"Izzad a tenyerem. A bűntudat a mellkasomba nyilalló fájdalomként hasít belém, amikor felébredek." (24. oldal)
Sorozat: A beavatott #1
EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL.
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.
Most következzék a nagy kérdés - mi a szöszért sikerült ennyi ideig várnom az olvasással? Ez a könyv, nagyszerű kezdete egy remélhetőleg kiváló sorozatnak.
Bevallom, kissé féltem tőle - hallottam róla rossz véleményt is, de nagyon hype-lt könyv - Az éhezők viadala szinten népszerű disztópia. Közel két évet állt a polcomon a kötet, mire rávettem magam, hogy belekezdjek (Bálintnak köszönhetően). Úgyhogy végre én is részese lettem ennek a világnak!
Amit leginkább szerettem ebben a regényben, az a világfelépítés volt. Nagyon tetszett, hogy a társadalmat az alapján osztották fel öt részre, hogy ki miben látta a háborúk kirobbanásának okait. Bár ennek nagyon kíváncsi lennék az eredetére. Mármint, gondoljatok bele. Mikor eldöntötték, hogy rendben, mostantól kezdve én a művelődést / igazmondást / kedvességet / bátorságot / önzetlenséget tartom a legfontosabbnak, és minden más személyiségjegyet elnyomok magamban. Mert ez történik végül is, nem? Részben tudatosan, részben szocializációjuk lévén döntenek egy személyiségjegyhez tartozó életmód mellett. Arra kíváncsi lennék, hogy miként tudják elnyomni magukban a többit.
Értékeltem, hogy az írónő nagy figyelmet fordított arra, hogy felépítse ezt a társadalmat. Érdekes volt arról olvasni amúgy, hogy miben nyilvánult meg egy-egy társadalmi csoport fő jellemzője. Bár ugyanakkor furcsának találtam, hogy a vonatból kiugrás a bátorsághoz köthető... szerintem ez már egy másik kategória. De az ő csoportjuk, ők tudják, mivel akarnak felvágni.
A társadalmon kívül élők is felkeltették az érdeklődésemet. Mármint, ugyebár úgy válik valaki számkivetetté,
ha nem képes megfelelni az adott csoport ideológiájának (hívjuk így). Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy az egyes csoportokból (nem a bátrakéból) miként esnek ki az emberek.
Ezenkívül érdekel nagyon, miként élnek, vajon mennyire kívánnak bosszút állni a társadalmon a saját rossz döntései miatt. Igen, nagyon érdekel ez a világfelépítés, és még nagyon sok mindent szeretnék megtudni róla a sorozat további részeiben.
Történet. Ha nekiállnék mesélni, mi minden történt ebben a regényben, bizony elég hosszú bejegyzés lenne belőle. Már a könyv elején van izgulni való, és ez csak tovább fokozódott, ahogy haladtam az olvasással. Imádtam! Mivel ennyi minden történt, alig tudtam lerakni a regényt, de még akkor is azon gondolkodtam, hogy mi fog történni. Nagyszerű, csavaros, és izgalmakkal teli sorozatindító kötet.
Nagyon szeretem az olyan történetek, amelyek karakterfejlődési folyamatot mutatnak be. Ez A beavatottban is jelen van. Élvezetes volt Trisék kiképzéséről, a különböző tesztekről olvasni. Imádtam, hogy a bátorságot nem csak fizikai teljesítményként mérik fel, hanem a lelki bátorságot is próbáknak teszik ki. A kedvenc jelenetem volt, amikor az egyes karakterek félelmeit hozták felszínre, illetve ezek leküzdésére készítették fel őket.
A karaktereket is nagyon megkedveltem ebben a könyvben. Általánosságban elmondhatom, hogy élvezetes volt megismerni a mellékszereplőket. A beavatottban nincsenek egyjellemzős karakterek; mindenki, akiről megtudunk valamit, komplexebb. És nem csak az én fantáziám szerint, az írónő is direkt így tervezte meg őket. Látszik egyébként, hogy nagyon sokat foglalkozott a megkreálásukkal, és az biztos, hogy remek munkát végzett velük. Hogy is mondjam... nem kiszámíthatóak a szereplők.
Tris az egyik kedvenc női főhősömmé vált. Már az első oldalaktól kezdve szimpatizáltam vele, és végig meg tudtam érteni a helyzetét. Nagyon jó volt arról olvasni, hogy az ő karakterfejlődése a csoportjában nem csak fizikai jellegű volt, hanem lelki is. A kedvenc részem volt, amikor azt gondolta magának, hogy öt másodpercnyi gyengeséget megenged magának, de aztán tovább kell küzdenie. Ez azért szomorú is valamilyen szinten; és talán ezért a személyiségéért kedveltem annyira Trist.
Ezen felül ő a női John McClane. De komolyan! Kissé furcsa volt arról olvasni, hogy kb. ezer sérülése van, vérzik, és szerintem már rég ki kellett volna dőlnie, de ő csak megy tovább. Azért Tris ember, nem létezik, hogy ennyi sérülés ellenére ugyanúgy megy tovább. Bár, ha kedvenc McClane-ünkből indulunk ki, lehet mégis.
És elérkeztünk Négyeshez. Beálltam én is a rajongók közé, ugyanis Négyes csodálatos karakter. Tetszett a komplexitása - szerintem nagyszerű volt az írónőtől, hogy őt állította oda a valódi bátorság reprezentálására. Szerettem, hogy nem az a tipikus YA fiúka, akinek csak a külseje van, és arra kell elolvadni. Nem. Négyest szerintem még mindig nem lehetett kiismerni - annyi kérdésem van, amire választ várnék még. Ezen kívül nagyra értékeltem, hogy míg kívülről az a kedves, de távolságtartó fiú, addig belül egyrészt sérült, másrészt pedig nagyon gyengéd és törődő. Ez a kettőssége pedig végképp elnyerte a szimpátiámat.
A romantika számomra nagyon keserédes volt, és ez érződött a könyvben is. Ezt úgy értem, hogy nagyon imádom a romantikát, mert egymásnak lettek teremtve azok a karakterek, akik összejöttek, de ugyanakkor megjelenik az élet bizonytalansága is benne. Hadd mondjam úgy, hogy a való élet veszélyei hatással vannak a romantikára is, amit nagyra értékeltem. Ezen kívül nem foglalt el központi helyet a regényben, viszont a fő páros minden közös jelenete megdobogtatta a szívem.
Összességében... elfogytak a szavaim, így csak ismételni tudom magam. Imádtam az első oldaltól az utolsóig. Tele volt érzelemmel, így voltak oldalak, ahol mosolyogtam, ahol az izgalomtól hevesebben vert a szívem, és ahol darabokra tört. Nagyon szerettem a világot, a történetet, a karaktereket és még a romantikát is, még úgy is, hogy voltak megkérdőjelezhető elemek a könyvben. Végeredményben csak jókat tudok mondani A beavatottról, az egyik kedvenc disztópiámmá vált.
Bevallom, kissé féltem tőle - hallottam róla rossz véleményt is, de nagyon hype-lt könyv - Az éhezők viadala szinten népszerű disztópia. Közel két évet állt a polcomon a kötet, mire rávettem magam, hogy belekezdjek (Bálintnak köszönhetően). Úgyhogy végre én is részese lettem ennek a világnak!
Amit leginkább szerettem ebben a regényben, az a világfelépítés volt. Nagyon tetszett, hogy a társadalmat az alapján osztották fel öt részre, hogy ki miben látta a háborúk kirobbanásának okait. Bár ennek nagyon kíváncsi lennék az eredetére. Mármint, gondoljatok bele. Mikor eldöntötték, hogy rendben, mostantól kezdve én a művelődést / igazmondást / kedvességet / bátorságot / önzetlenséget tartom a legfontosabbnak, és minden más személyiségjegyet elnyomok magamban. Mert ez történik végül is, nem? Részben tudatosan, részben szocializációjuk lévén döntenek egy személyiségjegyhez tartozó életmód mellett. Arra kíváncsi lennék, hogy miként tudják elnyomni magukban a többit.
Értékeltem, hogy az írónő nagy figyelmet fordított arra, hogy felépítse ezt a társadalmat. Érdekes volt arról olvasni amúgy, hogy miben nyilvánult meg egy-egy társadalmi csoport fő jellemzője. Bár ugyanakkor furcsának találtam, hogy a vonatból kiugrás a bátorsághoz köthető... szerintem ez már egy másik kategória. De az ő csoportjuk, ők tudják, mivel akarnak felvágni.
A társadalmon kívül élők is felkeltették az érdeklődésemet. Mármint, ugyebár úgy válik valaki számkivetetté,
ha nem képes megfelelni az adott csoport ideológiájának (hívjuk így). Arra nagyon kíváncsi lennék, hogy az egyes csoportokból (nem a bátrakéból) miként esnek ki az emberek.
Ezenkívül érdekel nagyon, miként élnek, vajon mennyire kívánnak bosszút állni a társadalmon a saját rossz döntései miatt. Igen, nagyon érdekel ez a világfelépítés, és még nagyon sok mindent szeretnék megtudni róla a sorozat további részeiben.
Történet. Ha nekiállnék mesélni, mi minden történt ebben a regényben, bizony elég hosszú bejegyzés lenne belőle. Már a könyv elején van izgulni való, és ez csak tovább fokozódott, ahogy haladtam az olvasással. Imádtam! Mivel ennyi minden történt, alig tudtam lerakni a regényt, de még akkor is azon gondolkodtam, hogy mi fog történni. Nagyszerű, csavaros, és izgalmakkal teli sorozatindító kötet.Nagyon szeretem az olyan történetek, amelyek karakterfejlődési folyamatot mutatnak be. Ez A beavatottban is jelen van. Élvezetes volt Trisék kiképzéséről, a különböző tesztekről olvasni. Imádtam, hogy a bátorságot nem csak fizikai teljesítményként mérik fel, hanem a lelki bátorságot is próbáknak teszik ki. A kedvenc jelenetem volt, amikor az egyes karakterek félelmeit hozták felszínre, illetve ezek leküzdésére készítették fel őket.
A karaktereket is nagyon megkedveltem ebben a könyvben. Általánosságban elmondhatom, hogy élvezetes volt megismerni a mellékszereplőket. A beavatottban nincsenek egyjellemzős karakterek; mindenki, akiről megtudunk valamit, komplexebb. És nem csak az én fantáziám szerint, az írónő is direkt így tervezte meg őket. Látszik egyébként, hogy nagyon sokat foglalkozott a megkreálásukkal, és az biztos, hogy remek munkát végzett velük. Hogy is mondjam... nem kiszámíthatóak a szereplők.
Tris az egyik kedvenc női főhősömmé vált. Már az első oldalaktól kezdve szimpatizáltam vele, és végig meg tudtam érteni a helyzetét. Nagyon jó volt arról olvasni, hogy az ő karakterfejlődése a csoportjában nem csak fizikai jellegű volt, hanem lelki is. A kedvenc részem volt, amikor azt gondolta magának, hogy öt másodpercnyi gyengeséget megenged magának, de aztán tovább kell küzdenie. Ez azért szomorú is valamilyen szinten; és talán ezért a személyiségéért kedveltem annyira Trist.
Ezen felül ő a női John McClane. De komolyan! Kissé furcsa volt arról olvasni, hogy kb. ezer sérülése van, vérzik, és szerintem már rég ki kellett volna dőlnie, de ő csak megy tovább. Azért Tris ember, nem létezik, hogy ennyi sérülés ellenére ugyanúgy megy tovább. Bár, ha kedvenc McClane-ünkből indulunk ki, lehet mégis.
És elérkeztünk Négyeshez. Beálltam én is a rajongók közé, ugyanis Négyes csodálatos karakter. Tetszett a komplexitása - szerintem nagyszerű volt az írónőtől, hogy őt állította oda a valódi bátorság reprezentálására. Szerettem, hogy nem az a tipikus YA fiúka, akinek csak a külseje van, és arra kell elolvadni. Nem. Négyest szerintem még mindig nem lehetett kiismerni - annyi kérdésem van, amire választ várnék még. Ezen kívül nagyra értékeltem, hogy míg kívülről az a kedves, de távolságtartó fiú, addig belül egyrészt sérült, másrészt pedig nagyon gyengéd és törődő. Ez a kettőssége pedig végképp elnyerte a szimpátiámat.
A romantika számomra nagyon keserédes volt, és ez érződött a könyvben is. Ezt úgy értem, hogy nagyon imádom a romantikát, mert egymásnak lettek teremtve azok a karakterek, akik összejöttek, de ugyanakkor megjelenik az élet bizonytalansága is benne. Hadd mondjam úgy, hogy a való élet veszélyei hatással vannak a romantikára is, amit nagyra értékeltem. Ezen kívül nem foglalt el központi helyet a regényben, viszont a fő páros minden közös jelenete megdobogtatta a szívem.
Összességében... elfogytak a szavaim, így csak ismételni tudom magam. Imádtam az első oldaltól az utolsóig. Tele volt érzelemmel, így voltak oldalak, ahol mosolyogtam, ahol az izgalomtól hevesebben vert a szívem, és ahol darabokra tört. Nagyon szerettem a világot, a történetet, a karaktereket és még a romantikát is, még úgy is, hogy voltak megkérdőjelezhető elemek a könyvben. Végeredményben csak jókat tudok mondani A beavatottról, az egyik kedvenc disztópiámmá vált.
Könyv adatai
Eredeti cím: Divergent (2011)
Kiadó: Ciceró (2012)
Oldalszám: 440
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése