2018. január 23., kedd

Ez a novellák éve volt, avagy a kedvenc novelláim 2017-ben

A tavalyi évben, a sci-fi iránti rajongásom fellobbanása mellett, szerettem meg a novellákat. Egészen idáig kissé idegenkedtem tőlük - bár ennek elsősorban az antológiák voltak az okai (hiszen eléggé zsákbamacska jellege van).
Viszont idén elég sok novellához volt szerencsém, így elkerülhetetlen volt egy "legjobbak" lista összeállítása.



Amit tudnotok kell, hogy ez a Top lista eredetileg a Top 10 rovat részeként látott volna napvilágot, de esélytelen volt leszűkítenem 10-re. Ami azért meglepő, mert a regényeket sikerült (hosszas szenvedés árán). Nagyszerű novellákat olvastam idén, csak ezt mondhatom. 

Mielőtt rátérnénk a novellákra, nézzük meg, miből válogathattam:
1. Veronica Roth: A négyes
2. Catherynne M. Valente: The Refrigerator Monologues
3. Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
4. John Scalzi: Vének történetei és más írások
5. Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek
6. Catherynne M. Valente: The Melancholy of a Mechagirl
7. Ted Chiang: Életed története és más novellák
8. Neil Gaiman: Tükör és füst
9. Neil Gaiman: Törékeny holmik
10. Ray Bradbury: Októberi vidék
11. Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017

Az olvasott novellák általánosságban jók voltak, így annak érdekében, hogy ne legyen végtelen hosszúságú ez a bejegyzés, csak azokat emelném ki külön, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám. Ne aggódjatok, így is szép hosszú lista lesz.

Ray Bradbury: Az időgép (Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek)
Az első találkozásom Ray Bradburyvel. Az egész kötet tetszett, főleg annak sztárja, a Fahrenheit 451. Az időgép számomra azért volt különleges, mert annyira másként alakult, mint számítottam. A történet arról szól, hogy pár fiatal felkeres egy embert, aki elvileg képes időutazásra. És végül is, valóban így van - csak nem pont úgy, ahogy hittem.

Ted Chiang: Bábel tornya (Ted Chiang: Életed története és más novellák)
Ismét egy novelláskötet, amelyből bárelyik novellát kiemelhetném, mert még a legrosszabb is "jó" volt. De két történet van, ami azóta is gyakran eszembe jut - ebből az egyik a legelső novella, a Bábel tornya. Ott ért az a felfedezés, hogy mennyire tetszik Chiang stílusa. A történet elég egyszerű - a szereplők elindulnak megmászni Bábel tornyát. Nem hangzik valami izgalmasnak ennyiből, de lebilincselő élmény volt.

Ted Chiang: A pokol mint Isten hiánya (Ted Chiang: Életed története és más novellák)
Ez a novella igazi sötét lovas a mezőnyben. Erről a történetről ugyanis nem hittem volna, hogy hónapokkal később is ugyanolyan intenzív érzelmeket vált majd ki, mint olvasáskor. A novella részben a vallással foglalkozik, de sokkal inkább az emberek hozzáállását és reakcióját helyezi középpontjába. A történet szerint néha az angyalok megjelennek, és segítik (vagy nem) az embereket. A két szereplőnk pedig teljesen ellentétes oldalon áll abban a kérdésben, hogy jó-e ez. Imádtam a történetet, ami ebből kerekedett ki, és a tanulságot is.

Neil Gaiman: Babavilág (Neil Gaiman: Tükör és füst)
Mindösszesen két oldalas novelláról van szó, de hú... A cím alapján azt hinné az ember, hogy valami rózsaszín habos-babos történetet olvas, de nagyon nem. A Babavilág úgy indít, hogy minden állat eltűnt... kapcsoljátok össze a címmel. Talán eltaláljátok, mi lesz a következménye ennek.

Neil Gaiman: A gyilkosság misztériuma (Neil Gaiman: Tükör és füst)
A kedvenc novellám ebből a kötetből, pedig eleinte nem így indult. Azonban a szerző olyan témákat feszegetett, amelyek nekem is erőt adtak. Minden ott kezdődött, hogy volt egy srác a húszas éveiben, aki egyik este ad egy cigarettát és tüzet egy idegennek. Cserébe egy történetet kap...

Neil Gaiman: Október a székben (Neil Gaiman: Törékeny holmik)
Gyönyörű és megrázó történet volt ez. A tizenkét hónap egymás társaságában múlatja az időt, és minden találkozókor másikuk mesél egy történetet. Nagyon tetszett, hogy Gaiman megszemélyesítette a hónapokat, és hogy a történeteik tükrözik a lényüket. Így október története már elég sötét volt, ahogy közeledünk az év végéhez.

Neil Gaiman: A másik (Neil Gaiman: Törékeny holmik)
Ha egy novellát kellene választanom, hogy az volt a kedvencem idén, akkor ez lenne az. Első ránézésre ez a történet arról szól, hogy a pokolban egy démon kínoz egy embert, hogy az átélje az összes hibáját, rossz döntését, stb. Ám az utolsó mondat volt az, ami fix helyet biztosított a legjobb novellák listájában.

Ray Bradbury Októberi vidék novelláskötete az, amiből szívem szerint az összes novellát betenném ebbe a listába. De kegyetlen leszek, és leszűkítem a listát. Viszont ajánlom mindenkinek, aki valami igazán különleges, néhol rémisztő, legtöbbször elgondolkodtató és érzelmileg megterhelő novellát szeretne olvasni.

Ray Bradbury: A soron következő
Második novella a kötetben, de az első, aminél rettegtem. Bradbury az egyik legnagyobb félelmemet jelenítette meg benne, ami hatással volt rám. A történetben egy házaspár utazik egy kisvárosban, amelynek egyik jellegzetessége, hogy kiállítást tartanak halottakból, akiket ki kellett hantolni fizetés elmaradása miatt.

Ray Bradbury: A küldött
A Kutyuli szóról mindig ez a novella fog eszembe jutni. Főszerepben egy kisfiú, aki betegsége miatt nem hagyhatja el a házat, és Kutyuli, aki helyette járja a világot, és hozza el gazdájának. Ez csak az alapkoncepció a novella természetesen nem ennyire nyugalmas. A történetet részben a horrorelemek miatt, részben pedig Kutyuli és gazdája közti különleges kapcsolat miatt szerettem.

Ray Bradbury: A kis orgyilkos
Stephen King: Állattemető regénye óta nem rettegtem annyira irodalmi művön, mint ezen. Egy mentális betegséget köti össze a horrorral, amivel folyamatos félelemben tartott. A történet szerint egy házaspárnak gyereke születik, azonban az anyuka meg van győződve róla, hogy a kisbaba meg akarja őt ölni. (Ahogy eszembe jutott, miként alakultak az események, ismét elért a rémület.)

Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 volt a tavalyi évem utolsó olvasmánya. Ebben a kötetben is sok nagyszerű novella volt, de szűkítenem kell.

Amiket kedveltem, de egy hajszálnyira lemaradtak a külön kiemelésről:
Catherynne M. Valente: A jövő színe kék
Naomi Novik: Ezüstfonás
Genevieve Valentine: Levelek a Themisről
Theodora Goss: Piros, mint a vér, fehér, mint a csont
Lavie Tidhar: Terminál
E. Lily Yu: Az Orion-puszta boszorkánya és a gyermeklovag
Ian R. MacLeod: Látogató Tauredből
Charles Yu: Mese

Alyssa Wong: Megfulladsz, hogyha itt maradsz
Ha olvastátok a Robots vs. Fairies véleményemet, ott is kiemeltem Alyssa Wongot, aki miatt elolvastam azt a kötetet. Nos, az írónő iránti rajongásom ezzel a novellával kezdődött. A gyűjtemény legjobb darabja volt számomra! A történetet E/2-ben narrálja a főszereplő, aki a sivatagé, ám napközben egy bordélyházszerűségben dolgozik. A története viszonylag egyszerű, de teljesen elbűvölt, és kikészített érzelmileg.

Seth Dickinson: Az Éj és Selyem Törvénye
Magas elvárásaim voltak ezzel a novellával szemben, hiszen hatalmas rajongója lettem Kormorán Barunak. Ez a történet fájdalmasan gyönyörű volt, hasonlóan Alyssa Wongéhoz. Központi témája a szabad akarat kérdése volt. A történet egy háború közepén zajlik, ahol léteznek abnarkhák, akiknek korlátlan erejük van, és akikre csak fegyverként tekintenek. A főszereplőnek riválisa gyermekét (abnarkháját) kell felnevelnie, míg az ő gyermekét riválisa neveli - vagyis képezi ki a harcra.

Carolyn Ives Gilman: Turné az idegennel
Ez a történet az a típus, ami szürke kisegérként beleveszik a többi közé. Földönkívüliek jelennek meg a Földön, és felfogadják a főszereplőnket, hogy vigye el egyiküket (és a tolmácsát, aki egy Földről elragadott fiú) egy turnéra, hogy megtapasztalhassa a látnivalókat. Főleg a végkifejlete miatt szerettem meg ezt a történetet, az adta neki azt az extrát, ami miatt emlékezetes maradt.

Amal El-Mohtar: Az üveg és a vas évszakai
Egy újabb szerelem. A történet két nőről szól, akik saját magukat okolják olyan történésért, ami valójában nem az ő hibájuk volt. Ismét egy gyönyörűen megírt történet arról, hogy miként dolgozzák fel magukban ezeket az érzelmeket. Mindezt mesei formában, ami még szomorúbbá tette ezt a novellát.

N. K. Jemisin: A vörös föld boszorkánya
Seth Dickinson mellett N. K. Jemisin volt az, akivel szemben nagyon magas elvárásaim voltak. És, hasonlóan hozzá, Jemisin is valami csodálatos novellát írt a feketék és fehérek közti diszkriminációról. Történelmi novella egy kis fantasy beütéssel. Azonban nemcsak a faji kérdéssel foglalkozott a szerző, hanem a család és az önfeláldozás is előkerült. A történet főszereplője ugyanis egy anya, aki megálmodja egy boszorkány érkezését.

Ken Liu: Hét születésnap
Eddig két novellát olvastam Ken Liutól, és eddig azt tapasztaltam, hogy még ha nem is imádom egy novelláját (Robots vs. Fairies-ben), azok velem maradnak. A Hét születésnap egy olyan témával foglalkozik, ami mindig is nagyon érdekelt, így még inkább kötődtem ehhez a műhöz. A történet egy nő hét születésnapját mutatja be, a hét évessel kezdve. Szépen megírt, elgondolkodtató novella volt ez az emberiség lehetőségeiről (egy csipetnyi családdal, hogy az érzelmi faktor is meglegyen).

Ezek lettek volna a kedvenc novelláim 2017-ben. Nagyon örülök, hogy elkezdtem olvasni ilyen történeteket is, ugyanis annyi, de annyi világba eljuthatok általuk. Ugyan néha bánom, hogy egy-egy novella miért nem hosszabb, de sokszor egy történet a rövidségével üt igazán.
Az idei évben már elolvastam egy novelláskötetet, és még rengeteg van tervben. Alig várom, hogy újabb írókat fedezhessek fel!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése