A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.
Helló Dearies! Véget ért a március és véget ért a tél (bár a csend minket nem kísér el)!
Márciusban...
♡ Kaptam virágot nőnapra.
♡ Megünnepeltük anyukám 50. születésnapját!
♡ Beszereztük a jegyeket a Shinedown budapesti koncertjére!
♡ Anyukám nyert mozijegyet, úgyhogy áprilisban jó pár év után megyünk moziba.
♡ Megvettem a vonatjegyet a Könyvfesztiválra, szóval április 20-án ott leszek (ha minden jól alakul).
♡ A diákjaim a legédesebbek voltak. Akkora szeretetnyilvánításban volt részem, majdnem elolvadtam!
♡ Új kedvenc szerzőt avattam - Ray Bradburyt!
♡ Ismét nekiálltam németül tanulni, és most olvasom az első német nyelvű mesegyűjteményemet.
♡ Lassan utolérem magam a blogposztokkal, úgyhogy élvezzük ki, míg tart a bőség. :)
Márciusban olvastam
A tavasz első hónapjában 11 könyvet sikerült befejeznem, aminek nagyon örülök! Főleg, hogy három (vagy négy?) sorozatzáró kötet is található benne!
Az első befejezett olvasmányom Neil Gaiman: Ezüst álom kötete volt, ami a Köztesvilág trilógia második része. Maradjunk annyiban, hogy nem ez a kedvenc Neil Gaiman kötetem? Mármint találhatók benne olyan elemek, amik tetszenek, de nem áll össze, és nem hozza azt, amit már megszoktam kedvenc írómtól. Egyébként elég komoly függővége van, úgyhogy kíváncsi leszek a sorozatzáróra is.
Március 1-jén járunk még mindig. Azon a napon jelent meg Maggie Stiefvater: Opal novellája, ami a Hollófiúk sorozat után játszódik, és Opal szemszögéből mutatja be, miként él ő és Ronan. Nem szeretnék ismét hosszasan fangirlködni, úgyhogy ajánlom a novelláról írt bejegyzésemet, mert abban minden érzelmem benne van. De komolyan.
A hónapban találtam egy igazán addiktív sorozatot, Jeff VanderMeer: Déli Végek-trilógiáját, aminek az első részét, az Expedíciót, a hónap elején olvastam, a Kontrollt és a Fantomfényt pedig a hónap második felében (az utóbbi kettőt egymás után). A Déli Végek-trilógia egy nagyon izgalmas alapkoncepcióra épül, egy rejtélyre, ami végigvonul az egész sorozaton, és ami engem is hajtott előre. Közel sem tartom tökéletesnek a sorozatot - a második részt egyáltalán nem kedveltem, mert a potenciáljából semmit nem valósított meg -, azonban összességében élveztem a az X-Térségben és a Déli végekben történő barangolást, a rejtélyeket, és néhány szereplőt (de nem Kontrollt. Őt szeretném elfelejteni.).
Márciusban egyik nagy célom volt, hogy elolvassam azokat a könyveket, amiket előtte hónapokban kezdtem el, mert nem szeretném, ha fél évig rajta lenne 1-1 könyv az aktuális olvasmányok listán. Ami terv egyébként egész jól sikerült, mert négy korábbi olvasásból hármat sikeresen abszolváltam is. Először is Soman Chainani: Jótett helyébe könyvét fejeztem be, a Jók és Rosszak Iskola trilógia zárókötetét. A véleményemben is kifejtettem, hogy alapvetően jó könyv volt, mert izgalmakban gazdag története lett, kellően pörgős és fordulatos volt. Azonban a karakterek és a köztük lévő dinamikában akadtak olyan problematikus dolgok, amik levontak az élvezeti értékéből.
A következő korábban elkezdett olvasmányom Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése volt, amiről csak azért nem írtam még a blogra, mert nem álltam készen lelkileg. De ha egyszer összeszedem magam! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ez lett a kedvenc kötetem, de ettől még imádtam - csak hát a második rész, a gyilkos. De közben ez is érzelmileg kikészített, és milliószor meglepett, és összetört és...
Még kell idő a bejegyzéshez. A lényeg, hogy ez egy kiváló zárókötet, amit szerettem.
Menjünk tovább. A következő korábban elkezdett könyv úgyis akkora csalódást okozott, hogy lecsillapítja a kedélyeket. Vagy inkább másmilyeneket szít fel. Dan Brown: Eredet, az egyik legjobban várt idei hazai megjelenés volt számomra, hiszen Robert Langdon kalandjai eddig mindig örömmel és izgalommal töltöttek el. Úgy tűnik, hogy most már nem elég nekünk az, hogy Robert nyomozzon, ó, kell ide még összeesküvés, meg dráma. Abból jó sok, hogy elterelje az olvasó figyelmét a tényleges cselekmény hiányáról és a logikátlanságról. De jó lesz az neki, nagyon jó...
Egy darabig hitegettem magam amúgy, hogy ez csak átmeneti, majd visszajön az életérzés, ismét nyomozni fog Robert, ismét lesznek megoldásra váró rejtélyek. Hiába. Minden, ami különlegessé tette például az Angyalok és démonokat, az itt már nincs meg.
Az orgyilkos küldetése befejezése után azt hittem, semmi sem közelítheti meg minőségben és érzelmi szempontból. Ray Bradbury: Marsbéli krónikák remekműve azonban segített kirángatni abból az érzelmi gödörből, amibe Robin Hobb olvasása után kerültem. (Időrendben ezt a könyvet fejeztem be Az orgyilkos küldetése után, az Eredet később történt.)
Az első befejezett olvasmányom Neil Gaiman: Ezüst álom kötete volt, ami a Köztesvilág trilógia második része. Maradjunk annyiban, hogy nem ez a kedvenc Neil Gaiman kötetem? Mármint találhatók benne olyan elemek, amik tetszenek, de nem áll össze, és nem hozza azt, amit már megszoktam kedvenc írómtól. Egyébként elég komoly függővége van, úgyhogy kíváncsi leszek a sorozatzáróra is.
A hónapban találtam egy igazán addiktív sorozatot, Jeff VanderMeer: Déli Végek-trilógiáját, aminek az első részét, az Expedíciót, a hónap elején olvastam, a Kontrollt és a Fantomfényt pedig a hónap második felében (az utóbbi kettőt egymás után). A Déli Végek-trilógia egy nagyon izgalmas alapkoncepcióra épül, egy rejtélyre, ami végigvonul az egész sorozaton, és ami engem is hajtott előre. Közel sem tartom tökéletesnek a sorozatot - a második részt egyáltalán nem kedveltem, mert a potenciáljából semmit nem valósított meg -, azonban összességében élveztem a az X-Térségben és a Déli végekben történő barangolást, a rejtélyeket, és néhány szereplőt (de nem Kontrollt. Őt szeretném elfelejteni.).
Márciusban egyik nagy célom volt, hogy elolvassam azokat a könyveket, amiket előtte hónapokban kezdtem el, mert nem szeretném, ha fél évig rajta lenne 1-1 könyv az aktuális olvasmányok listán. Ami terv egyébként egész jól sikerült, mert négy korábbi olvasásból hármat sikeresen abszolváltam is. Először is Soman Chainani: Jótett helyébe könyvét fejeztem be, a Jók és Rosszak Iskola trilógia zárókötetét. A véleményemben is kifejtettem, hogy alapvetően jó könyv volt, mert izgalmakban gazdag története lett, kellően pörgős és fordulatos volt. Azonban a karakterek és a köztük lévő dinamikában akadtak olyan problematikus dolgok, amik levontak az élvezeti értékéből.
A következő korábban elkezdett olvasmányom Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése volt, amiről csak azért nem írtam még a blogra, mert nem álltam készen lelkileg. De ha egyszer összeszedem magam! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ez lett a kedvenc kötetem, de ettől még imádtam - csak hát a második rész, a gyilkos. De közben ez is érzelmileg kikészített, és milliószor meglepett, és összetört és...Még kell idő a bejegyzéshez. A lényeg, hogy ez egy kiváló zárókötet, amit szerettem.
Menjünk tovább. A következő korábban elkezdett könyv úgyis akkora csalódást okozott, hogy lecsillapítja a kedélyeket. Vagy inkább másmilyeneket szít fel. Dan Brown: Eredet, az egyik legjobban várt idei hazai megjelenés volt számomra, hiszen Robert Langdon kalandjai eddig mindig örömmel és izgalommal töltöttek el. Úgy tűnik, hogy most már nem elég nekünk az, hogy Robert nyomozzon, ó, kell ide még összeesküvés, meg dráma. Abból jó sok, hogy elterelje az olvasó figyelmét a tényleges cselekmény hiányáról és a logikátlanságról. De jó lesz az neki, nagyon jó...
Egy darabig hitegettem magam amúgy, hogy ez csak átmeneti, majd visszajön az életérzés, ismét nyomozni fog Robert, ismét lesznek megoldásra váró rejtélyek. Hiába. Minden, ami különlegessé tette például az Angyalok és démonokat, az itt már nincs meg.
Ray Bradburyről és a műveiről is nehéz írni, mert bárhogy is próbálkoznék, nem tudnám teljesen átadni, hogy milyen sokat is jelentenek számomra a könyvei. Az Októberi vidék egy külön galaxisban található, de a Marsbéli krónikák is lenyűgözött!
Még a kötet végére sem értem, már tudtam, hogy egy újabb szerzőt köszönhetek a kedvenceim között. Egyszer, ha objektívebben állok hozzá, írok róla.
A hónap utolsó olvasása egy képregény volt, mégpedig Sarah Andersen: Herding Cats, ami magyarul a Könyvfesztiválon jelenik majd meg a Fumax kiadó jóvoltából. Jó volt, több esetben is magamra ismerek, nem sikerült úgy lenyűgöznie, mint az első kötetnek. Azért megérte elolvasni, meg jó lapozgatni is. Könnyed, tavaszi olvasmány.
Még a kötet végére sem értem, már tudtam, hogy egy újabb szerzőt köszönhetek a kedvenceim között. Egyszer, ha objektívebben állok hozzá, írok róla.
A hónap utolsó olvasása egy képregény volt, mégpedig Sarah Andersen: Herding Cats, ami magyarul a Könyvfesztiválon jelenik majd meg a Fumax kiadó jóvoltából. Jó volt, több esetben is magamra ismerek, nem sikerült úgy lenyűgöznie, mint az első kötetnek. Azért megérte elolvasni, meg jó lapozgatni is. Könnyed, tavaszi olvasmány.
Aktuális olvasmányok
Az előző leltárhoz hasonlóan most is 4 aktuális olvasmányom van, azonban már csak egyetlen olyan könyv található itt, amit korábban kezdtem el. Sikerélmény?!
Richard Morgan: A végzet barlangjai
Haladás: 201. oldal (+80 oldal)
Összességében kevesebbet olvastam a könyvből ebben a hónapban, mint az előzőben, de ezt a 80 oldalt az elmúlt három napban sikerült abszolválnom. Kezd lassan visszarángatni a regény és a szereplők, azonban még mindig érzem, hogyha nem "kényszeríteném" magam, hogy ezt olvassam, nem haladnék vele.
Mármint ez rosszul hangzik, mintha kényszerből olvasnék, de ez nem így van. Csak a hangulatom akkor jön meg hozzá, mikor már 1-2 oldalt elolvastam belőle. Fura helyzet, no.
Nem tudom, hogy még mi lesz itt, meg miként oldja meg a szerző a kavarások hadát, de remélem, izgalmas lesz.
Cinda Williams Chima: Flamecaster
Haladás: 27. oldal (+27 oldal)
A hónap elkezdtem a Flamecaster újraolvasását is, de még nem igazán volt időm elmerülni benne. Az érzelmi sokk, ami a kötet elején ért másodszor is ugyanannyira fájdalmas. De legalább túl vagyok rajta.
Amúgy nagyon örülök, hogy angolul olvasom újra, sokkal inkább visszahozza azt a hangulatot, amit a Seven Realms sorozat is megteremtett.
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Haladás: 254. oldal (+254 oldal)
Imádom Neil Gaimant, lassan a teljes életműve sorra kerül már, azonban az esszégyűjteményét tekintve nem igazán voltak elvárásaim. Jó, jó! Azt hittem, hogy szenvedni fogok rajta, mert nem hittem, hogy egy esszégyűjtemény - ráadásul ennyire szerteágazó témákban - lehet lebilincselő.
Neil Gaiman azonban fogta minden prekoncepciómat, és a kukába dobta őket. Ez a gyűjtemény fantasztikus! Már sok könyv és film iránt felkeltette bennem az érdeklődést, és sok-sok gondolkodtató meglátással állt elő.
Jelenleg a képregényekkel kapcsolatos esszéinél tartok, amiknek a világa kicsit távol áll tőlem, azonban ő még a képregényekkel kapcsolatos meglátásait is úgy tálalja, hogy végig fenntartsa az érdeklődésem.
Nem véletlenül az egyik kedvenc íróm!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Haladás: 13. oldal (+13 oldal)
Csak egy ízelítőt, azaz a Prológust olvastam el a Térség sorozat 2. részéből. Hasonlóan a Leviatán ébredéséhez, egy igazán izgalmas felütéssel indítanak a szerzők, úgyhogy várom, hogy teljesen meglegyen a hangulat a kötet olvasásához. Az előző részben jó pár kérdés megválaszolatlanul maradt, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen következményei lesznek ennek.
A március elég jól alakult! Minden kihívásomat teljesítettem - olvastam régi megjelenést, újat is; folytattam és fejeztem is be sorozatokat; és a saját olvasatlan könyveim számát is csökkentettem.
Áprilisban azonban nem igazán fog így sikerülni. Nem terveztem be 2018-as megjelenésű könyvet (eredeti megjelenést tekintve), egyszerűen nincs kedvem ebookot olvasni.
Viszont a terveim nagy részét saját olvasatlan könyveim teszik majd ki, úgyhogy remélem, a hónap végén javul egy kicsit az olvasatlan-olvasott könyvek aránya!
1. Könyvtári könyvek
Már csak két olvasatlan könyvtári könyvem van - Ursula K. LeGuin két kötetből álló Valós és valótlan című novellás-gyűjteménye. Nagyon sok jót hallottam az írónőről, úgyhogy nagyon várom, hogy én magam is elkezdhessek ismerkedni a munkásságával.
Eddig az Előszót olvastam el, ami alapján szimpatikusnak tűnt az írónő, az írásmódja pedig lebilincselőnek. Ilyen elvárásokkal fogok nekivágni ezeknek a köteteknek is.
2. 2018-as beszerzések
Richard Morgan: A végzet barlangjai
Haladás: 201. oldal (+80 oldal)
Összességében kevesebbet olvastam a könyvből ebben a hónapban, mint az előzőben, de ezt a 80 oldalt az elmúlt három napban sikerült abszolválnom. Kezd lassan visszarángatni a regény és a szereplők, azonban még mindig érzem, hogyha nem "kényszeríteném" magam, hogy ezt olvassam, nem haladnék vele.
Mármint ez rosszul hangzik, mintha kényszerből olvasnék, de ez nem így van. Csak a hangulatom akkor jön meg hozzá, mikor már 1-2 oldalt elolvastam belőle. Fura helyzet, no.
Nem tudom, hogy még mi lesz itt, meg miként oldja meg a szerző a kavarások hadát, de remélem, izgalmas lesz.
Cinda Williams Chima: Flamecaster
Haladás: 27. oldal (+27 oldal)
A hónap elkezdtem a Flamecaster újraolvasását is, de még nem igazán volt időm elmerülni benne. Az érzelmi sokk, ami a kötet elején ért másodszor is ugyanannyira fájdalmas. De legalább túl vagyok rajta.
Amúgy nagyon örülök, hogy angolul olvasom újra, sokkal inkább visszahozza azt a hangulatot, amit a Seven Realms sorozat is megteremtett.
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Haladás: 254. oldal (+254 oldal)
Imádom Neil Gaimant, lassan a teljes életműve sorra kerül már, azonban az esszégyűjteményét tekintve nem igazán voltak elvárásaim. Jó, jó! Azt hittem, hogy szenvedni fogok rajta, mert nem hittem, hogy egy esszégyűjtemény - ráadásul ennyire szerteágazó témákban - lehet lebilincselő.
Neil Gaiman azonban fogta minden prekoncepciómat, és a kukába dobta őket. Ez a gyűjtemény fantasztikus! Már sok könyv és film iránt felkeltette bennem az érdeklődést, és sok-sok gondolkodtató meglátással állt elő.
Jelenleg a képregényekkel kapcsolatos esszéinél tartok, amiknek a világa kicsit távol áll tőlem, azonban ő még a képregényekkel kapcsolatos meglátásait is úgy tálalja, hogy végig fenntartsa az érdeklődésem.
Nem véletlenül az egyik kedvenc íróm!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Haladás: 13. oldal (+13 oldal)
Csak egy ízelítőt, azaz a Prológust olvastam el a Térség sorozat 2. részéből. Hasonlóan a Leviatán ébredéséhez, egy igazán izgalmas felütéssel indítanak a szerzők, úgyhogy várom, hogy teljesen meglegyen a hangulat a kötet olvasásához. Az előző részben jó pár kérdés megválaszolatlanul maradt, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen következményei lesznek ennek.
Tervek
A március elég jól alakult! Minden kihívásomat teljesítettem - olvastam régi megjelenést, újat is; folytattam és fejeztem is be sorozatokat; és a saját olvasatlan könyveim számát is csökkentettem.
Áprilisban azonban nem igazán fog így sikerülni. Nem terveztem be 2018-as megjelenésű könyvet (eredeti megjelenést tekintve), egyszerűen nincs kedvem ebookot olvasni.
Viszont a terveim nagy részét saját olvasatlan könyveim teszik majd ki, úgyhogy remélem, a hónap végén javul egy kicsit az olvasatlan-olvasott könyvek aránya!
1. Könyvtári könyvek
Már csak két olvasatlan könyvtári könyvem van - Ursula K. LeGuin két kötetből álló Valós és valótlan című novellás-gyűjteménye. Nagyon sok jót hallottam az írónőről, úgyhogy nagyon várom, hogy én magam is elkezdhessek ismerkedni a munkásságával.
Eddig az Előszót olvastam el, ami alapján szimpatikusnak tűnt az írónő, az írásmódja pedig lebilincselőnek. Ilyen elvárásokkal fogok nekivágni ezeknek a köteteknek is.
2. 2018-as beszerzések
Négy könyvet néztem ki az idei beszerzéseim közül, bár nehéz volt leszűkíteni ennyire a kört. Az első három regény az Agave kiadó márciusi megjelenései voltak, és mindet úgy, de ÚGY várom! Robert Jackson Bennett: Csodák városa egy kiváló urban fantasy, Erika Johansen: Tear végzete egy minőségi (mature) YA high fantasy, Dan Simmons Terrorja pedig... nos, Dan Simmons.
A három Agave kiadós könyv mellett szeretném folytatni Cinda Williams Chima Shattered Realms sorozatát is, a Shadowcasterrel. Ezt a kötetet még nem olvastam, úgyhogy nagyon izgatott vagyok miatta! Annyit tudok erről a részről, hogy másik szereplőket követ, mint az első rész.
A három Agave kiadós könyv mellett szeretném folytatni Cinda Williams Chima Shattered Realms sorozatát is, a Shadowcasterrel. Ezt a kötetet még nem olvastam, úgyhogy nagyon izgatott vagyok miatta! Annyit tudok erről a részről, hogy másik szereplőket követ, mint az első rész.
3. Korábban beszerzett saját könyveim
Már csak két kötet hiányzik a Neil Gaiman életműs pecsétjéhez... abból az egyik a legismertebb regénye, az American Gods (a másik pedig az Anansi fiúk). Már nagyon régóta birizgálja a fantáziámat a kötet - több novellát is olvastam, ami ebben a világban játszódik, ráadásul a Kilátás az erkélyről több esszéje is foglalkozott ezzel a regénnyel.
Valami hatalmas mázli folytán nekem a bővített, illusztrált kiadás van meg, úgyhogy most már tényleg csak az van hátra, hogy elolvassam.
Arwen áprilisra meghirdette a Riordan-a-thont, amin én is részt veszek! Úgy gondolom, itt az idő, hogy egy újabb sorozatot fejezzek be, úgyhogy a Heroes of Olympus 4. és 5. része, The House of Hades és The Blood of Olympus is felkerült az áprilisi TBR-ra. Ha már az egyiket elolvasom, nagyon boldog leszek.
Végül pedig Anthony Ryan: A láng légiója is ismét megjelent a TBR-on, de szegényt csak azután fogom tudni elkezdeni, hogy végeztem A végzet barlangjaival. Viszont amint azzal végzek, visszatérek ebbe a világba!
Valami hatalmas mázli folytán nekem a bővített, illusztrált kiadás van meg, úgyhogy most már tényleg csak az van hátra, hogy elolvassam.
Arwen áprilisra meghirdette a Riordan-a-thont, amin én is részt veszek! Úgy gondolom, itt az idő, hogy egy újabb sorozatot fejezzek be, úgyhogy a Heroes of Olympus 4. és 5. része, The House of Hades és The Blood of Olympus is felkerült az áprilisi TBR-ra. Ha már az egyiket elolvasom, nagyon boldog leszek.
Végül pedig Anthony Ryan: A láng légiója is ismét megjelent a TBR-on, de szegényt csak azután fogom tudni elkezdeni, hogy végeztem A végzet barlangjaival. Viszont amint azzal végzek, visszatérek ebbe a világba!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése