Sorozat: Az idő vándorai #1
A 17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.
Időutazás, kincsvadászat és egy csipetnyi romantika. Alexandra Bracken legújabb regényében, a Könyvhéten megjelenő, Az idő vándoraiban, mindezt egyszerre élhetjük át. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal egy korszakokat átívelő kalandra! Ha pedig velünk játszotok, megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott három regény egyikét.
Mielőtt belekezdenénk a véleményembe, két dolgot kell tudnotok rólam: nagyon szerettem Alexandra Bracken Sötét elmék sorozatát, annyira, hogy az írónő könyveit automatikusan várólistára teszem azóta is; illetve tavaly már olvastam egyszer ezt a regényét, amivel kapcsolatban igen vegyes érzelmeim támadtak. Brackent dicséri, hogy a csalódottságom ellenére vágytam arra, hogy visszatérhessek ebbe a világba és újraolvashassam ezt a kötetet.
Azóta olvastam a második részt is, így a teljes történet ismeretében vetettem bele magam újra Etta és Nicholas kalandjainak kezdetébe. Ezúttal jobban tetszett a könyv, egy fél csillagot felhúzott a könyvön, hogy tisztában voltam azzal, mire is számítsak; és most még inkább át tudtam érezni az egész jelentőségét – amely valamilyen szinten módosította a véleményemet róla.
De kezdjük is, legelőször az időutazás részével. Tudjátok, mi a legérdekesebb? Hogy mennyire nem mozgatott meg a regény ezen aspektusa. Egy újabb rendszer, újabb szabályok, de nem igazán hoztak izgalomba sem a lehetőségek, sem pedig a bemutatott korok. Ez alól a II. világháborús London képezett kivételt. Összességében viszont nem bírtak valódi jelentőséggel a kiválasztott helyszínek.
A történet hasonló sorsra jutott – ez volt a másik ok, amiért nem lett szerelem a könyv. Elméletileg egy időutazós kincskeresésről lett volna szó, amely már önmagában izgalmasnak hangzott. A valóság? Valóban volt időutazás meg kincskeresés, de annyira lassan haladtak elő az események, és olyan sok üresjárat volt, hogy akadtak pillanatok, mikor eluntam magam. Ez főleg az első olvasásnál volt igaz, most másodjára már inkább a karaktereket figyeltem, hiszen megtanultam, hogy mind az időutazás, mind a cselekmény csupán sokadrangú szerepet tölt be.
Úgyhogy beszéljünk a karakterekről. Tudjátok, hogy mostanában egyre fontosabb szerepet tölt be a diverzitás egy regény életében. Ez itt is megmutatkozott – ennek eredményeként pedig a férfi főszereplőnk színesbőrű, ráadásul ennek valódi szerepe is volt a történetben, Nicholas a 18. században élt, így folyamatosan el kellett viselnie a rasszista megjegyzéseket és az élete egy állandó harccá vált azért, hogy teljes mértékben önálló lehessen.
Ez pedig a személyiségén is megmutatkozik. Számomra első olvasásra nem igazán volt szimpatikus Nicholas, mert néha érthetetlen volt a viselkedése – pl. Juliannel kapcsolatos érzelmeinek megnyilvánulása. Másodszor azonban már régi ismerősként tért vissza, így sokkal pozitívabban alakult a kapcsolatunk. Értékeltem, hogy Nicholas háttértörténete megjelent a személyiségében is, és hogy az egyes történések hitelesen formálják a jellemét. Ő az egyik, aki az első részben igen komoly karakterfejlődésen megy keresztül. Nem lett tökéletes karakter a végére, de komoly leckéket tanult meg.
Etta vele ellentétben nem változott olyan sokat. Szerettem, hogy az írónő törékeny nádszálnak írta meg, aki személyiségét tekintve egyáltalán nem hasonlítható az előbb említett növényhez. Első látásra azt hihettem róla, hogy egy tökéletes, ideális karakter lesz, viszont az ő hibái is felszínre kerültek (pl. makacsság, rossz döntések, stb.).
Általánosságban elmondható, hogy Nicholast és Ettat az írónő részletesen kidolgozta, szinte leugrottak az oldalakról. A mellékszereplők már valamivel kevesebb figyelmet kaptak, ám ez betudható annak, hogy elég keveset szerepeltek. Eredetileg azt kívántam, hogy ez változzon a folytatásban, ez pedig teljesült is.
Végére hagytam a regény legfontosabb részét, a romantikát. Mert hiába az időutazás, hiába a kincskeresés, a legtöbb izgalmat és drámát a szerelmi szál tartogatta. Első ránézésre könnyen rávágható, hogy ez bizony instalove, és bár valóban a főszereplők elég hamar érzelmeket kezdtek táplálni egymás iránt, ezért nem dobták sutba a saját vágyaikat és életüket. Emellett nagyon sok gyönyörű jelenetet írt az írónő, így átérezhetőek voltak az egymás iránt egyre hevesebbé váló érzelmeik.
„Etta a fiú vállára támaszkodva lépett ki a partra. Együtt nézték, hogyan botladozik Sophia a várakozó hintó és a bakon ülő kocsis felé.
Előbb-utóbb meg kell mondjam, hogy ebben a században tilos a bizalmas érintés - gondolta Nicholas. De talán nem most, majd később.”
A szerelmesek kapcsolata azért nem volt zökkenőmentes. Mindketten más korból származtak, más értékrenddel, amely néha vicces (ld. fent), néha azonban drámai pillanatokat eredményezett.
Alexandra Bracken Az idő vándorai különleges regény számomra. Akadtak gondjaim vele, ennek ellenére annyira magával ragadott Etta és Nicholas története, hogy bár már másodszorra fejeztem be a kötetet, már most úgy érzem, hogy hamarosan ismét ellátogatok ebbe a világba.
Könyv adatai
Eredeti cím: Passenger (2016)
Kiadó: Maxim (2017)
Oldalszám: 418
Könyv trailere
Egyszerűen imádom Az idő vándorai trailerét. Nagyszerűen átadja a könyv hangulatát, ráadásul a dal, ami alatta megy... gyönyörű.
Nyereményjáték
Etta Spencer az útja során több jelentős történelmi esemény részese lehetett, azonban mindig kellett valami jel, hogy tudja, mikor is jár pontosan. A mostani nyereményjátékban ti is hasonló helyzetben találhatjátok magatokat. A megadott rövid leírás alapján találjátok ki, melyik korba utaztunk, és a helyes dátumot írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Alexandra Bracken: Az idő vándorai regényéből.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Aznap lezárták a Szentpétervárra vezető utakat, a Vörös Gárda pedig körbevette a Téli Palotát. Miután a Palotában lévő miniszterek elutasították a felkelők ultimátumát, megkezdődött az ostrom.
További állomások
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése