2017. november 1., szerda

Leltár (51) 2017. október

A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.






Fogadalmak


Októberre 3 fogadalmam volt, amelyből kettőt sikerült is teljesítenem!

✓ Olvasd el az októberi TBR listád harmadát (6 könyv).
✓ Olvass el 2-t az őszi TBR listáról.
✗ Fejezd be az egyiket: James S. A. Corey: Leviatán ébredése / Simon Sebag Montefiore: The Romanovs (de haladást sikerült elérnem!)

Novemberre szintén igyekeztem magamnak új kihívásokat találni. Bár lesz ismétlődő pont.

☐ Fejezd be az egyiket: James S. A. Corey: Leviatán ébredése / Simon Sebag Montefiore: The Romanovs.
☐ Max. 1 könyv maradjon a mostani aktuális olvasmányok közül olvasatlan a hónap végére.
☐ Olvass el 4 saját könyvet.

Októberi olvasmányok


Ahogy beindul a tanév, úgy adódik egyre több teendőm. Ugyanakkor ebben a hónapban hosszabb könyveket terveztem be, ami szintén hozzásegített ahhoz, hogy kevesebb befejezett olvasmányom legyen. És akkor ne beszéljünk a folyamatos csalódásokról, amik értek.
Októberben 8 könyvet fejeztem be, ami még mindig rengeteg, csak azért ezek közt van egy 56 oldalas képregény is, ami olyan, mintha nem is lenne.

A hónapot klasszikusokkal indítottam. Először is újraolvastam Oscar Wilde: Dorian Gray képmását, ami másodszorra is hatással volt rám - ezúttal más tanulságokat sikerült levonnom belőle, mint 10 évvel ezelőtt. Tudom, mai szemmel nézve jó pár problematikus eleme van (Lord Henry hozzáállása a nőkhöz fájdalmas), azonban gondolatokat ébresztett bennem, amelyek ellensúlyoznak mindent. Számomra ez mindig is az egyik kedvenc klasszikus művem marad. (2017. október 1. → 2017. október 2.)

A másik klasszikus Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd lett. Ha már saját blog: nekem ez nem tetszett igazán. Voltak elemei, amik érdekesek voltak, azonban összességében többet vártam volna. Annak viszont örülök, hogy elolvastam, mert így egy újabb jelentős irodalmi darabot ismerhettem meg. Még úgy is, hogy nálam nem talált be úgy, mint másoknál. (2017. október 2. → 2017. október 5.)

Aztán jött az egyik nagy teljesítményem a hónapban, Kim Stanley Robinson: New York 2140, amelyet egy hónapomba telt elolvasni. De micsoda olvasási élmény volt ez! A világ, a történet, a karakterek, a mondanivaló! Nagy könyv volt, azonban minden egyes oldalát kitöltötte a szerző - semmi üresjárat, semmi túlírás. Ez egy fantasztikus társadalmi sci-fi volt, ami csak tovább növelte a műfaj iránti érdeklődésemet.  (2017. szeptember 4. → 2017. október 11.)

Még aznap, hogy befejeztem a NY2140-t, újraolvastam gyorsan Neil Gaiman: Farkasok a falban történetét, amit még mindig nagyon kedvelek. A grafikát nem, de a történet maga olyan kis bájos. Gaiman féle módon bájos. (2017. október 11. → 2017. október 11.)

Túl sok jó után, elindultam a lejtmeneten, és elérkezett az idei évem egy nagy csalódása - Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve. Muszáj beszélnem róla?
Minden, ami tönkremehetett, tönkrement. A romantikától kirázott a hideg, a történet nagyon olcsó lett, a karakterek pedig szintén csak vesztettek a bájukból. Annyira sajnálom, hogy ilyen véget ért a sorozat, mert eddig imádtam Liv történetét. Bárcsak... (2017. szeptember 24. → 2017. október 13.)

Kisebb megváltást jelentett ezután Philip K. Dick: Valis regénye. Érdekes módon ez a könyv főként olvasás után fejtette ki hatását. Olvasás közben is tetszett, belesajdult a szívem. Viszont, ahogy egyre távolabb kerülök az olvasástól, úgy válik egyre nagyobb kedvenccé. Akárhányszor belegondolok ebbe a műbe, beleszakad a szívem. (2017. október 12. → 2017. október 19.)

Ekkor még utoljára kaptam esélyt jóra, és elém került Neil Gaiman: Tükör és füst novelláskötete. Szerelem. Minden, amire csak vágytam ezeken a hűvös őszi estéken. Azaz estén, mert nem húzta sokáig - pedig elterveztem, hogy minden nap 5 történetet olvasok el. Hah. (2017. október 20. → 2017. október 21.)

Az ezt követő időszak a fájdalomé volt. Félbehagyások, csalódások hada... végül 1 könyvnek értem még a végére. Mikó Zsuzsanna: A terror hétköznapjainak, amely az 1956-os forradalmat követő megtorlás igazságszolgáltatási rendszerét hivatott bemutatni jó pár személyes sorssal nyomatékosítva az időszak borzalmait. A kötet komoly kutatás eredménye, ami látszott is - viszont számomra csalódást okozott, hogy a szerző személyes véleménye, pártfoglalása is helyet kapott a sorok közt. (2017. október 26. → 2017. október 27.)

