Most, hogy itt az év vége, ideje összesíteni az olvasási évemet. A legelső posztban azokat a szerzőket szeretném kiemelni, akiket idén kerültek fel a kedvenc szerzőim listájára.
Ugyan még nincs vége az évnek, de már nem olvasok olyan szerzőtől, aki esélyes lehetne erre a listára (vagy már rég fent van).
Mielőtt belevágnék, szeretném elmagyarázni, nálam miként működik a "kedvenc szerző" kategória. Ide olyan írók és írónők kerülnek be, akiknek legalább 2 könyvét olvastam és szerettem. Emellett ezek azok a szerzők, akik elérték, hogy minden könyvüket (vagy legalábbis a 99%-kat olvasni akarjam).
A listát nem kedvelési, hanem kronológiai sorrendben mutatom be.
Olvasott könyvek:
→ Seven Realms sorozat (4 rész)
→ Lángvető
Kedvenc könyv:
Emlékeztek az év elejére? Amikor négy hónapon keresztül folyamatosan olvastam az írónő valamelyik könyvét? Ez lett az eredménye! Bár szerintem az ő szereplése senkit nem lephet meg, hiszen minden YA high fantasy könyvnél előkerül a neve. Számomra ugyanis ő testesíti meg a műfaj krémjét, a többi könyvnek pedig hozzá kell felérnie. (Azoknak legalábbis mindenképp, ahol hangsúlyosabb szerepe van a politikának.)
Jövőre két könyvet terveztem be az írónőtől - a Lángvető folytatásait angolul -, de ki tudja, ha megint elkap a gépszíj, a másik sorozata is előkerülhet.
Olvasott könyvek:
Kedvenc könyv:
Épphogy feldolgoztam magamban a Chima iránti rajongásomat, szembetaláltam magam egy hangyányit nagyobb rajongással - elkezdtem Robin Hobb Látnok-trilógiáját olvasni.
Sokan kritizálják a sorozatot, mert nem valami gyorsan haladós, de mégis annyira intenzív ez a sorozat. A második részt még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni, pedig húsvétkor olvastam. Ha választanom kéne, ki lenne az év felfedezettje, Robin Hobb lenne.
Olvasott könyvek:
→ Az összeomló birodalom
→ Vének háborúja sorozat (6+1 rész)
→ Vörösingesek
Kedvenc könyv
Az összeomló birodalom és Szellemhadtest
Amikor márciusban elolvastam az első John Scalzi regényemet, nem gondoltam, hogy az év végére ott tartok, hogy 9 művén túl leszek. Azt meg végképp nem, hogy az egyik sorozatát végigmaratonozom, annyira magával ragad.
Sokszor említettem már, hogy Philip K. Dick volt, aki először felkeltette a sci-fi iránti érdeklődésem, viszont John Scalzi az, aki fellobbantotta a lángot. Nem ő írja a legkomplexebb műveket, viszont remek szórakozást nyújtanak a művei, néha pedig ez túltesz a komplikáltságon. (És a katonai sci-fi úgy tűnik, a gyengém lett.)
Olvasott könyvek:
→ The Child Finder
Kedvenc könyv
Rene Denfeld az élő példa a kedvenc írós kritériumrendszeremnek. Az elvarázsoltak a kedvenc könyvem, viszont egészen 2017 szeptemberéig nem olvastam tőle új könyvet - akkor jelent meg új könyve. Mivel pedig az is ugyanúgy szíven ütött, az írónő végre elfoglalhatta méltó helyét a kedvenc szerzőim között. Rene Denfeldtől nem érkezik túl gyakran új könyv, de amennyi érzelmi hatása 1-1 művének van, kell az az átmeneti idő, hogy feldolgozzam őket. Nem véletlenül nem írtam még a The Child Finderről sem - nem találom a szavakat, amelyek leírhatnák mindazt az érzelmi gócot, ami a szívemben keletkezett.
Olvasott könyvek:
→ A temető könyve
→ Coraline (2x)
→ Wolves in the Walls / Farkasok a falban
→ Elveszett próféciák
→ Fortunately the Milk
Kedvenc könyv
Neil Gaimant a Tükör és füst elolvasása után avattam kedvenccé, de egek, sosem realizálódott bennem, hogy előtte kilencszer már olvastam tőle (Coralinet és a Farkasok a falban-t kétszer). Lassú érés volt ez, határozottan lassú érés. Mondjuk sejthettem volna, mikor hiába fogadtam meg magamban rengetegszer, hogy nem olvasok az írótól többet, mindig valahogy becsúszott egy-egy könyv tőle.
Az író műveiben elsősorban azt szeretem, hogy olyan világokba repít el minket, amely nyomokban hasonlít a miénkre, de ott létezik varázslat, és bármilyen lénnyel találkozhatunk. Ettől azonban még nem lesz szebb semmi. Vágyom ezekbe a világokba mindennek ellenére.
Olvasott könyvek
Kedvenc könyv:
Margaret Atwoodról az idei nyárig csak külföldi booktuberektől hallottam, akik szerint A szolgálólány meséje kötelező olvasmány. Mikor nekiálltam én is ennek a könyvnek, nem hittem, hogy ennyire a könyv és az írónő hatása alá kerülök. Az Alias Grace pedig ugyancsak hozta azt a színvonalat, amit A szolgálólány meséjénél megszoktam, bár egy fokkal kevésbé szívbemarkoló. Szépirodalmi fronton nekem ő lett az etalon, és úgy érzem, nagyon nehéz dolga van annak, aki az írónő trónjára akar törni.
Ők lettek volt azok az írók és írónők, akik idén belopták magukat a szívembe, és ott helyet találtak maguknak. Azt hiszem, hihetetlenül sikeresnek lehetne tekinteni azt az olvasási évet, amely hat ilyen csodálatos és tehetséges szerzőt sodort elém.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése