2014. október 27., hétfő

Kelly Creagh: Enshadowed - Árnyék mélyén

"- Isobel, drágám - szólalt meg újra az apja. Egyik kezével hátrasimított egy hajtincset a lánya homlokából, a másikkal megpróbálta kiszedni a piszkavasat a markából. - Egyáltalán, ébren vagy te most?
Isobel hirtelen összeszedte magát. Találkozott a tekintetük. Engedett apja nógatásának, és elengedte a piszkavasat. Cserepes ajkai szétnyíltak, és megszólalt.
- Én... én nem is tudom."

Sorozat: Nevermore #2

Varen Netherst foglyul ejtette egy veszedelmes álomvilág – egy alattomos és sivár világ, ahol Edgar Allan Poe rémtörténetei életre kelnek. Isobel Lanley, akit furcsa látomások és Varen teremtményeivel terhes rémálmok gyötörnek, az egyetlen, aki megmentheti a fiút.
Isobel tudja, hogy egyetlen reménye egy baltimore-i temetőben fekszik. E helyen, Edgar Allan Poe születésének minden évfordulóján kora reggel egy titokzatos idegen, a „Poe-köszöntő” teszi tiszteletét a legendás költő sírjánál.
Csak a Poe-köszöntő ismeri az átjárót a két világ között. Hatalmas veszély leselkedik azonban Isobelre. Egy fehér lepelbe burkolózó, gonosz ősi szellem les rá, aki el akarja őt szakítani Varentől. Amikor végre rátalál a fiúra, rájön, hogy ő már nem az a csöndesen tűnődő fiú, aki valaha rabul ejtette a szívét, hanem egy sötét erő, hatalmas és ellenséges.
Vajon Isobel legnagyobb szerelme a legádázabb ellensége is lesz egyben?



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából újra részesei lehetünk Kelly Creagh borzongató sorozatának, az Enshadowed - Árnyék mélyén c. második kötet által. Varen és Isobel ezúttal még mélyebbre merül Edgar Allan Poe életre kelt rémtörténeteiben. Furcsa álmokkal, fenyegető teremtményekkel és a híres Poe Köszöntővel kell szembenézniük. Ennek apropóján, kedves Olvasó, meghívunk, hogy tarts velünk, és lépjünk át együtt ebbe a veszedelmes álomvilágba.

2014. október 27-től háromnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről a három állomásos turné keretein belül, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Emlékszem, mikor tavaly az első részt olvastam, teljesen elvarázsolt mind a világ - Poe-val együtt -, mind a karakterek (ó, Varen, hogy mennyire megkedveltelek!)
Ezek, illetve az igencsak jelentős függővég miatt alig vártam, hogy olvashassam a második részt. Ha finoman akarok fogalmazni, ezt bebuktam - ez a kötet nem ér fel az első részhez, bármennyire is szerettem volna. 

Nem is tudom, hol kezdhetném. Legyenek az elvárásaim, csak, hogy láthassátok, miért okozott ekkora csalódást ez a rész. Úgy gondoltam, az lenne a legreálisabb, ha Isobel elmenne egy pszichiáterhez. Vagy legalább is, csinálna valamit – továbblépne, nem tudom. Rendben, ez nem illik a „megmentem életem szerelmét, akit nem is régóta kedveltem csak meg” sémába, de logikusabb lépés lett volna. Ha pedig mindenképp tenni akarna valamit, azt segítséggel érné el – ráadásul úgy, hogy közben nem használja ki, és sodorja veszélybe azt a szerencsétlen barátját, aki hajlandó erre. Bizonyára túlságosan sokat vártam el a folytatástól.

A valóság azt mutatja, hogy okkal félek a második könyves átoktól. Ez a rész gyakorlatilag egy filler volt, amely nélkül is kiválóan ellettem volna. A gondok ott indultak, hogy már a könyv elején megütköztem. Történt ugyanis, hogy ugrottunk pár hónapot, ami alatt SEMMI nem történt. És ezt nem értettem, mivel innentől kezdve Isobel nyomozni kezd – akkor eddig miért nem tette meg? Ez az időugrás szerintem elég rossz húzás volt, mivel ezzel kissé inkonzisztens lett a történet. De rendben, túltettem ezen magam, mert ez csak az eleje – ott volt még több száz oldal, ami még tökéletes lesz. 

Kicsit naivnak tűnök, de túlságosan is reménykedtem. Viszont az írónő úgy döntött, hogy mivel mostanában túl sok főhősnőt megkedveltem, megutáltatja velem Isobelt. Ehhez pedig nem is kellett olyan sok mindent tennie. Először is, Isobel úgy jelenik meg, mint aki örökre elvesztette volna az élete értelmét. Nem számított, hogy ott volt a családja és a barátai, akik mindent megtettek azért, hogy visszahozzák a lányt, ő mindenkit teljesen kizárt, és begubózott. A következő lépés az volt, hogy bár folyamatosan azon gondolkodott, miként menthetné meg Varent, ténylegesen nem csinált semmit. Ami azért volt bosszantó, mert hosszú oldalakon keresztül (alsó hangon 200) tartott ez az állapot. Én pedig már untam ezt a folyamatos nyafogást és drámázást. Mert természetesen senki nem érti meg őt (mondjuk nehéz is lehet, ha az ember lánya 90%-ban hazudozik, a maradékban pedig visszautasít bármiféle pozitív érzelmet). 

Ezek után sikerült még tovább bonyolítania a helyzetet. Eleinte aranyosnak találtam, hogy mennyire pozitívan gondolkodik Varenről, mennyire aggódik érte. De, mikor ez átcsap indoklás nélküli védésbe, az már elgondolkodtatott. Bár imádom Varent, képes vagyok elismerni, hogy nem egy ártatlan kisfiú, aki a tűzzel játszott, mikor nem lett volna szabad. Valamilyen szinten tisztában volt a tetteivel, és azok következményeivel. Isobel ezt még véletlenül sem képes megérteni, és már-már ész nélküli rajongással fordul Varen felé. 

Azt hiszem, eléggé lehordtam Isobel karakterét. Azt hinné az ember lánya, hogy akkor szívszerelme, Varen majd jobb lesz. Hiszen szegény amúgy is alig szerepel… de nem. Egyáltalán nem. Varen karakterét fogta az írónő és darabokra törte szét. Az ebben a részben szereplő fiú még nyomokban sem emlékeztetett arra a művészlelkű fiúkára, akit a Nevermoreban megismertem és megkedveltem. Teljesen kifordult magából, és ott duzzogott, vagy „féltékenykedett”. Nem tudtam, mit kezdeni ezzel a karakterekkel. 

Emiatt a kettejük aranyos románca, amit még kedveltem is, megkeseredett. Nem találtam egyetlen tiszta érzelmet sem, nem volt meg köztük az a kémia, ami korábban igen. Úgy éreztem, mindketten elég megszállottan, és elég erőltetetten viselkednek. 

Természetesen nem csak negatívumok voltak szerencsére, ezért is merek reménykedni egy jó befejezésben. Tetszettek az álmok, mivel azok kiválóan illettek a könyv alaptémájához. Ráadásul ezek nagyrészt kiválóan belesimultak a könyvbe, és néha nem tudtam eldönteni, mikor álmodik Isobel, és mikor van ébren.
Ezen kívül a végét emelném ki a könyvnek, amit természetesen nem írok le, de ott éreztem, hogy nincs minden veszve. Hatalmas függővéget kapott a könyv, és el sem tudom képzelni emiatt, hogy mi fog még itt történni! 

Mindent összefoglalva úgy érzem, hogy ebben a könyvben sokkal több potenciál volt, mint amit az írónő ténylegesen kihasznált. Főleg, mivel a regény végefelé megmutatta, hogy mi is lehetett volna a főszereplőnő gyötrődését bemutató 300 oldalon tenni. Mindennek ellenére izgatott vagyok az utolsó rész miatt, mivel nem rossz ez a sorozat, csak ebben a kötetben gyengélkedett. Muszáj jónak lennie az utolsó résznek, és végre elárulnia minden titkát. Ó, és kérem vissza azt a kedvelhető Varent, akit anno megismertem.


Könyv adatai
Eredeti cím: Enshadowed (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző (2014)
Oldalszám:

Hamis ébredés


Ez egy nagyon különös jelenség, amely valószínűleg elég sokunkkal előfordult. Akkor történik ez, mikor egy nagyon élénk/valósághű álomban vagyunk, amiben azt gondoljuk, hogy a valóságban is felébredtünk. Ez általában akkor történik, mikor izgatott vagy valami miatt.

Öntudat határozza meg, hogy mennyire vagy összhangban a jelen valóságoddal. A lucid álmodók (éber álmodók) igyekeznek minél magasabb öntudatot elérni éber és alvó állapotban is. Viszont a mostani világunk elég figyelemelterelő, így sokunknak nem túl magas az öntudata.

Ezért is olyan paradox jelenség a hamis ébredés. Az ébredésről szóló álom nagyon élénk, ami magas szintű öntudatot feltételez. Mégis nagyon sokszor nem is vesszük észre - csak azt gondoljuk, hogy felébredtünk ténylegesen.

Egy hamis ébredés során felkelünk, reggelizünk, felöltözünk, elindulunk iskolába/munkába... mindenféle olyan dolgot, amit szinte mindennap meg is teszünk.
Személy szerint ennyire komplex hamis ébredésem talán még nem volt. Legutóbb, mikor ez történt, abban a hitben voltam, hogy a szobatársam hazajött, és beszélgettünk. Ami szintén teljesen hétköznapi jelenség - és még azt sem tartottam furcsának, hogy valamilyen teljesen irreális helyzetbe került. Persze, mikor felébredtem, és erről kérdeztem, nem tudta, miről is beszélek. 

Nyereményjáték

Isobelt Varen elvesztése óta rémálomnak tetsző látomások gyötrik, ám felébredve mindössze mozaikdarabkákra emlékszik. A kirakós darabkái sehogy sem akarnak összeállni egy egésszé. Neked vajon sikerül megfejtened a rejtvényt?

Feladat:
1) Minden állomáson találtok egy képet, aminek innen-onnan hiányoznak a darabkái. Találjátok ki, kit rejt az adott fotó, és a nevét írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. De vigyázzatok, ezek a rémálmok kiszámíthatatlanok. Meglehet, hogy a képek nem eredeti szögükben állnak.
2) Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind a három feladványt teljesítenetek kell!
3) Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

A mai nap mozaikja:
(mini-segítség: Döntsd a fejed balra, s próbáld úgy nézni a képet és ezt a könyvben csak ritkán megjelenő, ám nagy hatással rendelkező személyt. :) )




További állomások


10/27 Always Love a Wild Book
10/30 Dreamworld
11/02 Könyvszeretet


2 megjegyzés:

  1. Helló! Kapunk majd valami segítséget a mozaikokhoz? :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Én is gondolkodtam ezen, de mivel kaptam több ilyen jellegű kérdést, írok bele egy kis segítséget. :)

    VálaszTörlés