Kedvenc könyv

   

 I'd rather be blue thinking of you... Taroltak a kék borítós könyvek októberben. Már a hónap elején kedvenccé vált Kim Stanley Robinson: New York 2140-e, amellyel egy hatalmas kalandot éltem át. Ahogy írtam is, minden aspektusában kiemelkedő műről van itt szó, amely ugyan megköveteli, hogy energiát áldozzunk rá, de cserébe egy fantasztikus olvasási élményt kínál. Nekem abszolút megérte.

A szívem csücskében azonban Neil Gaiman: Tükör és füstje áll. Ez a kötet az első pillanattól kezdve elrabolta a szívemet, és azóta sem ereszti. Nem tudom már szavakkal sem kifejezni, mennyire mély nyomot hagyott bennem. Imádtam minden egyes történetét, és azóta sem találom a helyem.

További bejegyzések

Marko Kloos: Frontvonalak
Bödőcs Tibor: Addig se iszik

És képzeljétek? Jelenleg nincs elmaradásom. Úgyhogy ideje lesz befejeznem valamit, hogy legyen valami a blogon. :)

Aktuális olvasmányok


      

   

Simon Sebag Montefiore: The Romanovs
Haladás: 262. oldal (+0 oldal)

James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Haladás: 305. oldal (+ 282 oldal)

Hoppá, hoppá! Hosszas halogatás után végre nekiálltam a kicsikének. Viszonylag lassan szoktam hozzá a környezethez és a stílushoz, mostanra viszont már egészen kötődöm ehhez a regényhez, és alig várom, hogy visszatérhessek hozzá! Most úgy néz ki, hogy végül 4.5* lesz, ugyanis valami hiányzik ahhoz, hogy 5*-os legyen. A karakterek viszont érdekesek, még ha mindkettő kissé sztereotipikus.

Alexandra Bracken: The Dreadful Tale of Prosper Redding
Haladás: 30. oldal (+30 oldal)

Nem sokat haladtam Alexandra Bracken első middle-grade regényében, így inkább véleményt se mondanék, mert az nála nem ér jó véget. Hangulatilag meggyőző, ez az egy, amit tudok.

Erika Johansen: Tear ostroma
Haladás: 13. oldal (+13 oldal)

Itt viszont nem bírom visszafogni magam: IMÁDOM. Még csak egy hangyányit olvastam belőle, mert a sok csalódás után kellett valami, ami visszaadja az olvasás iránti lelkesedésemet. És ez a könyv vissza is adta - csak most szegény picit még parkolópályán van, amíg be nem fejezem a két féltéglát, amit olvasok (Leviatán ébredése, Túlontúl).

Gaura Ágnes: Túlontúl
Haladás: 427. oldal (+427 oldal)

Kedves hétvégi olvasónaplót olvasók! Nem keveset haladtam a picikével péntek óta, nem? Ugyanakkor azon gondolkodom, hogy vajon meglincselnek-e a véleményemért? Mármint nagyon örülök mindenkinek, aki imádja, és annyira jó nektek, akik imádjátok. Engem viszont felettébb nagy ívben elkerül a rajongás.
Rengeteg gondolatom van a művel kapcsolatban, azonban ezek inkább annak milyenségére vonatkoznak, és nem másfélékre. Az viszont tiszta jó, hogy most kedvet kaptam 1-2 régi mesekönyvemet újraolvasni. De miért nem tudom én is úgy szeretni, ahogy mások? Azt hiszem az idei évem egyik legnagyobb konfliktusában vagyok olvasási szempontból.

Tervek


November, új tervek! 6 könyvvel gazdagszik a TBR listám - a lista, amelyre most már úgy tekintek, mint az év végéig olvasandó könyvek listájára.

    

     

A 6-ból 3 könyvem származik könyvtárból. Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyásszal már jó ideje szemezgettem, így mikor PKD könyveket nézegettem a könyvtárban, őt választottam magamnak. Nem valami fényesek a molyos százalékai, nekem viszont célom minden PKD elolvasása.

A Tükör és füst osztatlan sikere után hoznom kellett egy újabb novelláskötetet, Neil Gaiman: Törékeny holmikat. Nagyon bizakodom, hogy hasonlóan csodálatos élményben lesz részem. Pláne, hogy októberben Neil Gaimant már kedvenc szerzővé léptettem elő.

Wesley Chu: Időrabló regényéről viszont nem sokat tudok - oké, inkább semmit. Valószínűleg időutazós sztoriról van szó... könyvtári könyv! Ilyenkor nem kérdezek sokat. :)

Saját könyvek közül Rachel Urquhart: A látnok könyvét szedtem le a polcról most hónap végén. Már korábban nézegettem, de szerintem ez inkább egy novemberi olvasmány, így idáig vártam vele. Nem tudom, mire számítsak, remélem, jó lesz.

Kihagyhatatlan elem Andy Weir: Artemis kötete! Habár lehetséges, hogy véletlenül decemberre csúszik, de én ezt olvasni óhajtom megjelenéshez közel.

Végül pedig egy kis John Scalzi: Bezárt elmék, avagy az utolsó hazai olvasatlan John Scalzi könyvemet is szeretném ledarálni. Picit izgulok, hogy ez túlságosan más lesz, viszont Scalzi kedvenc szerző, így nem hiszem, hogy csalódást okozna.


Korábbi jelöltek

      



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése