2017. október 1., vasárnap

Leltár (50) 2017. szeptember

A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.





Tudom, klisé, meg minden, de mi az, hogy máris október van? Gyakorlatilag most volt szeptember 1-je, most meg már készülődnöm kell a szülinapomra. :D Nem értem én ezt, nagyon nem.

Maga a hónap egész jól telt - volt 1-2 kisebb döcögés benne, de pozitív élményként tartom számon szeptembert. Életem minden területén történt valami változás, így mondjuk nem is csoda, hogy így elszáguldott mellettem ez a hónap.

Fogadalmak


Itt nem a szokásos listám áll - ahogy azt pedzegettem múlt hónapban, szinte teljesen végeztem vele, így nem sok értelme van. Igen, azóta meglett a sorozatfolytatós kihívásom is, úgyhogy -1.
Azonban nem szeretném üresen hagyni ezt a helyet, így gondoltam, feltüntetek itt 3 kihívást a hónapra!

☐ Olvasd el az októberi TBR listád harmadát (6 könyv).
☐ Olvass el 2-t az őszi TBR listáról.
☐ Fejezd be az egyiket: James S. A. Corey: Leviatán ébredése / Simon Sebag Montefiore: The Romanovs

Szeptemberben olvastam


Szeptember olvasások szempontjából határozottan jól sikerült, ugyanis 12 könyvet fejeztem be a hónap során!

A hónap legelső napján már kivégeztem egy könyvet, mégpedig Neil Gaiman: Coraline-t, ami tökéletesen megalapozta az őszi hangulatot (2017. szeptember 1. → 2017. szeptember 1.)

Ezt követte Catherynne M. Valente: The Melancholy of a Mecha Girl, amelyet még augusztusról hoztam át. Ugyan rövid novellagyűjtemény volt, mégis sokáig tartott, míg a végére értem. A második fele pedig még nekem is túlságosan elvont lett. Gyönyörűen ír az írónő, de összességében csalódásnak éltem meg ezt a kötetet. (2017. augusztus 17. → 2017. szeptember 2.)

Ugyanezen a napon elolvastam egy másik augusztusban megkezdett olvasmányt, Abigail Roux: Touch & Geaux-ot, ami szintén csalódást okozott. Imádtam Ty és Zane párosát mindig is, de itt olyan mérgező volt a kapcsolatuk, hogy sokkol, amiért az írónő így vezette le. Ezzel kapcsolatban annyi problémám van, hogy egy külön bejegyzést lehetne írni (csak az egész könyvre lenne spoileres, így magamban fortyogok). Remélem, a folytatás nem ilyen élmény lesz, és visszakapok valamennyit a sorozat iránti lelkesedésből. (2017. augusztus 24. → 2017. szeptember 2.)

És még mindig nem végeztem. Este még nekiálltam egy újabb könyvemnek, és az éjszaka során el is olvastam. Jenny Han: Always and Forever, Lara Jean sorozatzáró kötete jobb lett a második résznél, mindenképp összeszedettebb, nem annyira vázlatos, de néhány problémám megmaradt erre a kötetre is, így a lelkesedésem nem tartott ki végig. Olyan jó lenne, ha az írók nem rontanák el az amúgy normálisan (oké, viszonylag normálisan) működő párkapcsolatokat. Csak egyszer. (2017. augusztus 27. → 2017. szeptember 3.)

A sors ekkor megszánt, és egy igazán kivételes könyvet fejezhettem be. Ted Chiang: Életed története és más novellák lehengerlő olvasmány volt! Csak olvassátok el a véleményemet róla, abban minden benne van. :) (2017. augusztus 29. → 2017. szeptember 6.)

Sci-fi vonalon mentem tovább, mégpedig Marko Kloos: Frontvonalak regényét olvastam el. Kicsit John Scalzi pótléknak kezdtem el, de végül önmagáért szerettem meg. Nem volt hibátlan ez az első rész - volt egy 50 oldal, amit azonnal elfelejtenék, de egyébként egy akciódús katonai sci-fi volt, amit érdemes bepróbálni. Tervben vannak a folytatások is nálam is, remélem, hamarosan lesz időm rájuk. (2017. szeptember 7. → 2017. szeptember 10.)

Aztán eljött Kiera Cass: The Crown - A korona elolvasásának ideje is. Maradjunk annyiban: gyorsan lement, felejthető volt. (2017. szeptember 10. → 2017. szeptember 12.)

John Scalzi: Vörösingesek regényével folytattam a sort, ami számomra bizonyította, hogy Scalzi milyen zseniális szerző. Nem volt kiemelkedő minőségű a könyv, de tetszettek a sci-fi műsoroknak bemutatott fricska és az identitásválság kezelése. (2017. szeptember 15. → 2017. szeptember 17.)

Már megjelenése napján elkezdtem olvasni, de kellett idő, míg a végére értem Rene Denfeld: The Child Finder regényének, így kis mértékben dolgoztam fel ezt a történetet. (2017. szeptember 4. → 2017. szeptember 18.)

A következő két olvasmányom egy sorozat utolsó két kötete volt - Marie Rutkoski: The Winner's Crime - A nyertes bűne (2017. szeptember 17. → 2017. szeptember 23.) és The Winner's Kiss (2017. szeptember 23. → 2017. szeptember 24.) Rutkoski sorozata addiktív, ráadásul olyan függővégekkel operál, ami követeli a minél előbbi folytatást! A két kötet közül a második rész jobban tetszett; a befejezés, bár jó lett, nem tudta azt nyújtani, amit eddig megszoktam az írónőtől (mondjuk ki: leeresztett kissé a végére a történet). 

Az utolsó könyvet tegnap fejeztem be - mondhatni utolsó pillanatban - Bödőcs Tibor: Addig se iszik. Nehéz véleményt alkotnom továbbra is erről a műről, mert nekem nem igazán tetszett összességében (jé, végre kimondtam), de értékelem a befektetett energiát. Na majd blogturnéban kifejtem bővebben, addigra összeszedem a gondolataimat is. (2017. szeptember 28. → 2017. szeptember 30.)

Kedvenc könyv

Ez nem is lehet kérdés. Rene Denfeld ismételten olyat alkotott, amibe belesajdult a szívem... 
Bár ez túl finom kifejezés arra a tátongó űrre, amit ez a regény hagyott maga után. 
A könyv olyan témával foglalkozik, ami már önmagában borzalmas (elveszett / elrabolt gyerekek), és az írónő teljes valóságában mutatja be, közel hozva hozzánk, hogy ne fordíthassuk el a fejünket. 
Mindezt valami gyönyörű írásmóddal csak még inkább kihangsúlyozta. Azt hittem, készen állok majd rá. Nem álltam.
Érzelmileg kikészített az a regény.
Rene Denfeld pedig felkerült a kedvenc szerzőim listájára.

További bejegyzések


Aktuális olvasmányok


      

   

James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Haladás: 23. oldal (+0 oldal)

Simon Sebag Montefiore: The Romanovs
Haladás: 262 . oldal (+0 oldal)

Ursula K. Le Guin: A rege
Haladás: 22. oldal (+22 oldal)

Már régóta akartam Ursula K. Le Guin-től olvasni, azért is került elő ez a regénye. Sajnos a hónapban nem sokat haladtam vele, mindössze 10%-ot kb., viszont tetszett, amit eddig olvastam. Ő is azoknak az íróknak a táborát erősíti, akik gyönyörűen, élénk képet festve írnak.

Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve
Haladás: 24. oldal (+24 oldal)

A hétvégi olvasónaplóban írtam bővebben arról, miért csak ennyit olvastam ebből a regényből, így nem ismételném meg magam. Hamarosan viszont nekiállok a folytatásnak, mert van még 1 blogturnés regényem, és szeretném azt is olvasni. 

Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 311. oldal (+311 oldal)

Hosszú távú kapcsolatba kerültem ezzel a regénnyel. Régóta olvasom már, de egyszerűen szeretném maximálisan kihasználni ezt az érzést, amit nyújt. Minden aspektusában kiváló regény, amelyet mintha nekem írtak volna. Sanszos, hogy október kedvenc könyvét nem kell sokáig keresgetnem? 
De Dearies, ha jól viselitek, hogy egy lassan folyó történetet olvastok, akkor ez a regény mindent megad számotokra - értékes gondolatok, egy izgalmas világ, érdekes karakterek, és persze a szerzőt, aki "egy állampolgár" képében szól hozzánk bizonyos időközönként. Nem olvastam túl sok társadalmi sci-fit (pedig szeretem), de ez a regény elég magasra helyezte a lécet.

Tervek


      

A hónap leginkább várt megjelenése számomra Margaret Atwood: Alias Grace könyve, így automatikus fel is került a listámra. Tény, nem egy vékony kis regény, de szerintem csak úgy repülni fog az idő vele.

Második jelöltem szintén a "fenébe, miért találom meg az összes hosszú regényt" családból származik. Könyvtárból kölcsönöztem ki Dan Simmons: Ílion könyvét, és minél több időt tölt nálam, úgy szeretném egyre inkább olvasni. Erre most októberben sort is kerítek.

Harmadik jelöltemről már írtam hétvégi olvasónaplóban, de azóta sem kezdtem el szegényt. Donnie Eichar: Halálhegy könyve a Gyatlov-csoport tragédiáját dolgozza fel. Erről az eseményről először akkor hallottam, mikor megnéztem a Halálhegy című horrorfilmet (nem volt jó), és megtudtam, hogy valós eseményeken alapul (csak kicsit elment más irányba).

      

Ha október, akkor előkerülnek a rémisztő / gótikus olvasmányok is. Úgy döntöttem, hogy idén főleg újraolvasásokkal rémisztgetem magam.

Oscar Wilde: Dorian Gray képmását 10 éve olvastam, azóta is töretlen a szerelem. Viszont az új kiadásban - a cenzúrázatlan verzióban - is szeretném megismerni a történetet. Főként az érdekel, mennyit ad hozzá az élményhez, hogy minden benne van. Illetve, mivel ez már saját példányom, jó lesz végre bejelölni a kedvenc részeimet. 

A másik újraolvasástól viszont rettegek. Stephen King: Állatemető regényétől filmben is félek, mikor pedig először olvastam, nem mertem éjszaka lemenni az emeletről. Amúgy vannak rémálmaim a filmtől is, amikre azóta is emlékszem (10+ év telt el azóta). Jó lesz, nem? 
Amúgy komolyan mondom, imádtam ezt a regényt, és már régóta szerettem volna újraolvasni.

Joe Hill: Heart-Shaped Box az egyetlen jelölt, amit még nem olvastam, de nagyon tetszik a leírása. Remélem, jó félelmetes lesz ez is! Végül is, azért olvasom elsősorban.

      

Az Agave kiadótól három szeptemberi megjelenés is felkerült a listára - bár nem vagyok biztos abban, hogy mindet el tudom olvasni októberben. 

Philip K. Dick: Valis regényét már régóta keresgéltem, így hatalmas öröm volt, mikor kiderült, hogy ismételten megjelenik - ráadásul ilyen letisztult borítóval. 

Erika Johansen: Tear ostroma és Richard Morgan: A végzet barlangjai pedig kedvenc fantasy sorozataim folytatásai, így lehetetlen volt kihagyni őket a listából.


   

Két rövidke klasszikust is feltettem a listára.

Az első Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd, amely úgy keltette fel az érdeklődésem, hogy régebben olvastam egy nagyon jó idézetet belőle (jelentem: már nem emlékszem rá). Emellett legjobb barátném is szereti a műveit, így reménykedem, hátha nekem is tetszeni fog.

Aldous Huxley: Szép új világ szintén ismerős ajánlására került listára. 

Végül pedig a múlt hónapról átcsúszott jelöltjeim:

      

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése