2015. december 17., csütörtök

Bessenyei Gábor: A jövő harcosai

"Utált minden extrém dolgot, és egy szörnyszerű idegennel repülni elég extrémnek tűnt ahhoz, hogy pokolba kívánja az egész napját."

Sorozat: Az Olimposz legyőzése #1

Marcell, Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből.
Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha nem szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.
De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?
Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.
És kezdetét veszi az istenvadászat…





Ismerd meg A jövő harcosait! Bessenyei Gábor debütáló regénye az ókorba kalauzol minket, ahol a görög isteneket és a világot kell megmentenie három mindenre elszánt tinédzsernek. Vicces, szórakoztató és elgondolkodtató regény, nem csak Percy Jackson fanoknak ajánlott!

Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!

Bessenyei Gábor könyvére először a Blogturné Klubosok hívták fel a figyelmemet. Nem nagyon figyeltem a hazai megjelenéseket (kivéve Tavi Katát és Holden Roset), így kissé bizonytalanul olvastam el a fülszöveget. Gondolom, senkit nem lep meg, hogy egyből a méltán híres Percy Jackson és az Olimposziak sorozat jutott eszembe – három fiatal kalandja, istenek, stb. Ennek ellenére felkeltette az érdeklődésemet, sőt, alig vártam, hogy lehetőségem adódjon az olvasásra.

Egyáltalán nem bántam meg ezt a döntésemet. Habár az első néhány oldalon még nem éreztem a kötődést, a negyedik fejezet környékére már rég sikeresen belefelejtkeztem a könyvbe – olyannyira, hogy majdnem elfelejtettem leszállni az IC-ről, úgyhogy képzelhetitek mennyire beleéltem magam a könyvbe.

Kezdeném azzal, hogy mi tetszett nekem leginkább: Erik szereplése a regényben. Megszokhattuk, hogy ha valami óriási veszélyhelyzet van, és a főhősök annak a közepébe csöppennek, általában ugranak is, hogy hősiesen megmentsék a világot (vagy legalább is, megpróbálják). És igen, ezt általában hosszas gondolkodás nélkül. Erik azonban az a karakter, akiben minden kérdés felmerült, ami egy megfontoltabb és racionálisabb emberben. Mondjuk ez nem illett a korához, de sokkal érettebben állt a kialakult helyzethez. Itt döbbentem rá, hogy Erik én vagyok. Biztos, hogy én is millió évet agonizálnék minden kérdésen, és próbálnék valami reális magyarázatot találni, vagy szólni valakinek!

De kicsimet úgy sajnáltam egy jó ideig, mert végig úgy érződött, hogy kilóg a többiek közül, és ő az, aki visszahúzódó. Legszívesebben megöleltem volna párszor, csak hogy érezze a szeretetet. Azon gondolkodtam, vajon a célközönség számára Erik milyen karakternek jelenik meg? Szimpatizálnak vele? Elfogadják a gondolkodását és az érveit? Esetleg csak elutasítják, mert nem élvezi a kalandokat? Biztosan mindenkinek más, de érdemes belegondolni, hogy mennyire másként láthatunk egy eseményt/karaktert.

Marcell számomra szintén érdekes volt – azt hittem eleinte, hogy ő is tipikus hős-kórban szenved, de sokkal megfontoltabb karakter, és ezt nagyon értékeltem benne. Ugyanakkor erős, bátor és kiváló vezető. Egyedül Adria irritált egy kicsit, de ez tényleg abszolút személyes ok, és nem is akarom belevonni ide. Viszont voltak jó jelenetei, csak argh. Nem vált a kedvencemmé, az biztos.

És akkor ott van Kéer. Azt a karaktert nekem kreálták, habár totálisan úgy képzeltem el, mint a Death Note shinigamiját. Imádtam a nála felmerülő témát, a képes-e az ember (isten) megváltoztatni a természetét, amivel született, és létezett. Habár kissé lecsupaszítottan jelent meg a téma, de így is hatással volt rám, mert ez is olyan kérdés, ami mostanában sokat foglalkoztat.

Maga a háttérvilág abszolút tetszett. Ismerem a görög isteneket, de rengeteg olyan történet van, amelyről még egyáltalán nem hallottam (vagy simán csak nem emlékszem rá). A könyvben viszont az író igyekezett minél jobban megismertetni a célközönséget ezzel a világgal, a történetekkel, stb. Az időutazós rész ezért is sikerült különösen jól, mert így bemutatásra kerülhetett az is, hogy mennyire átitatta régen a vallás a hétköznapi életet; sőt ha akarnánk, kontrasztba is lehetne állítani a jelennel.

Mindent összevetve egy jól sikerült regényhez volt szerencsém, amely érdekes témákat vetett fel, izgalmas, folyamatosan pörgő történetet mutat be, és a karakterek elevenek és könnyen megkedvelhetők. Mindezek mellett pedig még tanulni is lehet a regényből, úgyhogy az bónusz pont. Csak ajánlani tudom azoknak, akiket érdekel a mitológia, és szeretnének valami lebilincselő könyvet olvasni.



Könyv adatai
Eredeti cím: A jövő harcosai (2015)
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424

Nyereményjáték


Ugye te sem felejtetted el a görög isteneket? A regény világában már alig emlékeznek rájuk… Bízunk benne, hogy ez nálunk nincs így! Pár szóval bemutatjuk nektek a görög isteneket, és ti írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, akiről szó van!
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

A mai isten: a bölcsesség istennője, az erő, a kézművesség, a belső szépség, műveltség és a harc megtestesítője.




További állomások


12/17 Always Love a Wild Book

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése