2014. november 28., péntek

Kresley Cole: Poison Princess - Méreghercegnő

„Milyen bájos, milyen törékeny. Azok a riadt szemek. Azok a cseresznyeajkak… olyan édesen fognak sikoltani!”

Sorozat: Az Arkánum Krónikák #1

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?



Kresley Cole díjnyertes bestseller író leghíresebb sorozata a Halhatatlanok alkonyat után nálunk is nagy sikernek örvend. A főként felnőtt paranormális könyvekre szakosodott írónő azonban megmutatta, hogy kell egy jó kis YA sztorit írni. Az Arkánum Krónikák végre hozzánk is elérkezik, hála a Könyvmolyképző kiadónak.

22 Arkánum kártya. 22 kiválasztott. Az Arkánum Krónikák középpontjában a Tarot pakli ütő kártyái állnak, a Nagy Arkánum. Képzeld el, ha a Halál, a Szeretők, a Bolond, az Ördög, stb valójában különleges képességekkel megáldott tinédzserek lennének. Ahhoz, hogy legyőzzék a többi "kezet", meg kell tanulniuk szövetségeket kötni. Ám óvatosnak kell lenniük, hiszen sosem egyértelmű ki melyik oldalon áll.

Kresley Cole nevével még a felnőtt sorozatával kapcsolatban találkoztam. Mivel elkönyveltem őt PNR (Paranormal Romance) írónak, igencsak meglepődtem, mikor láttam, hogy egy YA regénybe kezdett. Bevallom, kissé szkeptikus voltam, és sokáig vacilláltam az olvasáson. De, mint ilyen regényeknél lenni szokott, nem hagyott nyugodni, és hamarosan várólistára került. Nagyon jó döntés volt részemről.

Kezdjük ott, hogy ennek a könyvnek nagyon erős kerete van. Az első oldal már önmagában megérdemelne egy különdíjat. Nehéz kifejeznem, mekkora extázis volt minden egyes rész, ami ebben az időszakaszban játszódik. Ugyanis a történet felépítésileg a jelenben indul, és utána emlékezik vissza a főszereplő, mi is vezetett ahhoz a ponthoz. Ez kiváló taktika volt az írónő részéről, mert még ha unalmas is lett volna a regény, akkor is kitartottam volna, hogy megtudjam, mi a jó szösszenet történt.

„– Előfordulhat, hogy igazából nem is az történt, amit gondolok.”

A világfelépítés nagyon érdekes volt. Egyfelől van egy apokalipszis előtt álló világunk (ill. egy posztapokaliptikus), ami már egy jó alap (bár, ha önmagában nézzük, mondhatni, semmi különleges), de – és itt jön, ami kiemeli ezt a könyvet -, van egy paranormális szálunk is, amelynek alapjául a tarot kártyák szolgálnak. Igen, tarot kártyák. Nem mindennapi téma, amivel eddig számomra viszonylag ismeretlen terepre vitt. Nagyon tetszett.

A történet viszonylag hosszú időszakot ölel fel, ami meglepő YA első részek esetében. Érdekes volt, hogy gyakorlatilag három műfajt belekevert az írónő. A könyv eleje tipikus, középsulis realista, ahol jön egy új srác, aki rossz fiú, a lánynak pedig, bár van barátja, mégis valamilyen szinten vonzódik hozzá. Milyen egyszerű is lenne, ha csak ennyiről szólna a dolog. Ó, van itt még több: sötét titok mind az új srác, mind a főszereplőnk tekintetében. Az volt a legjobb ebben a részben, hogy az írónő kielégítette az igényemet egy sima középsulis romantika iránt, de nem fektetett rá olyan nagy hangsúlyt, sokkal inkább Evie (főszereplőnk) önkeresését helyezte előtérbe. És itt önkeresés alatt értsd, hogy arra próbált rájönni, miként ne veszítse el a józan eszét.

Ezután következett a (poszt)apokaliptikus regény korszaka. Az apokalipszis bekövetkeztének leírása, és következményeinek ecsetelése szerintem kiválóan sikerült. Átérezhető volt Evie bánata, akárcsak a többi spoileres érzelme is. Tetszett az is, hogy igen realisztikusan ábrázolt Kresley Cole. Én is belegondoltam, hogy vajon mit tennék, ha túlélném a világ végét, és hát… De ez nem fontos, az viszont annál inkább, hogy az írónő belevitte az emberiség erkölcsi és morális hanyatlását is, mint a világ pusztulásának egyik következményét.

Természetesen mire megy a posztapokaliptikus regény egy kis császkálás nélkül. Úgyhogy mint általában, abból is kapunk egy jó nagy adagot. Ne értsetek félre, nem zavar, sőt, az írónő így tudta igazán reprezentálni, milyen is az új világrend. Csak az volt a kis gondom itt, hogy kissé egysíkúvá vált a cselekmény. Persze, zajlottak az események, de itt a hangsúly kissé áthelyeződött a romantikára. Igen, elismerem, nekem itt sok volt az agónia. De az Angyali szerelem rajongói szerintem ezt is szeretni fogják.

Mint már írtam, a „jelen” eseményei vitték a prímet történet szempontjából. Az írónő ugyanis a részt, de még a sorozatot átfogó csavarjait is erre az időszakra tartogathatta. Az a pár oldal volt a leglényegesebb az események szempontjából. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy a maradék 90+% volt a töltelék. Ha szigorúan nézem, igaz is lenne. Ugyanakkor a köztes részek helyezték kontextusba a sorozatot, mutatták be a szereplőket, a kapcsolatokat és a világot is.

A karakterek olyan kellemesek voltak. Oké, oké, jó párat ki nem állhattam, pl. Miss Kétséget. Viszont több nagyon könnyen szerethető szereplőt megismertem. Kidolgozottságot tekintve egyértelműen a két főszereplőre volt kiélezve a dolog, de a többiek sem csak felületesek lettek, amit nagyra értékeltem. Talán csak Brandon, Evie barátja, aki megkapta az alapcsomagot, és ég áldja.

Kezdjünk Evie-vel, és a karakterfejlődéssel. Örültem, hogy Evie fejlődött, és egyre érettebbé vált, ahogy haladtunk előre. Viszont néha eljátszotta az írónő az egyet előre, kettőt hátra dolgot (igen, Anna Whitt érzelmek). Kiváló alap volt, hogy már a könyv elején megbízhatatlan narrátorként van bemutatva, mert jobban felkelti az érdeklődésemet a személyisége iránt. Az a gondom amúgy, hogy kettős elvárásaim vannak Evie-vel szemben. Annyira megszoktam, hogy a főhősnőim nagyon jól feltalálják magukat, és az erő mintaképei, hogy mikor kapok egy lányt, aki az átlag embert reprezentálja, nem tudom hova tenni. De egyébként imádom, hogy hasonló reakciói vannak, mint nekem is lennének akár, de úgy érzem, kissé elromlott az egész ott, mikor az ő prioritása egy bizonyos Jackson nevű egyén lett. Azt viszont mindenképp meg kell említenem, hogy azért kitartásban nem semmi Evie.

Na de, Jackson, aki a sötét, magas, hangulatember (tudjátok, a dark, tall, moody), vagyis a könyves álompasi aranyhármasa. Nagyon sokáig tetszett, hogy az alaptulajdonságai ellenére kilógott a sorból – főként a hátrányos családi helyzete, ill. a negatív sztereotípiák miatt. Ja, hogy kihagytam a negyedik pontot, miszerint rosszfiú. Mert az is egyébként. Szóval, sokáig csak annyit látunk belőle, hogy bunkó, de érzéki, és valahogy tudjuk, hogy a szíve mélyén igenis egy aranyszívű gyerek, és a többi, és a többi. Ne haragudjatok, de ha lenne egy „könyves álompasi klisé” pipálható táblázat, a természetfeletti erőket leszámítva mindent bejelölhetnék.

Így is sokáig shipeltem Evie-t és Jacksont. Amúgy ez a könyv nagyon jó a szakítások elkerülésében… „Még hogy szakítani a megunt, átlagos pasival… apokalipszist ide, az majd mindent megold”. Szóval, a realista részben annyira érződött Evie és Jackson között a kémia, és nagyon drukkoltam, hogy valamikor a regény folyamán összejöjjenek. Aztán ez úgy szépen elmúlt. Valahol a sok félreértés és a szerelmi háromszög kialakulása környékén. Értékelem én a drámát, hát még az angst-et, de azért van egy bizonyos határ. A regény második felében két dolog adott csak érzelmeket: az egyik a gyökerestül kitépni jelenet, a másik pedig az ellenpárja. Bónuszpont pedig Jackson reakciója a regény vége felé, mert az annyira realisztikus volt. Természetesen van alternatív shipem, ami a második részben nagyobb szerepet is kap – Halál/Császárnő. Bár esélytelen a dolog, mert mind tudjuk, hogy az ilyenek mind azok, de alig várom, hogy még többet olvashassak a párosról.

Mindent összevetve egy nagyszerű szórakozást nyújtó regényt ismerhettem meg a Méreghercegnő személyében. Mint olvashattátok, voltak vele problémáim, de a karakterfejlődés, ami megindult az első rész végén, mutatja, hogy számíthatok javulásra ezen a téren is. A lényeg azonban az, hogy a várakozásaimat bőven felülmúlta ez a kis regény, különösen érzelmek terében. Alig várom, hogy folytassam, mert függővég…


Könyv adatai
Eredeti cím: Poison Princess (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző (2014)
Oldalszám: 369

Extra - Top 10 Tipp Jackson Devaux-tól: Hogyan hódítsunk meg egy lányt?


1. Helyezd a szükségleteit a sajátjaid elé.

Aludnom kell; biztonságban kell tartanom őt. Ébren maradok. Pont.

2. Dicsérd meg.

Egyszer láttam egy vizes, tapadós pólóban, és kinyögtem: Kegyelmezz nekem. Elpirult, úgyhogy munka jól végezve.

3. Addig csókold, míg el nem veszti az önuralmát.

Mikor először csókoltam meg, lassan tettem - mintha végtelen idő állna a rendelkezésemre. Tekintetét elborította a szenvedély, és még többet akart.

4. Gondoskodj róla.

Ha annak a lánynak élelemre van szüksége, mindent megteszek, hogy szerezzek neki. Ha menedékre van szüksége, és valaki elfoglalja az egyetlen házat a környéken, mosolyogva kipenderítem őket a hidegre.

5. Légy kedves az anyjával.

Egyetlen jó szó a mére-jétől sokat számít, különösen, ha az anyuka azt gondolja, hogy erős vagyok hamiskás vigyorral.

6. Adj neki ajándékokat.

Észrevettem, hogy Evie szereti a Spritet, úgyhogy mikor találtam egy üveggel a pusztaságban, olyan érzés volt, mintha aranyat találtam volna az utcán.

7. Mutasd meg a képességeidet.

Mikor megmentettem őt néhány zombitól, meglátta, miben is vagyok a legjobb: harcban. Elkerekedtek a szemei, elakadt a lélegzete, és úgy nézett rám, mintha valami hős lennék. Nem hiszem, hogy a hősöknek olyan gondolatai lennének, mint nekem abban a pillanatban.

8. Tedd féltékennyé.

Mikor látta, hogy egy másik lánnyal flörtölök, bizonyították Evie érzéseit. Ma belle szemei zöldek lettek a féltékenységtől.

9. Tégy meg mindent.

Az apokalipszis előtti világom kegyetlen volt, de felkészített, hogy bármit túléljek. Most azonban, mikor két választásom van - valószínűleg meghalni vagy Evie nélkül élni... nos, nincs igazán választásom. Mindent megteszek, hogy megvédjem őt.

10. Fogadd el a jót és a rosszat is.

Olvasd el a történetünket, hogy megtudd, miért is ez a legfontosabb tipp. Nem bírtam elviselni Evie új erőit, és most távolabb vagyunk egymástól, mint valaha...

Nyereményjáték


22 Arkánum kártya. 22 kiválasztott. A jó és a gonosz harca. A Méreghercegnő története egy nagy, halálos
játék, melyre a tarot szabályai vonatkoznak. Ha Evie túl akarja élni szövetségeseket kell találnia, és tudnia kell ki az ellenség.

Játékunkban Evie bőrébe bújhatsz és tesztelheted, vajon te hogyan állnád meg a helyed. A turné 9 állomása egy-egy tarot kártyát jelképez. Minden kártyához tartozik egy “hívószó”, azaz egy mottó. Ám a kártyák össze akarnak zavarni, ezért ellopták egymás hívószavát. A te feladatod, hogy megfelelően párosítsd be, melyik hívószó melyik kártyához tartozik eredetileg. Vigyázz! Könnyen egy ellenség karjaiban köthetsz ki, ha hibázol.

Én lennék a Mágus.

“Szeretni fogunk. A magunk módján."



További állomások


11/27 MFKata gondolatai - A Hold
11/28 Always Love a Wild Book - A Mágus
11/29 Deszy Könyvajánlója - Az Angyal
11/30 Insane Life - A Szeretők
12/01 Angelika blogja - Az Erő
12/02 Kelly & Lupi olvas- A Torony
12/03 Kristina blogja - Császárnő
12/04 Dreamworld - Az Egyensúly
12/05 Függővég - Az Ördög

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése