"Wesley Rush nem fut a lányok után."
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői közül. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mintsem hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli őt. Amikor a Wesley Duffnak, azaz dagadt, undi, fárasztó fruskának nevezi Biancát, a lány ráborítja a kóláját.
Bianca élete azonban otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba a fiúval.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok a kezei közül: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóközönség, illetve az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, hogy mindenkinél jobban utálja.
A DUFF-ot 100%-ban Kelly miatt olvastam el először. Emlékszem, akkoriban Sarah Dessenen kívül nem nagyon szerettem a realista, középsulis regényeket. Úgyhogy örülök, hogy anno adtam neki egy esélyt. Egyáltalán nem bántam meg, sőt! Ezért is, mikor megtudtam, hogy megjelenik magyarul ez a szépség, úgy döntöttem, ideje újraolvasni.
A DUFF egy olyan regény, amelynek filmváltozatával folyót lehetne akasztani. Van egy lány, akinek alacsony az önbecsülése, majd egymásba gabalyodnak a világ legjobb pasijával, érzelmek, dráma, és a többi, és a többi. Legalább is, ez a felszín. Szerencsére ennél jóval többet kínál nekünk Kody Keplinger regénye.
Úgyhogy a mostani értékelésemben hosszas szövegelés helyett szeretném pontokba szedni, miért szerettem annyira ezt a könyvet. Ennél a regénynél ugyanis az ördög a részletekben rejlik:
- Cinizmus. Főszereplőnk, Bianca egyik legnagyobb fegyvereként szolgál a szarkazmus és az irónia, és természetesen tökélyre fejlesztette ezek használatát. Különösen, mikor egy bizonyos Wesley Rush is a közelben van.
- Nem mintha Wesley-t félteni kéne. Mondanom sem kell, hogy ezek fergeteges párbeszédeket eredményeznek.
- Igazi barátság. Semmi hierarchikus szerkezet, az írónő kiválóan prezentálta, miként is működnek a valódi barátságok. És végre elhagytuk azt a klisét, hogy a pompomlányok mini *****-k. Örök hálám érte!
- Családi kapcsolatok. Nagyon érzékletesen fogalmazott az írónőm ám nem változtatta cukorsziruppá a válást és az alkoholizmus problematikáját. Habár nagyon rövid a könyv, szerintem megragadta és sikeresen kiemelte azokat az elemeket, amelyek a történet szempontjából is fontosak voltak. Szóval ne várjunk nagy értekezést ezekről a témákról, de szerintem pont úgy lettek tálalva, hogy az általuk szolgált üzenetet a célközönség megértse, és elgondolkodhasson rajta.
- Előkerülő szexualitás. Ezt a pontot már Tavi Kata könyvénél is nagyon értékeltem, mivel nem hiszem, hogy olyan tabuként kellene kezelni. Itt egy másik aspektusa kerül előtérbe, mégpedig az alkalmi szex (ezek után milyen keresőszavaim lesznek, Egek!), és ezek hatásai.
- A főszereplőnő, Bianca. Tetszett, hogy annyira emberi volt. Jó pár hibát elkövetett, ám elismeri ezeket, és képes bocsánatot is kérni, ha úgy adódik. Ugyanakkor olyan dolgai vannak, mint nekünk is voltak/vannak – mint a „bele vagyok zúgva” érzés, ami megannyi álmodozással teli órát tud okozni. És akkor ne is említsük, hogy ő megélheti mindazt, amire mi csak vágyakozhatunk leginkább. De azért szeretem őt, és úgy örülnék, ha barátnők lennénk.
- Wesley. Gondoltátok, hogy ŐSzajháját kihagyom a listából? Ó, nem… ez a „ledér” fiatalember teljesen elbűvölt, különösen a valódi személyiségével. Mert igen, az elején én is szívesen lehűtöttem volna a kedélyeit egy kis kólával. Csak aztán ez a fiú olyan makacs volt, és egyre inkább megismerhettem több oldalát is. Amit pedig láttam, elérte, hogy sóhajtozó fangirl-lé váljak.
- A romantika. Ó, egek, már a legelső oldaltól shippeltem Wesley-t és Biancát. Pedig egyébként nem kellene, mert Wesley komolyan szemét ott – de rögtön ott volt az a szikra, az a hév, ami olyan párosoknál érződik, akik nagy dolgokra hivatottak. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a kapcsolatuk ilyen fejlődési mutató mentén halad, mert valljuk be, ez nem egészen a szokásos kategória. Mindenesetre nagyon üdítő volt, és bár voltak bőségesen klisés jelenetek/fordulatok, imádtam minden egyes pillanatát.
Mindent összevetve nagyon tetszett ez a regény. A hangulat, a realitás és az a cinizmussal töltött romantika mind-mind megszerettették velem ezt a könyvet. És igen, többszöri elolvasásra is nagyon jó. Ezek után már csak a filmre leszek kíváncsi – de ha az is ilyen élmény lesz, nagyszerűen fogok szórakozni.
Könyv adatai
Eredeti cím: The DUFF (2010)
Kiadó: Könyvmolyképző (2014)
Oldalszám: 280
A Könyv inspirációja:
"Gimiben mindig is úgy éreztem, én vagyok a "csúnya lány", úgyhogy amikor megismerkedtem végzős koromban ezzel a kifejezéssel, egyből tudtam, hogy én vagyok a Duff. Az ötlet, hogy DUFF címmel írjak egy regényt eleinte csak vicc volt, de mikor rájöttem, hogy a barátaim is Duffoknak érezték magukat, tudtam, hogy meg kell írnom ezt a történetet!"
Nyereményjáték
Kody Keplinger regényében a béna lány lesz a főszereplő, aki a suli leghelyesebb fiújával randizik. Ilyen történetből már láttunk néhányat, de megunni mégsem tudjuk. Ha ügyes vagy és felismered a blogokon leírt filmes történeteket és kitalálod, hogy mi a címük, akkor máris esélyes vagy, hogy megnyert a 3 darab A DUFF - A pótkerék című könyvet.
A mai film egyik személyes kedvencem. A jóképű focista (Mr. Freddie Prince Jr.) fogadást köt a haverjaival, hogy a szerintük csúnyácska lányt bálkirálynővé teszi.
Gondolom sejtitek, mi minden történik ezután.
További állomások
12/12. - Deszy könyvajánlója
12/13. - Always Love a Wild Book
12/14. - Zakkant olvas
12/16. - Dreamworld
12/18. - Kelly Lupi olvas
12/19. - Media Addict
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése