2015. január 21., szerda

Courtney Summers: Please Remain Calm

"Attól félek, hogy aki voltam, már nincs többé, és aki maradtam, sosem voltam."

Sorozat: Éles helyzet #2

Rhys és Sloane egy biztonságos hely felé haladnak, mikor elszakadnak egymástól. Rhys eltökélte, hogy megtalálja Sloane, ám olyan emberekkel találkozik, akiknek talán még nagyobb szükségük van rá. Rhys úgy gondolja, megvan benne minden, ami kell, hogy túléljen, és megtalálja a lányt, akit elvesztett, de a holtak által elárasztott világban nincsenek garanciák. Az utazása pedig elképzelhetetlenül borzasztó próbára teszi.


Tavaly tavasszal olvastam Courtney Summer: Éles helyzet könyvét, ami azonnal kedvencem lett. Mint a háttérvilág, mind a történet, mind a Sloane-ban lejátszódó érzelmek kifogástalan volt, úgyhogy nagyon izgatott lettem, mikor kiderült, hogy készül folytatás hozzá. Csak később tudtam meg, hogy ez mindössze egy 96 oldalas novella. Azért így is gyilkos volt.

A novella ott veszi fel az események fonalát, ahol az előző könyv véget ért, azonban Rhys perspektívájából mutatja be a további történéseket. Bevallom, kissé tartottam ettől, mert eddig nincsenek túl jó élményeim az ilyen megoldásokkal kapcsolatban (csúnyán néz a polcon lévő Originra). Szerencsére Rhys nem fordult ki önmagából, és úgy viselkedett, ahogy az első részben is – magyarul, a tettei és a gondolatai összhangban voltak. Már csak emiatt is imádtam a novellát. Ráadásul az, hogy az ő szemszögéből láttam a világot, és őt is jobban megismerhettem, nagyon jót tett a kapcsolatunknak. Viszont kevésbé jót a Sloane-nal való viszonyomnak, ugyanis eddig az ő szemszögéből láttam a világot, és saját magát is. Most azonban egy kívülálló perspektívájából láttam őt, és nagyon-nagyon különbözött a kettő.

Ebben a részben is tele volt a világ zombikkal, minden rossz volt, és úgy érzem, az írónő arra használta fel a novellát, hogy még egyszer megkínozzon. Mármint az elején még megmosolyogtam Rhys egy-egy gondolatát (morbid humor volt, és biztos nem nevettem volna, ha én vagyok ott), ahogy azonban haladtam az olvasással, az írónő egyre több darabra törte a szívemet. És higgyetek nekem, mikor ezt mondom: profi módon csinálta. Ráadásul annyi érzelemmel töltötte meg ezt a novellát – legszívesebben fogtam volna az összes szereplőt, beraktam volna valami buborékba, hogy semmi bántódásuk ne essen, és örökké boldogok lehessenek.

"Kezdem azt hinni, hogy nem látni a fertőzötteket rosszabb, mint látni őket, mert akkor legalább tudod, hogy ahol vannak, ott neked nem szabadna."

A történetet imádtam! Habár 96 oldal (lehet, mégsem tudom magam olyan könnyen túltenni ezen a tényen), mégis az első oldaltól kezdve az utolsóig mindig volt valami izgalom, ami miatt aggódhattam. Igen, ennél a sorozatnál, ha valami „izgalmas” történik, biztos, hogy darabokra töri a szívemet. De nem baj, így szeretem ezt a szépséget. A mostani történetszálban nagyon tetszett, hogy folyamatos veszélyben vannak a főszereplők, így végig azzal foglaltam el magam, hogy könyörögtem, hogy ne, ne, ne. Emellett rengeteget gondolkodtam azon, hogy mivé lesz a világ, mi értelme ennek az egésznek, amikor nincs menekvés. Nem tudom, elég realistán láttam a dolgokat, és az alapján csak még inkább féltettem a szereplők életét. A végére azonban egyáltalán nem voltam felkészülve – tisztában voltam vele, hogy az írónő szeret kínozni, de azzal az utolsó mondattal millió érzelmet váltott ki belőlem, majd itt hagyott, a saját képzeletemre hagyva mindent. Miért, Ms. Summers, miért tetted ezt velem? Az az utolsó mondat kísérteni fog, úgy érzem.
 
Szóval, karakterek. Miután az első részben lezajlott vérengzés eredményeként már csak kettő, azaz kettő szereplőnk van életben, ezért kaptunk három új karaktert, akik olyan közel nőttek a szívemhez. Különösen a kislány, aki olyan édes kis tünemény.
Rhys nekem ebben a novellában különösen közel nőtt a szívemhez. Annyira érzékletesen és reálisan van ábrázolva a harca és a szenvedése. Nagyon jó ötlet volt az ő szemszögéből bemutatni a történéseket. Szerettem, hogy nem adta fel, hogy olyan erős és kitartó volt. Ugyanakkor annyi fájdalom van benne, és majd megszakad a szívem érte. 

Mindent összevetve ez egy csodálatos és szívbemarkoló novella volt. Most már biztos, hogy az írónő az olvasói szenvedésén és érzelmi túltöltöttségén él. Nem tudok mit mondani, az idei évem legjobb olvasási élménye, abszolút favorit. 


Könyv adatai
Eredeti cím: Please Remain Calm (2015)
Kiadó: St. Martin's Griffin
Oldalszám: 96

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése