"– Biztos vagy benne, hogy ez nem valami rémálom? – kérdezte halkan. – Biztos, hogy ebből nem lehet felébredni?
Néztem, csak néztem az utat, előrebámultam, figyeltem, ahogy a sivatag felől fújó szél halvány aranyló fénybe vonja az aszfaltot, és közben sötét felhők gyülekeznek felettünk.
– Igen – feleltem egy idő után.
Mert az álmodók, ha felébrednek, maguk mögött hagyják a szörnyeiket."
Sorozat: Sötét elmék #3
Ruby égető fájdalommal a szívében, megtörten indul el az északi gyülekezőhely felé azzal a pár társával, akik még túlélték a kormány Los Angeles-i támadását. Nincsenek egyedül, egy foglyot visznek magukkal: Clancy Gray az elnök fia, aki hasonló különleges tulajdonságokkal rendelkeznek, mint Ruby. Egyedül a lány képes arra, hogy kordában tartsa őt, azonban elég egyetlen pillanatnyi óvatlanság, és Clancy azonnal zűrzavart kelthet a többiek tudatában.
Egyetlen fegyverük egy ingatag titok: bizonyítékuk van arra, hogy a kormány tudja, mi indította el pusztító útjára a titokzatos betegséget, amely megtizedelte Amerika tizenéveseit, és ami miatt a túlélők különleges, ám veszélyes képességekre tettek szert, amelyek titokban tartása érdekében elzárták őket a világtól. A fellépő belső viszályok azonban azzal fenyegetnek, hogy megakadályozzák az egyetlen esélyt arra, hogy felszabadítsák a táborokat, ahol számos Pszí-képességű társuk szenved.
Mindeközben visszatér a csapathoz Liam, aki iránt Ruby érzelmei csak erősödtek. A lánynak meg kell küzdenie a fiú tudatába való behatolás fájdalmas utóhatásaival, azonban tudja, hogy meg kell erősödnie, így Liam bátyjához, Cole-hoz fordul segítségért. Megfelelő edzésre van szüksége, hogy képes legyen harcolni Gray elnök és kormánya ellen. Ám Cole-nak is megvannak a maga démonai, és egyetlen, végzetes hiba mindent elpusztíthat.
Lassan minden a végéhez ér, és így van most Alexandra Bracken Sötét elmék sorozata is. A Könyvfesztiválra érkezik a trilógia zárókötete, a Sötét hajnal a Maxim Kiadó gondozásában, mi pedig természetesen nem hagyhatjuk ki a harmadik részt sem, ahogy a másik kettővel sem tettük. Április 14-től a Blogturné Klub négy tagja mesél a könyvről, mielőtt búcsút intünk neki.
Ha ügyes vagy, Te is hazaviheted a könyv egy példányát!
Azt hiszem, nem álltam készen erre. Alexandra Bracken a Sötét elmék sorozatával belopta magát a szívembe, és biztosította magát az automatikusan-olvasós írónők közt. Mivel az első két részt nagyon szerettem, kíváncsi voltam, mit tartogat számomra a lezárás.
Be kell vallanom, nehéz megfogalmaznom a gondolataimat, mert kissé megviselt érzelmileg ez a könyv. Még most is sajog a szívem, mikor arra gondolok, hogy mi mindenen mentek keresztül a kedvenc szereplőim.
Alexandra Bracken üzenete az első kötettől kezdve az emberek emberségéhez kötődött. Ezt az első kötetekben lassan vezette fel, itt azonban lélegzetelállító keménységgel – ugyanakkor gyönyörűen – fogalmazta meg társadalomkritikáját. Megjelent az ismeretlentől való félelem, az előítéletek, de még a média hatása is. Számomra is erre a részre érett be igazán, hogy mi mindent képesek megtenni az emberek a félelem hatására. Engem folyamatosan az foglalkoztatott, hogy miként képesek magukban megindokolni a tettüket? Leginkább az szomorított el, hogy ilyen táborok a mi világunkban is léteztek, és ehhez nem is kell nagyon visszamenni a történelemben.
Az írónő azonban nem csak a rosszat emelte ki, hanem megmutatta azt is, hogy van remény. Még most is összeszorul a szívem, mikor eszembe jut némely jelenet. Bracken lírai fogalmazása valóságossá és ezáltal még erőteljesebbé tette ezeket a pillanatokat. Megsirattam ezt a regényt, ami sokat elárul annak intenzitásától.
Brackent a lassú történetvezetéssel kötöttem össze az eddigi olvasmányaim alapján, viszont ebben a kötetben elég pörgősnek tekinthető a történet. Folyamatos veszélyhelyzetek, fordulatok és persze mindezek mellé egy adag dráma jellemzi a Sötét hajnalt. A szereplők rengeteg olyan komoly döntést kényszerültek meghozni, amelyek még egy felnőttet is próbára tettek volna. Érdekes volt, hogy bár közös célért küzdöttek, mindenkinek megvolt a saját elképzelése arról, azt miként lehetne megvalósítani. Találkoztam már máshol is ezzel a történetelemmel, de itt reálisan és karakterhűen lett megoldva.
A Sötét hajnalt könnyedén lehet drámainak nevezni – akár történeti, akár társadalomkritikai, akár karakteri, akár kapcsolati szempontból nézzük. Ez soknak tűnhet, azonban minden drámai pillanat hatásos volt. Sőt, azt hiszem, ez az egyik oka, hogy nem fogom olyan könnyedén elfelejteni a történetet. Igen, még a szereplők kapcsolatainak drámái sem lett eltúlozva.
Mielőtt rátérnék erre, beszéljünk kicsit magukról a karakterekről. Ez a rész lehetőséget kínált arra, hogy új szemszögből ismerhessük meg kedvenceinket, ezzel még teljesebb emberré téve őket. Alapvetően elmondható a szereplőkről, hogy komplexek, sokrétűek és érdekesek. A sorozatot tekintve mindenki jelentős karakterfejlődésen ment keresztül – amely néha jelentős megnyilvánulásokban mutatkozott meg. Bracken szerintem mesteri karakteralkotásban, és azok személyiségének elmélyítésében. Minden szereplője emberi, könnyedén el tudnám képzelni, hogy szembetalálkozzam velük az utcán. Minden gyereket kedveltem, még a „főgonoszt” sem tudom utólag már utálni.
Clancy hátteréről sokkal többet megtudtunk, így egy sokkal komplexebb „gonoszt” kaptunk, mint aminek elsőre tűnt. Annyira szívesen olvasnék az ő szemszögéből akár egy előzményt, akár egy folytatást, mert bár jobban megismertem, mégsem mondanám, hogy tudok róla mindent. Viszont a háttértörténetéből érthetővé vált a motivációja és a személyisége is. Vele kapcsolatban nagyon sok „mi lett volna, ha” kérdésem maradt, ami mutatja, hogy milyen izgalmas karaktert is alkotott az írónő.
Ruby csodálatos főhősnő lett. A gondolkodásmódja és a küzdőereje példaértékű. Nem tökéletes, de nagyon erős jellemileg. Imádtam, hogy bár különleges képessége van, mégsem ő vált minden probléma megoldójává, hanem valódi csapatmunkát láthattam. Attól pedig, amit a végén tett, még mindig kiráz a hideg.
A Sötét hajnalt és igazából az egész sorozatot is nagyban meghatározza a kapcsolati hálók alakulása – legyen ez szerelmi szál, barátság vagy épp ellenségeskedés. Mivel pedig ezek a szálak ebben a kötetben értek össze, komoly gubancok alakultak ki bennük. Egyetlen történéssel volt gondom, mert amiatt a Sötét elmék belépett azon sorozatok sorába, ahol senki nem maradhat egyedül. Miért kell mindenkinek összejönnie valakivel? Ezt sosem fogom megérteni.
Bár be kell vallanom, volt két shipem is, amelyből az egyiknél azt hiszem, hogy a sorozat vége után összejöttek. A másik sajnos elsüllyedt a szívem egy darabkájával együtt. Ruby és Liam kapcsolatára kíváncsi voltam olvasás előtt, hiszen az előző részben elég komoly bizalmi problémák merültek fel. Végeredményben nem adott túl sokat a történethez, bár tetszett, ahogy dolgoztak rajta. Ha az elhallgatós téma kimaradt volna, teljes mértékben elégedett lennék. Azért akadtak nagyon aranyos pillanatok, amelyek bizonyították, hogy igenis van köztük valami kötelék, nem pedig csak írói kényszerből.
Mindent összevetve a Sötét hajnal kiváló befejezése volt egy fantasztikus sorozatnak. Kijelenthetem, hogy végül ez lett a kedvenc részem, ami tényleg ritka élmény nálam. Ez a rész és az egész sorozat adott egy löketet a disztópia iránti kedvelésemnek, amit úgy éreztem, már elvesztettem végleg. Sajnos most egy újabb sorozatnak kell búcsút intenem, amit biztos, hogy újra fogok még olvasni a jövőben – amint nem sajog a szívem, akárhányszor rágondolok.
Be kell vallanom, nehéz megfogalmaznom a gondolataimat, mert kissé megviselt érzelmileg ez a könyv. Még most is sajog a szívem, mikor arra gondolok, hogy mi mindenen mentek keresztül a kedvenc szereplőim.
Alexandra Bracken üzenete az első kötettől kezdve az emberek emberségéhez kötődött. Ezt az első kötetekben lassan vezette fel, itt azonban lélegzetelállító keménységgel – ugyanakkor gyönyörűen – fogalmazta meg társadalomkritikáját. Megjelent az ismeretlentől való félelem, az előítéletek, de még a média hatása is. Számomra is erre a részre érett be igazán, hogy mi mindent képesek megtenni az emberek a félelem hatására. Engem folyamatosan az foglalkoztatott, hogy miként képesek magukban megindokolni a tettüket? Leginkább az szomorított el, hogy ilyen táborok a mi világunkban is léteztek, és ehhez nem is kell nagyon visszamenni a történelemben.
Az írónő azonban nem csak a rosszat emelte ki, hanem megmutatta azt is, hogy van remény. Még most is összeszorul a szívem, mikor eszembe jut némely jelenet. Bracken lírai fogalmazása valóságossá és ezáltal még erőteljesebbé tette ezeket a pillanatokat. Megsirattam ezt a regényt, ami sokat elárul annak intenzitásától.
Brackent a lassú történetvezetéssel kötöttem össze az eddigi olvasmányaim alapján, viszont ebben a kötetben elég pörgősnek tekinthető a történet. Folyamatos veszélyhelyzetek, fordulatok és persze mindezek mellé egy adag dráma jellemzi a Sötét hajnalt. A szereplők rengeteg olyan komoly döntést kényszerültek meghozni, amelyek még egy felnőttet is próbára tettek volna. Érdekes volt, hogy bár közös célért küzdöttek, mindenkinek megvolt a saját elképzelése arról, azt miként lehetne megvalósítani. Találkoztam már máshol is ezzel a történetelemmel, de itt reálisan és karakterhűen lett megoldva.
A Sötét hajnalt könnyedén lehet drámainak nevezni – akár történeti, akár társadalomkritikai, akár karakteri, akár kapcsolati szempontból nézzük. Ez soknak tűnhet, azonban minden drámai pillanat hatásos volt. Sőt, azt hiszem, ez az egyik oka, hogy nem fogom olyan könnyedén elfelejteni a történetet. Igen, még a szereplők kapcsolatainak drámái sem lett eltúlozva.
Mielőtt rátérnék erre, beszéljünk kicsit magukról a karakterekről. Ez a rész lehetőséget kínált arra, hogy új szemszögből ismerhessük meg kedvenceinket, ezzel még teljesebb emberré téve őket. Alapvetően elmondható a szereplőkről, hogy komplexek, sokrétűek és érdekesek. A sorozatot tekintve mindenki jelentős karakterfejlődésen ment keresztül – amely néha jelentős megnyilvánulásokban mutatkozott meg. Bracken szerintem mesteri karakteralkotásban, és azok személyiségének elmélyítésében. Minden szereplője emberi, könnyedén el tudnám képzelni, hogy szembetalálkozzam velük az utcán. Minden gyereket kedveltem, még a „főgonoszt” sem tudom utólag már utálni.
Clancy hátteréről sokkal többet megtudtunk, így egy sokkal komplexebb „gonoszt” kaptunk, mint aminek elsőre tűnt. Annyira szívesen olvasnék az ő szemszögéből akár egy előzményt, akár egy folytatást, mert bár jobban megismertem, mégsem mondanám, hogy tudok róla mindent. Viszont a háttértörténetéből érthetővé vált a motivációja és a személyisége is. Vele kapcsolatban nagyon sok „mi lett volna, ha” kérdésem maradt, ami mutatja, hogy milyen izgalmas karaktert is alkotott az írónő.
Ruby csodálatos főhősnő lett. A gondolkodásmódja és a küzdőereje példaértékű. Nem tökéletes, de nagyon erős jellemileg. Imádtam, hogy bár különleges képessége van, mégsem ő vált minden probléma megoldójává, hanem valódi csapatmunkát láthattam. Attól pedig, amit a végén tett, még mindig kiráz a hideg.
A Sötét hajnalt és igazából az egész sorozatot is nagyban meghatározza a kapcsolati hálók alakulása – legyen ez szerelmi szál, barátság vagy épp ellenségeskedés. Mivel pedig ezek a szálak ebben a kötetben értek össze, komoly gubancok alakultak ki bennük. Egyetlen történéssel volt gondom, mert amiatt a Sötét elmék belépett azon sorozatok sorába, ahol senki nem maradhat egyedül. Miért kell mindenkinek összejönnie valakivel? Ezt sosem fogom megérteni.
Bár be kell vallanom, volt két shipem is, amelyből az egyiknél azt hiszem, hogy a sorozat vége után összejöttek. A másik sajnos elsüllyedt a szívem egy darabkájával együtt. Ruby és Liam kapcsolatára kíváncsi voltam olvasás előtt, hiszen az előző részben elég komoly bizalmi problémák merültek fel. Végeredményben nem adott túl sokat a történethez, bár tetszett, ahogy dolgoztak rajta. Ha az elhallgatós téma kimaradt volna, teljes mértékben elégedett lennék. Azért akadtak nagyon aranyos pillanatok, amelyek bizonyították, hogy igenis van köztük valami kötelék, nem pedig csak írói kényszerből.
Mindent összevetve a Sötét hajnal kiváló befejezése volt egy fantasztikus sorozatnak. Kijelenthetem, hogy végül ez lett a kedvenc részem, ami tényleg ritka élmény nálam. Ez a rész és az egész sorozat adott egy löketet a disztópia iránti kedvelésemnek, amit úgy éreztem, már elvesztettem végleg. Sajnos most egy újabb sorozatnak kell búcsút intenem, amit biztos, hogy újra fogok még olvasni a jövőben – amint nem sajog a szívem, akárhányszor rágondolok.
Könyv adatai
Eredeti cím: In the Afterlight (2014)
Kiadó: Maxim (2017)
Oldalszám: 620
Nyereményjáték
Kedvenc főszereplőink visszatérnek!
Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben. Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet. Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
“– Nahát, nahát! – szólalt meg kaján vigyorral. – Ha ebből jól sejtem, az én öcsikém nagyon jól csókol.”
a Rafflecopter giveaway
Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben. Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet. Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
“– Nahát, nahát! – szólalt meg kaján vigyorral. – Ha ebből jól sejtem, az én öcsikém nagyon jól csókol.”
a Rafflecopter giveaway
További állomások
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése