Sorozat: Magisztérium #3
A mágia megmenthet.
A mágia megölhet.
A Magisztérium diákjai elméletben teljes biztonságban vannak varázslatos iskolájukban. A mágusok gondos irányításával megtanulják használni a varázserejüket, és rendet teremteni a kaotikus világban.
Ám a káosz most felveszi velük a harcot.
Callnek, Tamarának és Aaronnak olyan dolgok miatt kéne aggódniuk, mint a felmérők és varázsversenyek. Ám az egyik iskolatársuk megdöbbentő halála után muszáj a hidegvérű gyilkos nyomára bukkanniuk… kockára téve a saját életüket.
Az ifjú barátok kénytelenek szembenézni azzal, hogy a mágia csak annyira jó, amennyire a felhasználója. Gonosz kezekben mérhetetlen kárt tud okozni – hacsak Call, Tamara és Aaron még időben meg nem akadályozzák.
Cassandra Clare és Holly Black, a két legjobb barátnő és a két bestseller szerző közös sorozata újabb kötethez érkezett! A nebulók már a harmadik évüket kezdik a Magisztériumban, ami minden eddiginél elsöprőbb és sokkolóbb tényekről ránthatja le a leplet. Vajon hogyan tovább? Mi van, ha a káosz erősebb, mint az emberi érzések? Call, Tamara és Aaron nem készülhet fel mindenre, mégis túl kell élniük.
Tarts velünk A bronzkulcs blogturnéján és kövesd négy állomáson át! Ha ügyes vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.
Holly Black és Cassandra Clare Magisztérium sorozata szerelem volt első olvasásra. Persze, eléggé hasonlított a Harry Potterre, de elég izgalmasnak találtam ahhoz, hogy ez ne érdekeljen. A második rész még inkább a szívemhez nőtt, így mire ehhez a kötethez értem, már igen magas elvárásaim lettek a sorozattal szemben.
Amiket, jelentem, lazán megugrott. Micsoda kötet volt ez, te jóságos ég! Hihetetlen, mennyire beszippantott – egyszerűen képtelen voltam lerakni, nagyon addiktív volt. Őszintén szólva, még mindig nem szabadulok tőle. Néha eszembe jut, hogy mi is történt ebben a részben, és sajogni kezd a szívem.
A bronzkulcs, bár vidáman indított, nagyon hamar elkezdett komolyabbá válni, a könyv végére pedig elég sötét lett. Legalábbis az apró darabokra tört szívem, illetve a tény, hogy Cassandra Clare és Holly Black írta a könyvet, erről árulkodik. Úgy érzem, hogy ez a komorság a következő részben is tartani fog, sőt, talán még sötétebbé válik egész történet.
Alapvetően ez a rész érzelmek szempontjából nagyon ütött. Már említettem, hogy elég komor, de mellette még az érzelmek széles skáláját megelevenítették az írónők. Imádtam, hogy mind a komoly, mind a könnyedebb jelenetek érzelemgazdagok – érződött, hogy igenis van élet a regényben, és ez az egyik legnagyobb pozitívuma.
A másik nagy pozitívum a szereplők voltak. Mindegyik résznél kiemeltem, hogy milyen remek karaktereket alkottak a szerzők, most pedig csak ismételhetem magam. Szerettem, hogy ennyire eleven, kiválóan kidolgozott szereplőket találtak ki az írónők, akikkel könnyen lehetett azonosulni és szimpatizálni. A főszereplők további karakterfejlődésen mentek keresztül, amitől csak még közelebb éreztem magamhoz. Különösképp, mivel mindhármukra nem csupán fizikai, de mentális próbatételek is vártak.
Az írónők nagyon sokat foglalkoztak a regény ezen aspektusával, illetve elég változatos kihívások elé állították a felnövő szereplőket (emiatt részint a fejlődésregények közé is besorolnám ezt a sorozatot): előkerült például a randizás, ami sokkal nagyobb kihívást jelent a főszereplők számára, számomra pedig jó pár derűs és nosztalgikus pillanatot; emellett viszont a belső démonok is megjelentek, amely főleg Calnél volt felfedezhető, aki egyáltalán nem hitt önmagában. Mit ne mondjak, a szívem szakadt meg a belső vívódásait látva, mert amilyen jószívű gyerek, annyira nem értékelte önmagát.
Az írónők a szereplőkhöz kötődően hozták be ismételten a jó és rossz definícióját, amit tovább árnyaltak ebben a kötetben. És milyen mesterien tették! Megjelent itt a pozitív és negatív külső befolyás szerepe, és hogy az emberek mennyire előítéletesek, milyen könnyedén azonosítják a rosszal azt, amit nem ismernek. Egy ifjúsági regényben ilyen komoly gondolatok üdítően hatottak.
Ezek mellett előkerült a romantika is, de meg kell mondanom, imádtam! A szereplők, koruknál fogva, most kezdenek ismerkedni a randizással. Ez azonban annyira cuki volt! (Nem tudok illőbb jelzőt erre.) Rengeteget mosolyogtam azon, hogy miként viszonyultak a témához, mennyire túlgondolták az egészet, és igazából csak az egész ártatlanságán. Nincsen nagy szerelem és hasonlók, egyszerűen csak felfedeznek a szereplők. Bár azért van shipem, és naivan reménykedem, hogy valami esetleg alakulhat köztük a jövőben.
Mindent összevetve A bronzkulcs kiemelkedő darabja a Magisztérium sorozatnak. A karakterekkel együtt a sorozat is folyamatosan fejlődik és egyedibbé válik. Ennek a résznek az egyik legnagyobb erősségei a szereplők és az átadott érzelmek voltak. Magával ragadott ez a kötet is, és még tovább növelte a rajongásomat. Csak ne kellene annyit várni a következő részig – nem tudom, hogy bírja ki a szívem.
Tarts velünk A bronzkulcs blogturnéján és kövesd négy állomáson át! Ha ügyes vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.
Holly Black és Cassandra Clare Magisztérium sorozata szerelem volt első olvasásra. Persze, eléggé hasonlított a Harry Potterre, de elég izgalmasnak találtam ahhoz, hogy ez ne érdekeljen. A második rész még inkább a szívemhez nőtt, így mire ehhez a kötethez értem, már igen magas elvárásaim lettek a sorozattal szemben.
Amiket, jelentem, lazán megugrott. Micsoda kötet volt ez, te jóságos ég! Hihetetlen, mennyire beszippantott – egyszerűen képtelen voltam lerakni, nagyon addiktív volt. Őszintén szólva, még mindig nem szabadulok tőle. Néha eszembe jut, hogy mi is történt ebben a részben, és sajogni kezd a szívem.
A bronzkulcs, bár vidáman indított, nagyon hamar elkezdett komolyabbá válni, a könyv végére pedig elég sötét lett. Legalábbis az apró darabokra tört szívem, illetve a tény, hogy Cassandra Clare és Holly Black írta a könyvet, erről árulkodik. Úgy érzem, hogy ez a komorság a következő részben is tartani fog, sőt, talán még sötétebbé válik egész történet.
Alapvetően ez a rész érzelmek szempontjából nagyon ütött. Már említettem, hogy elég komor, de mellette még az érzelmek széles skáláját megelevenítették az írónők. Imádtam, hogy mind a komoly, mind a könnyedebb jelenetek érzelemgazdagok – érződött, hogy igenis van élet a regényben, és ez az egyik legnagyobb pozitívuma.
A másik nagy pozitívum a szereplők voltak. Mindegyik résznél kiemeltem, hogy milyen remek karaktereket alkottak a szerzők, most pedig csak ismételhetem magam. Szerettem, hogy ennyire eleven, kiválóan kidolgozott szereplőket találtak ki az írónők, akikkel könnyen lehetett azonosulni és szimpatizálni. A főszereplők további karakterfejlődésen mentek keresztül, amitől csak még közelebb éreztem magamhoz. Különösképp, mivel mindhármukra nem csupán fizikai, de mentális próbatételek is vártak.
Az írónők nagyon sokat foglalkoztak a regény ezen aspektusával, illetve elég változatos kihívások elé állították a felnövő szereplőket (emiatt részint a fejlődésregények közé is besorolnám ezt a sorozatot): előkerült például a randizás, ami sokkal nagyobb kihívást jelent a főszereplők számára, számomra pedig jó pár derűs és nosztalgikus pillanatot; emellett viszont a belső démonok is megjelentek, amely főleg Calnél volt felfedezhető, aki egyáltalán nem hitt önmagában. Mit ne mondjak, a szívem szakadt meg a belső vívódásait látva, mert amilyen jószívű gyerek, annyira nem értékelte önmagát.
Az írónők a szereplőkhöz kötődően hozták be ismételten a jó és rossz definícióját, amit tovább árnyaltak ebben a kötetben. És milyen mesterien tették! Megjelent itt a pozitív és negatív külső befolyás szerepe, és hogy az emberek mennyire előítéletesek, milyen könnyedén azonosítják a rosszal azt, amit nem ismernek. Egy ifjúsági regényben ilyen komoly gondolatok üdítően hatottak.
Ezek mellett előkerült a romantika is, de meg kell mondanom, imádtam! A szereplők, koruknál fogva, most kezdenek ismerkedni a randizással. Ez azonban annyira cuki volt! (Nem tudok illőbb jelzőt erre.) Rengeteget mosolyogtam azon, hogy miként viszonyultak a témához, mennyire túlgondolták az egészet, és igazából csak az egész ártatlanságán. Nincsen nagy szerelem és hasonlók, egyszerűen csak felfedeznek a szereplők. Bár azért van shipem, és naivan reménykedem, hogy valami esetleg alakulhat köztük a jövőben.
Mindent összevetve A bronzkulcs kiemelkedő darabja a Magisztérium sorozatnak. A karakterekkel együtt a sorozat is folyamatosan fejlődik és egyedibbé válik. Ennek a résznek az egyik legnagyobb erősségei a szereplők és az átadott érzelmek voltak. Magával ragadott ez a kötet is, és még tovább növelte a rajongásomat. Csak ne kellene annyit várni a következő részig – nem tudom, hogy bírja ki a szívem.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Bronze Key (2016)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 280
Nyereményjáték
Ha már mágusok, ezúttal a híres mágusok és varázslók világába kalauzolunk Titeket játékunkban. Minden állomáson egy fotót találtok egy híres varázsűzőről, nincs is más dolgotok, mint beírni a nevüket a Rafflecapter megfelelő soraiba.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
06.30 Always Love a Wild Book
07.06 Bibliotheca Fummie
07.08. Deszy könyvajánlója
07.08. Deszy könyvajánlója
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése