„A Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”
A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.
A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie. A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.
Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…
A Hét Éva pedig válaszol hívására.
A mostani bejegyzés címe lehetne akár „egy kezdő sci-fi olvasó kalandjai a hard sci-fi-jal” is. Neal Stephenson A hét Éva regénye 2016-ban jelent meg a Könyvfesztiválra, és a kezdetektől fogva érdekelt. Hallottam róla ugyan, hogy komoly tudományos aspektusa van, engem azonban annyival magával ragadott az alapkoncepció, hogy olvasnom kellett. Elöljáróban elmondhatom, hogy örülök, amiért hallgattam a megérzésemre.
Először is, szerintem leszögezhetjük, hogy A hét Éva nem egy könnyed esti mese, hanem az a fajta könyv, amely igényli és meg is követeli a figyelmedet (és az elhivatottságodat). Ha frusztrál, hogy egy könyvvel nem haladsz abban a tempóban, mint amit megszoktál, lehet, hogy problémáid lesznek. Ha viszont eljutsz az olvasásig, két csoportba tartozhatsz:
1. Érdekelnek a tudományos magyarázatok, és élvezeted leled abban, hogy új dolgokat fedezz fel. Ebben az esetben a teljes regény egy tömör gyönyör lesz, ugyanis Neal Stephenson nem fukarkodott a tudományos aspektussal. Minden (de komolyan – mindent. Vajon miért ilyen hosszú ez a regény?) szerkezetre, asztronómiai kérdésre, stb. alaposan kidolgozott körítést és magyarázatot kapunk.
2. Kezdő, de lelkes sci-fi olvasó vagy, akinek az érdeklődését elsősorban a történet keltette fel. Ebbe a csoportba tartozom én is, úgyhogy ez a tapasztalatom: Imádtam a történetet, azonban a technikai részeknél néha elvesztem. A sokszor több oldalas leírásokkal alapvetően nem lenne gondom, hiszen a fantasyben megszoktam, azonban itt elég sokszor nem is értettem, miről ír a szerző. Igen, ez az én hiányosságom, de néha frusztráló volt, hogy olvasom a könyvet, és már X oldal óta nem értem, mi van odaírva. Emiatt nem adtam egyébként öt csillagot rá, mert hiába szerettem, hiába volt maradandó élmény, nem adhatok kiváló értékelést valamire, aminek egy jelentős részét fel sem bírtam fogni teljes egészében.
A másik, ami zavart, az a néha indokolatlanul hosszú magyarázatok voltak. A lényeges elemeknél természetesen érthető volt a részletesebb kifejtés, azonban például, mikor a szereplő mondott egy mondatot két ismeretlen szóval, az azt követő három oldal azzal telt, hogy ezeket a szavakat magyarázza (evolúciós háttérrel együtt). Igen, tudni akartam, mit jelentenek az ismeretlen szavak, de nem egy értelmező kéziszótárt is megszégyenítő részletességgel. És ez csak egy példa volt.
Ezen kívül azonban ez a könyv csodálatos volt! Bár nem számítottam arra, hogy három regényt kapok egy áráért. A történet nagyon-nagyon lassú folyású, azonban annyira részletesen kidolgozott és felépített, hogy elhiteti az olvasóval, akár valóságban is megtörténhet ez. Egyedül a vége lógott ki ebből a sorból, aminek több eleme is túl sok volt. Viszont az első két rész! Neal Stephenson komoly társadalomkritikát fogalmazott meg, és rávilágított az emberiség összes problémájára és hibájára – mindezt olyan módon, hogy el tudnék képzelni egy ilyen forgatókönyvet. Ez az az aspektusa, ami miatt annyira kiemelkedő olvasási élményt nyújtott ez a regény. Igaz, hogy néha elvesztettem a fonalat a technika miatt, de amikor a történet került előtérbe, és mindazok a politikai (és katonai) csatározások, amelyek végig jellemezték a könyvet, teljesen beszippantott.
A történet mellett a szereplők is hitelesek voltak. Stephenson őket is gondosan kidolgozta, és emberien komplexé varázsolta. Emellett értékeltem, hogy nem kímélte a szereplőit, és valóban szurkolni kellett, hogy egy-egy kedvelt karakter életben maradjon. Egy problémám akadt az egésszel (ami spoileres, úgyhogy itt álljatok meg, ha nem szeretnétek többet megtudni!), mégpedig hogy rengeteg szereplőt megölt ugyan – többek közt pár olyat is, akit azért emlegetett többször is -, de végül mégiscsak a legtöbbet szereplő karakterek maradtak életben. Ha már ekkora volt a halálozási ráta, nehéz elképzelnem, hogy pont a főszereplők ússzák meg. (Itt a spoileres szakasz vége.)
Mindent összevetve A hét Éva egy izgalmas alapkoncepcióval rendelkező regény, ami nem csupán felkelti a figyelmet, hanem végig fent is tartja. Látszik, hogy mennyi munkát fektetett az író a munkájába, és bár szerintem kicsit túl részletes néhol, az nem rontja el az olvasási élményt. A regényt elsősorban azoknak ajánlom, akik merengtek már az emberiség jövőjén, és szeretnének egy újabb, élénken megfestett, lehetséges forgatókönyvet látni; valamint azoknak, akiket érdekel egy valódi tudományos fantasztikum, és nem riadnak vissza egy nehezebb olvasmánytól. Ha szereted a sci-fi-t, előbb-utóbb itt fogsz kikötni, mert A hét Éva kötelező darab.
Könyv adatai
Eredeti cím: Seveneves (2015)
Kiadó: Fumax (2016)
Oldalszám: 854
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése