"– Bántott, ugye? – kérdezte Waverly olyan szelíden, ahogy csak tudta.
– Nem fogom megbeszélni veled.
– Miért nem? Talán segítene…
– A felejtés segít. Ha úgy teszel, mintha nem történt volna meg, az segít.
– Nem hiszem."
Sorozat: Ragyogás #1
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
Amy Kathleen Ryanről Gigusztól hallottam, mikor is megjelent a Ragyogás című könyve magyarul, barátném pedig olvasta. Ő akkor imádta, és biztatott, hogy én is olvassam. Szolid három évvel később ez meg is történt. Nem véletlenül bízom meg Gigusz ízlésében, ugyanis hozzá hasonlóan én is imádtam a könyvet.
Elsősorban a regényben előkerülő témák feldolgozása fogott meg. Ebből a vallást és az emberi kapcsolatokat emelném ki.
Engem elsősorban az döbbentett meg, hogy a két hajó között milyen viszony alakult ki. Azon tűnődtem ugyanis, hogy miért érzik az emberek szükségét még akkor is a harcnak, amikor már csak ilyen kevesen maradnak? Mi értelme az egésznek? Megrázó volt olvasni, mert úgy mutatja be az emberi természetet, mint amely képtelen a békés együttélésre. Erről mindig az élettér-elmélet jut eszembe (igen, még mindig a töri szak hatásai), amely azt is részletezi, hogy a terjeszkedés csak harc útján valósulhat meg, mert ha nem harcolunk, akkor az enyészeté leszünk. A Ragyogás elgondolkodtatott az emberi természetről, elsősorban arról, hogy tényleg ez történne egy ilyen helyzetben? A saját közösség érdekei felülkerekednének a nagyobb, fontosabb célon?
A másik központi téma a vallás, annak is a szélsőséges formái. Egy újabb olyan témával állt elő az írónő, amely elgondolkodtatott. Ráadásul két különböző esetet is tárgyalt, sőt egy komoly konfliktusforrássá alakította át. Imádtam ezt a kivitelezést. Leginkább azon döbbentem meg, hogy mindennemű háttértudást mellőzve miként képes egy ember valóságos szektát létrehozni. Nincs természetesen így nevesítve, de lássuk be, ebben a könyvben az jön létre. Sokkoló volt, hogy egy-két könyv elolvasása után miként közvetíti az olvasott igét, és miként sajátítja el. De ami még inkább megdöbbentett az karakterben végremenő változás bemutatása volt. Az az átszellemülés, felsőbbrendűségi érzés, ami kialakult benne mélyen megrázott. Főleg, hogy saját magában nem veszi észre a hibákat, és inkább külső szemlélőként (más karakter perspektívájából) válik nyilvánvalóvá.
Leginkább azt imádtam a könyvben, hogy semmi sem fekete-fehér. Nem tudni, hogy egy adott karakter teljesen jó-e. Annyira reális volt, és éppen ezért is ütött annyira. Senki sem tökéletes (ezt morálisan értve is), és soha nem tudhattam, hogy mikor fog valami óriási változás beütni a szereplőknél.
Waverlynél láttam egyedül a klasszikusabb YA-s jellemábrázolást. Szerencsére abból is a minőségi változatott. Egyáltalán nem a megmentésre váró királylány volt, hanem képes volt a kezébe venni a saját sorsát. Egy-kétszer kissé visszás volt, hogy nem értette meg mások motivációját, de ez is beleillett a személyiségébe.
A karaktereknél még tetszett, hogy kiválóan kidolgozta őket az írónő. Úgy éreztem mindenkinél, mintha valós emberekről mintázták volna őket. Épp ez felejtette el velem, hogy az űrben vagyunk, egy másik bolygó felé haladva… mert úgy tűnik, az ilyen extrém körülmények sem változtatják meg az embereket.
Ha már így felemlítettem a történetet, nézzük meg azt is kicsit. Egyáltalán nem maradt hiányérzetem. Az írónő kellő mennyiségű történetelemet vitt bele a könyvbe; és mindezt megszórta jó pár csavarral is. Egy olyan pillanat sem volt, amikor unatkoztam volna, mert vagy történt valami nagy esemény, vagy a baljóslatú előérzettel olvastam, mert tudtam, ennek nem lesz jó vége.
A fülszövegben látjuk, hogy a két főszereplő közt romantikus szál van. Ebből arra gondoltam, hogy akkor igencsak a fókuszban lesz. Egyáltalán nem így történt. Az írónő olyan természetességgel bánik ezzel a szállal, annyira finoman dolgozik vele, hogy nem érződött soknak. Sőt, szinte csak nyomait láthattam a könyv során.
Mindent összevetve egy kiválóan megírt, elgondolkodtató és izgalmas regényhez volt szerencsém. Bánom, hogy eddig nem olvastam, mert igazán különleges könyv, ami megérdemli a szeretetet. Elsősorban azoknak ajánlanám, akiket nem zavar a helyszín, és szeretik, ha érdekes, jól kidolgozott karakterekről és fordulatos eseményekről olvashatnak. Én imádtam, és alig várom, hogy folytathassam Waverlyék történetét, mert az a függővég?! Követeli a mielőbbi olvasást.
Könyv adatai
Eredeti cím: Glow (2011)
Kiadó: Maxim (2012)
Oldalszám: 352
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése