Zima Szabolcs: A makedón összeesküvés

Egy egyszerű vallomással kezdem: nagyon imádom Dan Brown Robert Langdon sorozatát, és mivel nem olvashatom azt a végtelenségig, folyamatosan keresem azt a könyvet, amely viszonylag hasonló alapokon nyugszik. Így kezdődött egy három napos viszonyom A makedón összeesküvéssel.

A könyvet (és a dedikálást és a türelmet) nagyon szépen köszönöm a szerzőnek!

Fülszöveg:

A londoni székhelyű British Library bőkezű támogatójának lányát elevenen megsütik egy antik ércbikában. Az ókori kéziratok után kutató Enid Markopoulos feltehetően olyan leletre bukkant, amely nem csupán világraszóló irodalmi csemege és kultúrtörténeti szenzáció, hanem potenciális fegyver is – az árából akarják fedezni egy őrült politikai játszma költségeit. Minderről azonban fogalma sincs a könyvtár két ifjú munkatársának, akiket a másik főszponzor, egy különc MI6-ügynök lord állít rá az esetre. 

Pat Foster könyvtári mindenes és Bertie Hook restaurátor, akik kalandos küldetéseiken már bizonyították rátermettségüket, Európa legizgalmasabb városaiban követik a halott lány verses rejtvényüzeneteinek nyomát. A szédületes száguldás közben Pathez csapódik egy titokzatos, gyönyörű nő, Rómában pedig feltűnik a halott lány húga, aki nem marad közömbös Bertie iránt. A CIA is tud a kézirat létezéséről, ám érdekeik azt diktálják, hogy az ősi pergamen ne kerüljön nyilvánosságra. A klónozott Qayin ügynököt vetik be, aki mindig egy lépéssel a könyvtárosok előtt járva gyilkol. Két ember látta eddig a kéziratot, már mindkettő halott…

Ismeritek azt a mesét, amely arról szól, hogy a főhőslánynak el kell menni az uralkodó elő, de úgy, hogy jöjjön is, meg nem is, hozzon ajándékot, meg nem is… stb.? Nos, ilyen érzésem volt a könyv olvasása során is: kedveltem is, meg nem is.

Ha a pozitívumokkal kezdem, mindenképp fontos kiemelnem az alapötletet, miszerint a főszereplők rejtélyek után nyomoznak, hogy eljussanak a kézirathoz, amelyre mindenki áhítozik. Ez az alapkoncepció volt, ami leginkább ösztönzött arra, hogy jobban elmélyedjek a könyvben. Mondhatni, megadta az alap izgalmi fokot.

A másik pozitívum az szintén a történetszálban keresendő, mert egyszerűen olvastatta magát a regény, mikor az volt középpontban, hogy rájöjjenek, mit rejt az adott nyom, illetve mikor közvetlen életveszélyben voltak. Gondolkodóba ejtett, főleg annak történelmi vonatkozása a regénynek. Mindenképp érdekesnek találtam, hogy a Balkán került a középpontba, mert tudjuk, hogy nem véletlenül hívták Európa puskaporos hordójának. A nemzetiségi törekvések alapjai is elég valósághűnek hatottak, hiszen ebben a térségben még a huszadik század során is folyamatos problémát jelentettek a nemzetiségek autonóm törekvései. Ezt az alapot mindenképp nagyon értékeltem. 

A negatívumok viszont ezt a szép, idilli képet kissé tönkretették számomra.

Az már kiderül a fülszövegből is, hogy van valamennyi romantika a könyvben. Legnagyobb örömömre ez eléggé mellékszál, és annyit nem is foglalkozik vele a szerző, de mikor előtérbe került:

„- A lábait viszont összekulcsolta – akadékoskodott Bertie. – Az rossz jel, ha nem tévedek.

- Ha a bokájánál kulcsolja össze, akkor nem.” (227. oldal)

Valószínűleg én nem tudok férfiaggyal gondolkodni, de ez nekem teljesen olyan volt, mintha a Cosmo „mit árul el a testbeszéde?” rovatát olvastam volna.

Ami ennél egy fokkal nagyobb gondom volt, az a karakterizálás felületessége. Ha végignézünk a főbb karakterek gárdáján, ezt tapasztaljuk:

Lista a főbb szereplőkről, azok ismertetőjéről és sejtelmeimről róluk:

Patrick – Nőcsábász, aki felettébb okos, az unalmasnak tűnő munkája mellett igazi kalandor (és valószínűleg nagyon szexis is, meg problémája van a monogám életmóddal).

Bertie – Ő a „barát”, aki szintén nagyon okos, de ezt nem igazán ismerik el, inkább a könyvkukac jelleg van kihangsúlyozva. Elég tapasztalatlan a nőknél (lásd fentebbi példa), de ő lesz az, aki a jó lányt megkapja.

Jen – A Nő, aki az út során felkelti Patrick figyelmét; titkok övezik, megbízhatatlan, de gyönyörű, ezért kell a főszereplőnek. Mondhatni, amazon?

Lanna – Ő a jó lány, aki nem olyan szép, így úgy tűnik, nem is elég jó a főszereplőnknek. Egyébként igazán talpraesett nő.

Ezen kívül nem tudtam meg gyakorlatilag semmit a szereplőimről, így igazából az ilyen típusok sztereotip jellemzését tudtam rájuk húzni. Biztos van bennük további lehetőség is, de eddig nem nagyon találtam. 

A legnagyobb problémám viszont azzal volt, hogy a regény annyira nem akart Dan Brown-os lenni, hogy teljesen az lett. Ki is fejtem, miért. A regény legelején a főszereplőknek Párizsba kell menniük, konkrétan a Louvre-ba. Nos, ezalatt minimum ötször van emlegetve maga a Da Vinci kód (Dan Brown pedig még a későbbiekben is meg van idézve számunkra, ha elfelejtettük volna). Leginkább itt az volt a gond, hogy először kijelentik, hogy ez nem a Da Vinci kód, viszont egy fél oldalon belül már azt mondogatják a szereplők, hogy „ha tényleg olvastad volna, tudnád…”. Egyébként eszemben sem lenne a Louvre működését egy fikció alapján behatárolni, amikor ott van előttem egy internettel rendelkező táblagép valós adatokkal.

Arról nem is beszélve, hogy a két regény között strukturálisan is vannak egyezések, így gyakorlatilag előre tudtam, mi fog történni. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs azzal vádolni a szerzőt, hogy kopírozta azt a könyvet. Csak azt bántam, hogy annyira kiérződött a könyvből, hogy azt bizonygatja végig, mennyire nem a Dan Brown regény.

Összességében még mindig nem tudom, miként érezzek A makedón összeesküvés iránt – szeretnék többet? Elfelejteném? Egy olvasást mindenképp megér, főleg, ha szeretnél egy kis kalandban részt venni.

Könyv adatai

Eredeti cím:  A makedón összeesküvés (2012)

Kiadó: Ulpius-ház

Oldalszám: 284