberi psziché mélyébe ugyanolyan izgalmasnak bizonyult, mint Grace bűnösségének rejtélye.

Mindent összevetve Margaret Atwood ismét levett a lábamról, és egy újabb kiváló és maradandó olvasási élményt nyújtott. Az Alias Grace egy lebilincselő történet volt, amely sokkal többet kínált egy egyszerű rejtélynél. A könyvet elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnének egy kivételes szépirodalmi művet olvasni és / vagy vágynak arra, hogy egy gyönyörűen megírt történettel ismerkedjenek meg. Számomra az írónő felkerült a kedvenc szerzők listájára, remélhetőleg jövőre még több könyvét sorra keríthetem.


Könyv adatai
Eredeti cím: Alias Grace (1996)
Kiadó: Jelenkor (2017)
Oldalszám: 768

Nyereményjáték


A könyvben sok szerző sokféle műfajú írása is megjelenik az egyes fejezetek elején, illetve magában a történetben is. A regényhez kapcsolódó nyereményjátékunkban ezen szerzők munkáiból szemezgettünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet olyan alkotó művéből, aki valamilyen formában feltűnik a kötetben. A feladatotok, hogy az idézett szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsuzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál.


További állomások


12.13. - Always Love a Wild Book

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése