2015. január 17., szombat

James Frey: Endgame - Toborzás

"A Végjáték elkezdődött. A jövőnk még íratlan. A mi jövőnk a ti jövőtök. Ami lesz, az lesz."

Sorozat: Endgame #1

Tizenkét fiatal játékos. Ősi nemzetségek leszármazottai. Évezredekkel ezelőtt választották ki őket. Életük minden egyes napján erre a megmérettetésre készültek. Erősek, kegyetlenek, szépek, kedvesek, hűségesek, okosak, lusták és gyávák. Olyanok, mint mi. Jók és rosszak. Ők a Föld örökösei, és rájuk vár a feladat, hogy megoldják a rejtélyt, különben mind elbukunk. A végjátékban egy szabály létezik: hogy nincs szabály.



Mit tennél, ha tudnád, hogy a világ elindult a végítélet felé? Mit tennél, ha te lehetsz az egyetlen, aki megmenti az emberiség egy részét? Te részt vennél a játékban?

Tarts velünk James Frey nagysikerű könyvének blogturnéján január 15-22. között, és talán közelebb kerülhetsz a megoldáshoz! Olvasd el a blogbejegyzéseket, ismerd meg a 12 vérvonal játékosát, és nyomozd ki, ki az, aki kimaradt a bemutatkozásból! Aki ügyes, részt vehet a sorsoláson, ahol a Libri Kiadó által felajánlott sikerkönyv 3 példányának egyikét nyerhetitek meg!

Kezdődjék a játék!


James Freyt előbb ismertem meg a botrányairól, mint a könyvéről. Ez azért teljesítmény! Az Endgameről először különböző Booktuberek videóiban hallottam, és nagyon megtetszett az egész Végjáték ötlete. Mikor először megláttam élőben a könyvet, totál elvarázsolt a borító – ami nagyon csillogós aranyszínű, és ahogy végigpörgettem a könyvet, beleszerettem a belső felépítésébe is. Ezek után már csak az olvasás volt hátra.

Kezdjük a háttérnél. James Freynek volt dolga vele rendesen, hiszen annyi apró részletből áll össze a teljes kép, hogy napestig írhatnám, mire mindet felsorolnám. Maga a Végjáték ötletét imádtam, mert veszélyes, gyilkos és enyhén pszichopata jellegű (azt már nem is mondom, hogy én meg se próbáltam a kitalálását, az esélytelenek nyugalmával olvastam csak a könyvet). Különösen azt imádtam benne, hogy olyan reálisan ábrázolja a háttérdolgokat, hogy akár azt is hihetnénk, hogy valóban zajlik a háttérben a Végjáték. Azért nem mondanám még így sem, hogy tökéletesen lenne kiépítve ez a világ – ezt pedig a Vérvonalakra fogom. Nekem ugyanis ott eléggé elcsúszott ez a könyv. Mármint miért pont tizenkettő, amikor több mint 249 vérvonal van az egész világon? A többiek egyszerűen meghalnak, és kész, vége, hatszáz? De még nem is ez borította meg a dolgokat, hanem az alábbi információnál. Az egyik vérvonalnak már csak egy tagja maradt életben, és egy faluba került, akik befogadták őt, ezáltal ők a vérvonala részeivé váltak. Illetve segített valamelyikük egy gyermek születésénél, és az a gyermek mostantól a vérvonalához tartozott. Itt mondtam, hogy álljunk meg egy kósza pillanatra. Az alapkérdésem az volt, hogy a vérvonal nem igényel valamilyen szintű rokonsági kapcsolatot? Eme kérdésemre pedig ráépült az, hogy ha az emberek vér alapján már tagjai egy vérvonalnak, hogy a csudába kerülhetnek át egy másikhoz csak úgy? Szóval leginkább ezzel a kettővel gondom.

Az írásmód jellegét nagyon szeretem alapesetekben – mármint nem az átlagos folyóírással végigírt regény, hanem megtöri valami különlegesség. Mint mondjuk Patrick Ness Chaos Walking trilógiájában. Az Endgameben is valami hasonlóról van szó néhány karakter esetében, amivel csak egyedibbé tette a könyvet. Olyan volt egyébként az egész könyv, mintha egy forgatókönyvet olvasnék. Igen, jól sejtitek, ismét jön a „de”. Ennél a könyvnél még egy útmutatóba is több érzelem szorult. Úgy képzeljétek el, hogy nulla érzelmi töltete van ennek a regénynek. Néha megjelenne mondjuk csírája, de hamar el is hal.

A történet nem hagy időt bemelegítésre, azonnal katasztrófával indul, aztán pedig kezdődik a játék és a gyilkolás. Gondolom, nem meglepő, hogy nagyon pörgős eseménysorozata van, mindig valami történik, és persze a rejtélyek is ott vannak, amit meg kell fejteniük a karaktereknek. Úgyhogy nagyrészt élveztem a cselekményt, sőt inkább azt mondanám imádtam a történetet. Csak volt egy-két olyan jelenet, ahol leginkább csak forgattam a szemem.

El is mesélem nektek – biztonság kedvéért Spoiler! Szóval, két játékos menekül éppen, és az egyiküknél a kínai Cseréphadsereg egyik katonájának szerszámíja van (ami kifogástalanul működik). Egy autóban ülnek, és ki kellene jutniuk egy bezáródó kapun, de tudják, hogy a kocsi nem bírná ki az ütközést. A duó egyik tagja észreveszi, hogy a kapu melletti űrbódéban van két férfi, és köztük van a kapcsoló, amivel lehet nyitni-zárni a kaput. Ezért fogja a szerszámíjat, felhúzza, kilövi az íjat, ami repül, kitöri az ablakot, és a két férfi közt pontosan úgy találja el a gombot, hogy visszafordítsa a kapu záródását. Ez annyira tipikusan akciófilmbe illő jelenet volt!

A karaktereknél elég nagy a diverzitás. Nagyon tetszett, hogy mindegyikük annyira különbözik a többiektől, és erre az író a fogalmazással, és a szövegrendezéssel is rásegít. Bevallom, először pont az egyetlen normális szereplőt kedveltem legjobban, de egészen hamar átpártoltam az elborult pszichopatához, aki mindenkit holtan akar látni. Az ő karaktere tűnt a legérdekesebbnek.

Azért vannak közös jellemzők is, hiszen mindegyikük kitűnően képzett, erős, és készen áll bármit megtenni, hogy győzelmet arasson. Simán elmehetne mindegyikük a Die Hardba Bruce Willis mellé. Egész jó csapatot alkotnának. Be kell vallanom, nem igazán kötődöm a szereplőkhöz, és az egyéni sorsuk sem izgat túlságosan, de nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a végkimenete a Végjátéknak, és miként fog megvalósulni.

Mindent összevetve igazán érdekes, és egyedi könyvhöz volt szerencsém, amiből nagyon durva akciófilm lesz, amikor elkészül. Egyelőre azt tudom mondani, hogy alig várom, mik történnek még itt.


Könyv adatai
Eredeti cím: The Calling (2014)
Kiadó: Libri (2014)
Oldalszám: 528

 Ismerd meg a Játékosokat! - Aisling Kopp

Név: Aisling Kopp
Lakóhely: New York
Nem: Nő
Születési idő: 199?. július 7.

Foglalkozás: Tanuló az Aster Akadémián

Vérvonal: La Tene (harmadik vérvonal)

Beceneve: Kopper
Hobbi: Hegymászás, kempingezés, kínos TV műsorok nézése (Amazing Race, Survivor)

Egy tinédzser mesterlövész, aki képes egy hetet is esőben kempingezni, és vadászaton élni. Igen bizonytalan a múltjával kapcsolatban, és hogy mi is a Játékosok szerepe a Végjátékban.

Nyereményjáték


A Végjátéknak 12 játékosa van. Ősi nemzetségek leszármazottjai, akiket már születésük előtt erre a sorsra szántak. Minden egyes napjuk arról szól, hogy felkészüljenek a megmérettetésre, a Végjátékra. Vannak köztük fiúk, vannak lányok, fiatalabbak és idősebbek. Mindannyian kemények, harciasak, kegyetlenek - igazi Játékosok.
Te vajon kinek szurkolsz?
A könyv turnéjának 8 állomásán bemutatunk nektek egy-egy játékost, vagyis összesen nyolcat. Négyen azonban kimaradnak az ismertetésből. A feladatotok annyi, hogy kitaláljátok, melyik 4 játékos, melyik 4 vérvonal nem került bemutatásra általunk, és beírjátok őket a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez.

A helyesen válaszolók közül kisorsoljuk a Libri Kiadó által felajánlott 3 könyvpéldány egyikét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!





További állomások


01/15 Roni Olvas
01/16 Kelly & Lupi Olvas
01/17 Always Love a Wild Book
01/18 Függővég
01/19 Zakkant Olvas
01/20 Bibliotheca Fummie
01/21 Deszy Könyvajánlója
01/22 Dreamworld

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése