"Legtöbbször mi magunk formáljuk meg a saját börtönünket. Akárcsak a szabadságunkat."
Sorozat: Látnok-ciklus #1
Az ifjú Fitz Lovag herceg fattyúgyermeke, akit apja mogorva istállómestere nevel a Hercegségek királyi udvarában. A nemesek közül senki nem veszi kutyába sem, csak az intrikus Elmés király figyel fel rá, aki ráveszi, hogy titkon elsajátítsa az orgyilkosok művészetét. Mert Fitz vérében a Mesterség munkál, amelynek veszedelmes és vad mágiája segítségével a Látnokok emberemlékezet óta uralják a Hercegségek viharverte királyságát. Fitz egy olyan időben cseperedik fel, amikor barbár vörös martalócok dúlják fel a partokat és alvajárók kóborolnak a szárazföld szívében. Hamarosan a fiú megkapja első lélekpróbáló küldetését – mert Fitz veszélyt jelent ugyan a trónra… de ő lehet a királyság túlélésének kulcsa is.
Mióta aktívabban olvasok fantasyt, egyre gyakrabban találkoztam Robin Hobb nevével. Mivel elég vegyes kritikákat olvastam Az orgyilkos tanítványáról, egy ideig nem is foglalkoztam vele. Végül hirtelen felindulásból kiindulva beszereztem, és bele is vetettem magam A Látók-ciklusba. Kijelenthetem, hogy abszolút sikeres első találkozó volt, amely megalapozta egy hosszú, remélhetőleg pozitív élményekben gazdag kapcsolatot (hiszen jelenleg 16 könyv jelent meg, ami ebben az univerzumban játszódik).
A kapcsolatunk igen gyorsan kialakult, ugyanis már a legelső oldalakon belevesztem a világba. Sok érdekes fantasy elemet találtam ebben a regényben, amelyek lekötötték a figyelmemet, és amelyek még rengeteg izgalmat tartogatnak majd számomra a jövőben. Például, hogy milyen határai vannak ezeknek a képességeknek, és miként lehet még inkább elsajátítani őket. Leginkább mégis a könyv politikai, intrikákkal teli aspektusa ragadott meg. Az írónő nagyon finoman, óvatosan mozgatta a szálakat, amelynek eredményeképp egyrészt lenyűgözött, másrészt viszont komoly meglepetéseket okozott, mikor felfejtette az egyes szálakat.
Ehhez kötődően a történet elsősorban fejlődésregény, amelyben Fitz fiatalkorát ismerhettem meg. Imádtam minden egyes pillanatát, mert bár Fitz nem tűnhet túl izgalmasnak elsőre a befelé forduló, néha mindent kizáró természetével, mégis annyi rejtély övezi őt (és valljuk be, nem nehéz megszeretni őt már akkor, mikor a nagyapja kitaszítja). Az események eleinte kissé lassan csordogáltak, hiszen az írónő elsősorban a karakterfejlődéssel és a háttérben húzódó ármánykodásokkal foglalkozott. Mikor azonban meglökte az első dominót Robin Hobb, az akkori izgalmak bőven bepótolták a regény eleji „hiányt”.
Nekem a politikia intrikák mellett leginkább azok a részek tetszettek, amelyekben Fitz tanul. A mesterség tanulása a fantasy szálat erősítette, míg az orgyilkos kiképzése egyfajta morális harctérré változtatta a fiú lelkivilágát. A moralitás kulcsfontosságú szerepet játszott ebben a regényben, amit az írónő részletesen, hitelesen és minden érzelmet átadva dolgozott fel. A könyv ezen aspektusa volt az, ami igazán különlegessé tette számomra a történetet, és beemelte a kedvenceim közé.
Nem csupán a történet tartogatott meglepetéseket, hanem a szereplők is. Fitz, a főszereplő, már önmagában különleges tehetséggel van megáldva. Emellett rengeteget változott a regény folyamán, mintegy ok-okozati jelenségként a történtekkel. Egyrészről többször is darabokra tört a szívem miatta, ugyanakkor imádtam, mert csodálatosan lett megírva a karakterfejlődése. Tetszett, hogy bár igen erős személyiség és különleges képességeivel kirítt a többiek közül, mégsem volt tökéletes – elbukott, rossz döntéseket hozott, és gyakran magába fordult. Ezen tulajdonságai emberibbé tették őt, akivel könnyebb volt szimpatizálni.
Fitz mellett számomra Árny és Bolond emelkedett ki a szereplők közül. Tény, hogy mindenkit annyira alaposan kidolgozott az írónő, hogy érdekesek voltak számomra, ez a két szereplő azonban egy kicsit több furcsasággal bírt. Akárhányszor megjelentek, csak újabb és újabb kérdéseket hagytak maguk után, ráadásul akárhányszor egy információt megtudtunk róluk, az legalább két újabb kérdést vetett fel.
Mindent összevetve nagyon örülök, hogy adtam egy esélyt Robin Hobbnak, mert ez a regénye fantasztikus, lebilincselő és végig érdekfeszítő volt. A politikai ármánykodásokat, intrikákat mesterien, nagy precizitással szőtte, és azzal, hogy a karaktereit nem lehetett besorolni jó és rossz kategóriákba, sokkal érdekesebbé tette ezeket a csatározásokat. Úgy gondolom ez a regény egy kiforrott, alaposan átgondolt és részletesen kidolgozott mű, amely minden aspektusában kiemelkedő, és nagyítóval lehetne csak hibát találni benne. De miért is keresnék, amikor ennyire szerettem? Rajongó lettem, és alig várom, hogy folytathassam Fitz történetét.
A kapcsolatunk igen gyorsan kialakult, ugyanis már a legelső oldalakon belevesztem a világba. Sok érdekes fantasy elemet találtam ebben a regényben, amelyek lekötötték a figyelmemet, és amelyek még rengeteg izgalmat tartogatnak majd számomra a jövőben. Például, hogy milyen határai vannak ezeknek a képességeknek, és miként lehet még inkább elsajátítani őket. Leginkább mégis a könyv politikai, intrikákkal teli aspektusa ragadott meg. Az írónő nagyon finoman, óvatosan mozgatta a szálakat, amelynek eredményeképp egyrészt lenyűgözött, másrészt viszont komoly meglepetéseket okozott, mikor felfejtette az egyes szálakat.
Ehhez kötődően a történet elsősorban fejlődésregény, amelyben Fitz fiatalkorát ismerhettem meg. Imádtam minden egyes pillanatát, mert bár Fitz nem tűnhet túl izgalmasnak elsőre a befelé forduló, néha mindent kizáró természetével, mégis annyi rejtély övezi őt (és valljuk be, nem nehéz megszeretni őt már akkor, mikor a nagyapja kitaszítja). Az események eleinte kissé lassan csordogáltak, hiszen az írónő elsősorban a karakterfejlődéssel és a háttérben húzódó ármánykodásokkal foglalkozott. Mikor azonban meglökte az első dominót Robin Hobb, az akkori izgalmak bőven bepótolták a regény eleji „hiányt”.
Nekem a politikia intrikák mellett leginkább azok a részek tetszettek, amelyekben Fitz tanul. A mesterség tanulása a fantasy szálat erősítette, míg az orgyilkos kiképzése egyfajta morális harctérré változtatta a fiú lelkivilágát. A moralitás kulcsfontosságú szerepet játszott ebben a regényben, amit az írónő részletesen, hitelesen és minden érzelmet átadva dolgozott fel. A könyv ezen aspektusa volt az, ami igazán különlegessé tette számomra a történetet, és beemelte a kedvenceim közé.
Nem csupán a történet tartogatott meglepetéseket, hanem a szereplők is. Fitz, a főszereplő, már önmagában különleges tehetséggel van megáldva. Emellett rengeteget változott a regény folyamán, mintegy ok-okozati jelenségként a történtekkel. Egyrészről többször is darabokra tört a szívem miatta, ugyanakkor imádtam, mert csodálatosan lett megírva a karakterfejlődése. Tetszett, hogy bár igen erős személyiség és különleges képességeivel kirítt a többiek közül, mégsem volt tökéletes – elbukott, rossz döntéseket hozott, és gyakran magába fordult. Ezen tulajdonságai emberibbé tették őt, akivel könnyebb volt szimpatizálni.
Fitz mellett számomra Árny és Bolond emelkedett ki a szereplők közül. Tény, hogy mindenkit annyira alaposan kidolgozott az írónő, hogy érdekesek voltak számomra, ez a két szereplő azonban egy kicsit több furcsasággal bírt. Akárhányszor megjelentek, csak újabb és újabb kérdéseket hagytak maguk után, ráadásul akárhányszor egy információt megtudtunk róluk, az legalább két újabb kérdést vetett fel.
Mindent összevetve nagyon örülök, hogy adtam egy esélyt Robin Hobbnak, mert ez a regénye fantasztikus, lebilincselő és végig érdekfeszítő volt. A politikai ármánykodásokat, intrikákat mesterien, nagy precizitással szőtte, és azzal, hogy a karaktereit nem lehetett besorolni jó és rossz kategóriákba, sokkal érdekesebbé tette ezeket a csatározásokat. Úgy gondolom ez a regény egy kiforrott, alaposan átgondolt és részletesen kidolgozott mű, amely minden aspektusában kiemelkedő, és nagyítóval lehetne csak hibát találni benne. De miért is keresnék, amikor ennyire szerettem? Rajongó lettem, és alig várom, hogy folytathassam Fitz történetét.
Könyv adatai
Eredeti cím: Assassin's Apprentice (1995)
Kiadó: Delta Vision (2007)
Oldalszám: 305
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése