Hétvégi Olvasónapló (93) A pengék királynője

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.

Az ilyen kertészkedő molynak, mint én, a tavasz beköszönte sokszoros öröm - a héten végre elkezdhettem kisebb kinti munkákat - pl. kiástam az új rózsáimat a föld alól (megeredtek és túlélték a telet, úgyhogy ez már jó jel), illetve elkezdtem a fák metszését.
Ó egek, egész héten izomlázam volt! :) Viszont a fák egyre szebben néznek ki, úgyhogy megéri ezt a kis fájdalmat.

Emellett a héten kaptam egy újabb orchideát, ami egyszerűen gyönyörűséges! Természetesen,
folytatva a sort, őt Mikhail Romanovnak neveztem el, az első Romanov cár után. Egy ilyen fenséges orchidea megérdemel egy ilyen nevet. (Arra kéne rájönnöm, mikor jutottam a Lajostól az ilyen nevekig...amúgy igen, mindig furcsa neveket adok a virágaimnak, de mindegyiket nagyon szeretem.)

A héten ismét rájöttem, hogy néha érdemes megnézni Facebookon a visszaemlékezős appot, ugyanis a legutóbbiban egy olyan dalt találtam, amelyet már évek óta nem hallgattam (ez az előadóra is igaz). Olyan jó volt meghallgatni ismét Kris Allen: Thank You Camellia albumát, amelyről linkeltem a The Vision of Love-t, különösen, mert nagyon illik a nagy tavaszi boldogságomhoz. Kár, hogy az énekes későbbi albuma nem tetszett már, ugyanis ez is hozzájárult ahhoz, hogy évekig elhanyagoljam őt. 

A héten olvastam

Akik olvasták a leltárt, azoknak innentől kezdve nem igazán lesz meglepetés, mivel az elmúlt két napban nem igazán volt időm olvasni a munkahelyem és a kerti munkák mellett. Viszont, ha az egy hetet nézem, legalább a heti 1 könyv megvolt.

A Wayfarerrel nagyon furcsa kapcsolatom alakult ki - írtam a leltárban, hogy egyes részei tetszettek, az összkép azonban annyira nem. Ezt úgyis mondhatnám, hogy bár a történet egyes részeit akár izgalmasnak is nevezhetném, az egészre inkább a vontatott jelzőt használtam.
Még nem történt ilyen velem, de vonalzót (nem átlátszót) kellett használnom, hogy koncentrálni tudjak a szövegre, és ne kalandozzon el a figyelmem - és ezt közel 100 oldalon keresztül, hogy belerázódjak. Nagyon nehezen szippantott be a könyv, miután ismét belekezdtem.
Ennek azonban nem az volt az oka, hogy sok időt hagytam ki, ugyanis másnap, ismét egy 10 oldalon keresztül vonalzóznom kellett, mert annyira nehezen keveredtem vissza a könyvbe.
Az a legszomorúbb, hogy ezek a negatív emlékek inkább megmaradtak, meg ezekről beszélek többet, pedig vannak pozitívumai is ennek a kötetnek - leginkább a női főszereplők, és az írásmód. Alexandra Bracken alapvetően nagyon szépen ír, a szereplők többsége pedig nagyon a szívemhez nőtt, épp emiatt nem tudom utálni a könyvet, vagy bánni, hogy elolvastam.
Ilyen vegyes érzelmeim még sosem voltak egyetlen sorozatnál sem.

Aktuális olvasmányok

   

Cinda Williams Chima: The Exiled Queen
Haladás: 24. oldal

A Wayfarer után ugrottam rá erre a szolid 600 oldalas kicsikére, bár eddig csak az első fejezetet olvastam el. Eléggé meglepett a narrátor személye, illetve a történtek, és ismét rá kellett döbbennem, hogy Micah Bayar érdekel. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy hamarosan beindulnak az izgalmak, tekintve, hogy hova mennek a szereplők. Annyira izgatott vagyok, nagyon kedvelem ezt a sorozatot!

Robert Jackson Bennett: Pengék városa
Haladás: 230. oldal

Márciusban csak ezt a könyvet olvastam eddig, és te jó ég! Minden egyes oldallal egyre mélyebben szeretem ezt a regényt. Amit nehéz elképzelnem, tekintve, hogy már az első oldalaknál úgy éreztem, hogy ennél jobban nem szerethetem a könyvet.
Hát dehogynem!
Ez a kötet más, mint a Lépcsők városa, és épp ezért hiába próbálom eldönteni, melyik rész tetszik jobban, arra jutok mindig, hogy mindkét részt másért szeretem. Shara és Mulaghesh is teljesen másmilyen személyiség, más életúttal, tapasztalatokkal és hozzáállással, amely tökéletesen tükröződik a regény lapjain is.
A világ, amiben játszódik a történet, azonban most is kifogástalan. Azt hittem, hogy a Lépcsők városa után már nem sok meglepetést tartogathat a szerző, de szerencsére nem volt igazam. Vúrtya története, a víz alatti város, stb.stb. mind rengeteg izgalmat tartogatnak.
Igen, elég sok gondolatom van a Pengék városával kapcsolatban, úgyhogy inkább menjünk is tovább.

Tervek

Tekintve, hogy 5 aktuális olvasmányom van, az elsődleges célom, hogy csökkentsem ezt a számot - mondjuk 4-re. Bár lehet ahhoz +1 hétre lesz szükségem.
A Pengék városát mindenképp szeretném befejezni, bár ezzel nem hiszem, hogy bármi gond lenne (nem bírom megállni, hogy ne olvassam a kicsikét).

   

Mint írtam a leltárban is, utána mindenképp szeretnék sort keríteni Sebastien de Castell: Az áruló pengéjére. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a gyönyörű borító csodálatos belsőt takar-e?
Viszonylag rövid könyv egyébként (380 oldal körüli), úgyhogy lehet, hogy ez is belefér a jövő hetembe, így V. E. Schwab: A Darker Shade of Magic kötetét is feltettem ide a tervek mellé. Nem hiszem, hogy ezzel végeznék, de jó lenne haladni vele.

Emellett természetesen szeretnék egy kicsit olvasni a The Romanovsból is, többet megtudni Mikhail Romanovról és az uralkodásáról. Azt néztem, a 38. oldalon van egy váltás, odáig eljutni az elég reális célnak tűnik.

Azt hiszem két könyv befejezése és további hárommal való haladás éppen elég egy hétre (sőt, egy kicsit még sok is), de legalább lesz miből válogatnom. :)
Kedves Dearies! Ennyi lett volna a mostani hétvégi olvasónapló - legyen fantasztikus hétvégétek nektek is, és használjátok ki ti is ezt a jó időt! *-*