"A remény vált a legjobb barátunkká. Ugyan mi másunk maradt még ezen kívül?"
Sorozat: Sulijegyzetek #4
Lilla és Krisztián végzősök lettek a Duna-parti Gimnáziumban. Az tanévben egymást érik az izgalmas események: szalagavató, pályaválasztás, és vár rájuk a mumus,a rettegett érettségi vizsga is. A pár kapcsolata egyre komolyabbra fordul, de képesek lesznek kezelni a szerelem komolyabb kihívásait? Lilla válaszokat keres arra, ki ő, merre induljon a középiskola után, és hol a helye Krisztián életében.
A barátok mindennapjai sem könnyebbek. Vajon Márk elég erős, hogy szembenézzen az évek óta eltitkolt igazsággal? Gréta és Ákos meg tud birkózni azzal, hogy eltérnek a jövőbeli terveik? Jázmin és Kristóf feláldozná-e a szerelmet a tanulásért? Vajon Flóra örök magányra van ítélve?
Senkinek sem könnyű kiegyensúlyozottnak maradni, amikor ilyen nehéz döntéseket kell meghozni. Megvalósulhatnak az álmok, vágyak, szerelmek, amiket eddig kergettek? Egyáltalán ugyanarra vágynak még, amire régebben?
Végzős évbe lépett Lilla és barátai, ami nem csupán azt jelenti, hogy komoly döntéseket kell meghozniuk, hanem azt is, hogy fel kell készülniük a búcsúra. Tartsatok ti is a Blogturné Klub négy bloggerével, hogy közösen búcsúzzunk el a Sulijegyzetek sorozattól. Ha pedig velük játszotok, esélyetek lehet megnyerni a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott példányt Tavi Kata Szívkeringő könyvéből.
Tava Kata és a Sulijegyzetek sorozata tökéletesen beleillik a „mindennek ellenére” kategóriába. Elsősorban SFF könyveket olvasok, így furcsának tűnhet, hogy egy YA középiskolás realista regény kerül elő. Viszont ez a sorozat különleges – mikor anno kicsit óvatoskodva elkezdtem a Nyitótáncot, pár órával később már rajongóként fejeztem be. Azóta pedig töretlen a könyvek és az írónő iránti szeretetem. (Az egyik kedvenc élményem volt, mikor dedikáltattam a könyveimet, mivel nagyon kedves és közvetlen volt – míg én hoztam a szokásos izgulós formámat.)
A Szívkeringő emiatt az idei évem egyik legjobban várt megjelenése volt, és nagyon örültem, mikor végre megérkezett és nekiállhattam. Hasonlóan az első részhez, ezt a kötetet is egy délután alatt olvastam el, mert egyszerűen lerakhatatlan volt. Az elvárásaim annyiban merültek ki, hogy viszonylag realista lezárása legyen – a boldogabb fajtából. Arra, hogy ez miként valósult meg, még visszatérek később.
Bevallom, kissé tartottam attól, hogy vagy nagyon giccses, vagy nagyon drámai irányba megy el az utolsó rész – korábbi középiskolás sorozatból kiindulva -, azonban feleslegesen aggódtam. Ó, drámából bőven kijutott erre a kötetre, de a szereplők megtanulták, hogy kommunikáljanak egymással. És csak azért nem panaszkodom a kommunikáció hiányán, mert ebben az esetben túlságosan is tudtam azonosulni annak miértjével. A könyv ismét komolyabb témákkal is foglalkozott – például a szexualitással. A célközönség számára pozitív üzenetet adott át, amit nagyon értékeltem.
Ennek a résznek az újdonsága volt, hogy több szereplő szemszögéből is megismerhettük a történetet – így Krisztián mellett Márk narrációban is olvashattam részeket. Krisztián fejezetei még mindig tetszettek, mert sikerült kicsit közelebb hozni hozzám a fiút, megérteni őt. És persze leszedni a piedesztálról, amire Lilla állította. Márk fejezetéről már sokkal nehezebb pozitívan nyilatkozni, mert… nem akarok erős szavakat használni, de az ő fejezete egy csillagot ledobott a könyv összesített értékeléséből. Mintha átléptem volna egy alternatív univerzumba. Ennek nemcsak Márk volt az oka, hanem az akkor történtek is.
A történet fő alkotóeleme ismételten a szereplők egyéni és párkapcsolati kihívásai adták, megfűszerezve a végzősöket sújtó nagy kérdéssel: „hova tovább?” Ez utóbbi kérdésre az írónő többféle alternatívát is megjelenített, ami a célközönség számára is esetleg segítséget jelenthet. Tetszett, hogy ezt a kérdést alaposan körüljárták a szereplők, hogy előkerültek más tényezők is – például, hogy a karakterek mit szeretnének az élettől, és ahhoz igazítják a választásukat. Sokkal hitelesebb volt így.
A szereplők egyéni és párkapcsolati drámái sokkal komplikáltabbak voltak. Azt hihetnénk, hogy miután minden ideálisan működött már, most viszonylag nyugodt évük lehet. Ó, dehogy. Előkerültek itt mentális problémák (mert ne mondja nekem senki, hogy a lánynak nincs szüksége segítségre. Ez már kiesik tinédzser depi kategóriából), szakítás, új románc, összeveszések, családi kihívások és mindennek tetejébe a búcsúzás is közeledett.
Igazán egyik esemény sem lepett meg – számítottam a többségükre, ennek ellenére mégsem untam az olvasást. Sőt, még izgultam is, hogy a végén minden rendben legyen. Leginkább viszont a békés pillanatokat szerettem, mikor egy-két fejezet erejéig nem történt semmi balhé. Igen, jó volt olvasni a szürke hétköznapokról is.
Két aspektusa volt a könyvnek, ami miatt végül nem ez lett a kedvenc részem. Az első, hogy a fentebb említett mentális probléma nem lett közelebbről megvizsgálva. Ki lett jelentve, hogy mennyire furcsa, amiért ez a bizonyos karakter minden évben máshogy viselkedik, de ennyiben ki is merült a dolog. Lehet, az írónő nem is ennek szánta, de az olvasatomban beleillik ebbe a kategóriába, mert szerintem ez már túlmutat a hisztin és az önkeresésen. A másik gondom viszont olyan volt, amit semmi esetben sem tudok elviselni. Ez pedig a „párosítsunk össze mindenkit” jeligével induló romantika. Ilyen esetben jön össze két olyan karakter, akiknek semmi köze nem volt addig egymáshoz, és akikben semmit nem látni. Mert nehogy véletlenül valaki szingli maradjon.
Emiatt kissé csalódott vagyok, pláne mert ezt sikerült beékelni egy sokkal relevánsabb történetszálba – az elbúcsúzás nehézségeibe. Imádtam azt a részt, mikor a szereplők kezdik realizálni, hogy hamarosan minden megváltozik, és hogy már nem lesz meg az iskola, mint a közeg, ami összetartja őket. Emlékszem, ezzel az én baráti körömnek is meg kellett birkóznia, így teljes mértékben átéreztem a bizonytalanságot.
Mindent összevetve kicsit szomorú vagyok, amiért az általam ki nem állhatott toposz megkeserítette az olvasási élményemet. Mert azt és Márk fejezetét leszámítva ez a rész ugyanolyan szórakoztató volt, mint az előző részek. Ugyanúgy sikerült elérnie az írónőnek, hogy lélekben én is visszaugorjak a gimnazista éveim végére, és átéljem azokat az érzelmeket, amiket akkor is. A Sulijegyzetek sorozat maga továbbra is hatalmas szerelem marad, amelyet még sokszor újra fogok olvasni a jövőben. Tavi Katának pedig mérhetetlenül hálás vagyok, amiért megalkotta ezeket a szereplőket, akikkel újrajárhattam a középiskolát. Egy élmény volt.
Könyv adatai
Eredeti cím: Szívkeringő (2017)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 456
Nyereményjáték
Mi mással készülhetnénk fel a búcsúra, mint egy kis nosztalgiával. A mostani nyereményjátékban az előző részekkel kapcsolatos kérdéseket találtok. A helyes válaszokat a Rafflecopter megfelelő helyére írjátok be. A megfejtők között egy példányt sorsolunk ki Tavi Kata: Szívkeringő című regényéből a Könyvmolyképző kiadó felajánlásából.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Hányadik osztályban kezdett el Lilla és Krisztián randizni?
a Rafflecopter giveaway
További állomások
12.30. Könyvvilág
01.02. Deszy könyvajánlója
01.04. Sorok között
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése