2016. szeptember 11., vasárnap

Sandy Hall: Been Here All Along

"- Ki kérdezte meg, hogy benne lennél-e egy édeshármasban, miután bevallottad neki, hogy bi vagy?
- Senki. De gondolj bele, egyszer meg fog történni. 'Ó, mindkét nem bejön neked? Akkor hívjunk be még egy pasit!'
- Pontosan mennyi pornót is néztél mostanában, Kyle?"

Gideonnak mindig volt terve: osztályelnökségért indulni, az évkönyv tanács fejévé válni, és választani a kollégiumok közt. Viszont EGYÁLTALÁN NEM szerepelt köztük, hogy totálisan beleesik a legjobb barátjába és szomszédjába, Kylebe. A fiú figyelemelterelés. Semmi értelme ráadásul, hiszen Kyle már egy ideje Rubyval, a gyönyörű és népszerű pompom lánnyal jár. Gideonnak fogalma sincs, mit tegyen.
Kyle végre úgy érzi, ura az életének. A barátnője csodálatos, a legjobb barátja bármikor megvitatja vele a Gyűrűk urát, és az iskolában is elfogadják, hiszen ő a kosárlabdacsapat kapitánya. Aztán Ruby és Gideon is furcsán kezdenek viselkedni, ráadásul a helye a csapatban is veszélybe kerül, Kyle pedig nem tud rájönni, mit is rontott el...


Sandy Hall Been Here All Along regénye első látásra nem tűnik ki semmivel; a fülszöveg azonban olyan történetet ígér, ami engem azonnal behúzott . Mióta tudomást szereztem a könyv létezéséről, alig vártam, hogy végre megjelenjen, és elolvashassam (erre a megjelenés napján sor is került). Mivel mindössze 224 oldalas, egyszerre végig lehetett olvasni.

Három tényező váltotta ki belőlem a fent említett fangirlt:

1. A két főszereplő egymás szomszédságában él és legjobb barátok kiskoruk óta.
2. Barátokból válnak valami többé.
3. LMBT+ történet.

Alapvetően jól elszórakoztam olvasás közben, de magában a könyvben csalódtam. Annyira egyszerű, klisés és logikátlan volt, hogy nem bírt hosszútávon beszippantani. Valahányszor már azt éreztem, hogy hú, ez mégis jó, ismét jött valami, amivel kidobott. Így hiába volt meg benne az előbb felsorolt fangirlséget okozó lista, a kivitelezésben elbukott az egész.

Ez a logikátlanság elsősorban a karakterek viselkedésében mutatkozott meg – legfőképp Ruby esetében. Konkrétan az egyik fejezetben még teljesen normális és szerethető szereplő, a következőben pedig úgy dönt, hogy akkor ő lesz a főgonosz. És ez többször is ismétlődött nála, amivel aztán végképp összezavart. Mármint értem, Ruby nem maradhatott kedves karakter, hiszen akkor nem shipeltük volna úgy Gideont és Kylet (de, amúgy…). Nem értem egyébként, hogy miért kell az aktuális barátnőket gonosszá változtatni a realista YA könyvek 95%-ban, amikor ez annyira nem reális. Miért nem képesek normális véget vetni egy kapcsolatnak? Ez egy olyan toposz, amit nem kedvelek a realista regényekben. A lényeg, hogy a lány személyisége a körülmények áldozata lett.

A többiek sem sokkal jobbak, ugyanis a személyiségük elég egysíkúak lettek, ráadásul néha a viselkedésüket egyáltalán nem értettem, teljesen karakteridegen is volt. Emiatt pedig nem igazán kedveltem meg senkit. Pedig Kyle tipikusan a jófiú, Gideon pedig a szenvedő szerelmes; mindketten pont olyan karaktertípusok, akikkel alapvetően szimpatizálnék. Itt azonban teljesen közömbösen viszonyultam hozzájuk is.

A másik problémám a történettel adódott, pontosabban annak töredezettségével. Mondok erre is egy példát (nem lesz spoileres): Miután Kyle bevallja Rubynak, hogy biszexuális, a lány elfogadja ezt, megérti a fiút, sőt támogatja is. És így ér véget a fejezet. A következő oldal első mondata azonban már a lány problémázásáról szól ugyanezen okból. Én meg csak értetlenkedve olvastam, mert most mi történt? Ez a példa a történet másik gyengeségét is bemutatja, ami nem más, mint a vázlatosság. Nincs átmenet vagy akár logikai kapcsolat a fejezetek között.

A könyvben bemutatott érzelmek is megszenvedték ezt a vázlatosságot, hiszen emiatt nem láthattam érzelmi fejlődést a regényben. Fogalmam sincs, pontosan miként változtak Kyle érzései mind Ruby, mind a legjobb barátja iránt. És ugyanez Gideon esetében is. Igazából szerintem túl hirtelen történt ez az átlépés barátság és szerelem között – most nem azt mondom, hogy a semmiből döbbent rá, hogy többet érez, hiszen általában ez a helyzet ilyen szituációkban; hanem azt, hogy korábban egyetlen jelenetben sem vettem észre a fiú több mint baráti érzelmeit. Hát még Kyle esetében, ott az átmenet hiánya még extrémebben jelent meg.

Viszont nem csak problémák voltak a regénnyel. Nagyon tetszett, hogy az LMBT témát ilyen nyitottsággal és könnyedséggel kezelte. Örültem, hogy egy főként elfogadó környezetet biztosított az írónő a fiúk számára. Kellenek ilyen regények is, amikor tényleg az egy bi / meleg fiú problémája, hogy a fiú, akibe belezúgott talán nem érez úgy, mint ő. Szeretnék még több ilyet, ahol a szereplők szexualitása nem központi témakör, hanem része a mindennapi életüknek.

Emellett, bár az előbb nem a legszebbeket írtam róla, a romantika nagyon édes volt. Vattacukor, de a jobb féléből, ami nem fekszi meg a gyomrodat. Én úgy szurkoltam a főszereplőknek, hogy megtalálják a boldogságot (lehetőleg egymással).

Úgyhogy csalódott vagyok, mert annyira fantasztikus lehetett volna. Nem vártam, hogy megrengeti a világomat, de szerettem volna teljesen elmerülni a történetben, jobban izgulni a párosomért. Az írásmód és a töredezett történetmesélés azonban keresztbetett nekünk, így keserédessé vált a kapcsolatunk.



Könyv adatai
Eredeti cím: Been Here All Along (2016)
Kiadó: Swoon Reads
Oldalszám: 224

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése