2014. június 13., péntek

Blogturné Extra: Katja Millay: The Sea of Tranquility - Nyugalom tengere

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

A Blogturné Klub újra egy nagyon hosszú turnéra indul, ezúttal Katja Millay: Nyugalom tengere című regényét szeretné Nektek bemutatni 13 bloggerének segítségével - június 10 - 22 között.
Az értékelések és extrák mellett, a már megszokott játék sem marad el, ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek az egyik példányt a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 könyvből.

Interjú az írónővel 

(a folytatást Nancy blogján olvashatjátok holnap. :))

1. Honnan jött az ötlet? Valami vagy valaki inspirált vagy a karakterek mindig is a fejedben éltek?

A szikra onnan jött, hogy Nastya keze (és hogy mi történt vele) a képzeletemben élt. Láttam ezt a lányt, hogy milyen volt előtte és mivé vált. Fel akartam fedni a hogyanokat és miérteket. A legelső megírt jelenetem arról szól, mi történt vele. Minden más eköré a vízió köré épült.

2. Mesélj a kiadásról. Valahol azt olvastam, hogy a könyved kezdetben indie könyv volt (magánkiadás). 

Mikor elkezdtem írni, a kiadás szóba sem került. Csak el akartam mesélni a történetet, és őszintén szólva, nem voltam biztos abban, hogy befejezem. Csak akkor merült fel bennem a megjelentetés lehetősége, mikor befejeztem az első változatot, és elkezdtem átnézni. Igazából sosem kerestem fel ügynököket, és nem is gondoltam arra, hogy a hagyományos módon megjelenjen. Utánanéztem a magánkiadásnak, és arra jutottam, hogy így jelentetem meg a könyvet, és talán pár ember elolvassa. Nagyjából három héttel a megjelenés után, elkezdett terjedni, ami váratlan és szürreális volt. Ezek után felgyorsultak az események. Az eredeti megjelenés után két hónappal a Simon & Schuster már át is vette.

3. Úgy hallottam, az emberek azon vitáznak, vajon YA, NA vagy felnőtt coming of age kötet a Nyugalom tengere... Te minek mondanád, és volt célközönséged, mikor írtad?

Nagyon nehéz kategorizálni. Mikor írtam, nem voltam részese a könyves világnak, és nem igazán ismertem az egyre terjeszkedő New Adult kategóriát, úgyhogy a kiadásig nem is gondoltam rá. Az írás során, YA-nak gondoltam, pontosabban érett-YA-nak. A főszereplők középiskolások, de a témaválasztás igen komoly. A megjelenés óta azonban, egyre inkább feltűnik, hogy sok olvasóm nem a YA könyvek célközönségéből kerül ki. Egyre többször hallom, hogy New Adult-ként, sőt, női sorsról szóló irodalomként kategorizálják.
A műfajt tekintve is hasonló nehézségekbe futottam.  Úgy hiszem, a Nyugalom tengere furcsa egy állat, nem engedi, hogy könnyedén kategorizálják. Sok mindennek lehetne hívni, de nincs egy konkrét megnevezés, ami tökéletesen illene rá. Nem tradicionális romantika, habár van romantika benne. Nem rejtélyes, habár ennek is vannak jelen elemei. Drámának nevezni túl szimplának tűnik. Coming of age-történetként utalni rá talán a legillőbb, mivel a történet a személyiség, elfogadás, felnövés, szerelembe esés kérdéseivel foglalkozik. Alapjaiban véve csupán egy karakter/kapcsolat tanulmány.

4. Melina Marchetta egyszer azt mondta, hogy két könyves párosa is sérült, és látszólag összetört emberek, akik segítenek egymásnak meggyógyulni. Pontosan így láttam én is Nastyat és Josht. Aggódtál amiatt, hogy a szomorúságuk "túl sok" lehet néhány olvasónak?

Szerencsére, nem. Írás közben nem igazán aggódtam az olvasók reakciói miatt, mert azt feltételeztem, hogy valószínűleg én leszek az egyetlen, aki valaha is olvasni fogja. Úgyhogy valamelyest megmenekültem ezektől a gondolatoktól, ami szerencsés volt, mert ha megpróbáltam volna figyelembe venni, hogy fogadná bárki is a könyvet, lehet, hogy kétségbe vontam volna a nagy részét. Minden olvasó másként reagál egy könyvre és a karaktereire. Mindenki maga formálja, miként kötődik, és miket raktároz el az élményből. Úgy gondolom, ha túl sok időt töltesz mások reakciójával, megőrjíted magad.

Én voltam az utolsó, aki megtudta, hogy szomorú/sötét romantikát írt. Azt hittem, hogy egy egyszerű, édes szerelmi történetet írtam két emberről, akik közben igyekeznek boldogulni az élettel. Egészen addig nem vettem észre, hogy milyen sötét és szomorú, amíg el nem kezdtem véleményeket olvasni. Nem tudom, mit árul el ez rólam! Nem Stephen King volt, aki azt mondta, hogy az író az utolsó ember, aki megtudja, mit is írt? Talán itt is ez a helyzet.

5. Szerettem, hogy mindegyik karakter gyönyörűen tökéletlen. Olyan boldog voltam, amikor láttam, hogy Nastya nem színötös tanuló, míg Drew igen... Direkt próbáltál eltávolodni a "tökéletes" karakterektől (különösen a fiúk terén), amik olyan népszerűnek tűnnek a YA irodalomban?

Szeretek tökéletlen karakterektől olvasni. Számomra ők a legjobbak, mert valósághűek. Mikor írtam, nem arra gondoltam, hogy milyen típusú karaktert szeretnék elkerülni, hanem hogy milyet akarok alkotni. Embereket akartam létrehozni, nem csak karaktereket. Mindig is hittem abban, hogy a valódi emberek összetettek, így a karaktereknek is annak kellene lenniük. Úgy gondolom, hogy mindenkiben van egyféle kettőssége. Egy külső arc, amit a világ lát, és ami alatta van. Ez a két kép gyakran egymással ellentétes. Sokszor, azok, akik a legtökéletesebbnek tűnnek kívülről, nagyon távol állnak tőle belül.

Nem hiszem, hogy létezik tökéletes ember a valóságban; ami megnehezíti, hogy a tökéletes karakterekkel azonosulni tudjunk. Senki nem kitűnő mindenben. Mindenkinek megvannak a saját tehetségei. Mindenki hoz rossz döntéseket. Mindenkinek vannak hibái. Ez teszi a karaktereket érdekessé. A nap végén a tökéletes unalmas. Nem hiszem, hogy bárki is olyan történetet akarna olvasni, ahol mindenki a helyes dolgot teszi, soha nem hibázik és mindenben kiemelkedő. Az ilyen nem létezik, és ha mégis léteznének, valószínűleg utálnánk őket.

Nyereményjáték

“Nagyon érdekelnek a nevek. Gyűjtöm őket, az eredetüket és a jelentésüket. Neveket gyűjteni könnyű: nem kerülnek semmibe, és nem foglalnak sok helyet. Szeretek neveket olvasgatni, és úgy tenni, mintha mindegyiknek jelentése volna.”

A főszereplő, Nastya hobbija a keresztnevek gyűjtése, így mi is ezt választottuk játék gyanánt. Kiválasztottunk 13 magyar eredetű keresztnevet és ezeket kell összegyűjteni a blogokon található leírások alapján.
Minden blogon egy keresztnevet kell kitalálnotok és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

Játékszabályok:
1.) Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
2.) Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtéseket! (KÖTEZELŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)

A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.

És a mai keresztnevünk:

“Régi magyar férfi személynév, jelentése: méltóságnév, a nádor elődje. A VIII. - IX. században a magyaroknál kettős fejedelmi rendszer volt, ez a név volt a fővezéri rang, és mellette a kende volt a főbírói rang.”



További állomások

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése