„Mindig is sokkal izgalmasabbnak találta a gonoszokat a hősöknek. Nekik volt ambíciójuk, szenvedélyük. Ők hozták létre a történeteket. A gonoszok nem féltek a haláltól. Nem, úgy ölelték magukhoz a halált, mintha az egy páncél lenne! Ahogy belélegezte az iskola temetői illatát, Agatha vére felpezsdült. Mint minden gonosz, a halál nem rémisztette meg. Élőnek érezte magát tőle."
Sorozat: The School for Good and Evil #1
Az elrablások kétszáz évvel ezelőtt kezdődtek. Néhány évben két fiút, néhányban két lányt, és előfordult, hogy egy fiút és egy lányt vittek el. Viszont, még ha elsőre a választások randomnak tűntek, a minta hamarosan nyilvánvaló lett. Az egyikük mindig gyönyörű és jó volt, egy gyermek, akiről minden szülő álmodik. A másik születésétől fogva kívülálló.
Ebben az évben Sophie és Agatha megtudhatják, hova is mennek az elveszett gyerekek: a Jó és Gonosz Iskolájába, ahol átlagos fiúkat és lányokat képeznek ki a tündérmesék hőseinek és főgonoszainak. Mint Gavaldon legszebb lánya, Sophie mindig is arról álmodott, hogy elrabolják. A rózsaszín ruháival, üvegcipőivel és jótetteivel tudja, hogy bérelt helye van a Jó iskolájában és igazi hercegnőként fog végezni. Eközben Agatha a formátlan fekete hajával, gonosz macskájával és emberutálatával tökéletes jelöltnek tűnik a Gonoszak iskolájába.
Mikor azonban a két lány az Végtelen Erdőben találja magát, sorsuk váratlan fordulatot vesz – Sophiet a Gonosz Iskolájába viszik, hogy Csúfítások, Halálok Átkok és Hűbéres Képzések kurzusokon vegyen rész, míg Agatha a Jó Iskolájában találja magát jóképű hercegek és ártatlan hercegnők közt, ahol Hercegnői Etikettet és Állati Kommunikációt kell tanulnia. Lehet, hogy ez a hiba valójában az első jele Sophie és Agatha valódi énjének?
Régebben megénekeltem párszor, hogy elvagyok a middle-grade regényekkel, de nagyon nehéz számomra igazán beleélnem magam, hiszen teljesen más korosztálynak készült, mint én vagyok. Viszont van pár kivétel, mint például a Keeper of the Lost Cities, vagy mostani regényem, a The School for Good and Evil (SGE).
Ebben a regényben megvan minden, amire kicsik és nagyok egyaránt vágyhatnak – egy remek háttérvilág, egy izgalmas történet a megfelelő tanulsággal, a karakterek, és igen… a romantika (mert mire menne egy magára valamit is adó hercegnő egy hozzá illő herceg nélkül?) De kezdjük az elejéről!
A háttérvilág
Az SGE ott játszódik, ahol minden mese elkezdődik. Egy kis faluban a Végtelen Erdő szélén. Innen származnak azok a mesehősök és főgonoszok, akiket ismerhetünk – Hófehérke, Babszem Jankó, de még vagy egy tucatnyi boszorkány, sárkány és miegymás. Persze egykor mindannyian gyerekek voltak, akiket bizonyos időközönként elrabol egy titokzatos idegen, hogy elvigye őket az iskolájába. A többi pedig már történelem… vagyis mese. Már, ha hiszel benne.
A történet nagyjából 70%-a azonban a Jó és Rossz Iskolájában játszódik, amelyet bevallom, nagyon szívesen megnéznék élőben.
„ Egy ogre a kezébe ejtett egy szalaggal átkötött könycsomagot:
Legjobb Gonosz Monológok 2. kiadás
Varázslatok Szenvedésre, 1. osztály
Kezdők Útmutatója Elrabláshoz & Gyilkoláshoz
Elfogadni a Csúfságot Kívül & Belül
Hogyan Főzzünk Gyerekeket (Új Receptekkel!)”
Amit leginkább értékeltem, az a háttérvilág kidolgozottsága és eredetisége volt. Az író nagy gondot fordított arra, hogy a lehető legrészletesebb leírást adja, így még jóval az olvasás után is könnyedén el tudom képzelni mind az iskolát, mind a teljes világot, amelyben játszódik.
A helyszínen túl, voltak nekünk mesebeli teremtményeink is, akik egykor emberek voltak, de az iskolában a nagyobb jó (illetve rossz) érdekében átalakították őket. És ez szintén olyan, amit nagyon érdekesnek találtam – hogy akik megfelelően tanultak, és az osztály élén végeztek, belőlük lettek a hercegnők és főgonoszok, míg akik nem voltak annyira jók… nos… mindig szükség van egy-két csatlósra és éneklő madárkára.
Kénytelen vagyok mégegyszer kihangsúlyozni az író kreativitását, mert szerintem ez egy hatalmas bónuszt ad a könyvnek – elsősorban érdekessé teszi, és én történetesen már emiatt imádtam a regényt. És szerintem az is így lenne vele, aki szereti a tündérmeséket. Komolyan, ha hasonlítanom kéne valamire, ez a regény egy „making of XY”-nak felelne meg. Például megismerhetitek Csipkerózsika milyen tanuló volt a saját idejében, miként végezte úgy, ahogy a saját meséjében…stb.
Történet és Tanulsága
„ - Tudod, nem számít, hogy mik vagyunk, Sophie. – Lady Lesso olyan közel hajolt hozzá, hogy elég volt suttognia. – Hanem, amit teszünk.”
Mikor történetről beszélek, nem kell valami bonyolult dolgot elképzelni. Igazából a SGE önmagunk megtalálásáról és a rólunk kialakított előítéletek legyőzéséről szól. Többek közt. Maga a történet abból áll, hogy Sophiet és Agathat elrabolják, majd az életükről a Jó és Gonosz Iskolájában. Két nagy csattanóval a végén. Nem hiszem, hogy a történet lenne, ami ennek a könyvnek a lelke lenne; sokkal inkább a tanulság.
Tudjuk, hogy többféle tanulság létezik – a rossz; a jószándékú, de rosszul elsülő; és a jó. Az SGE mindenképp az utolsó kategóriába tartozik. A regény ugyanis a maga egyszerűségében és bájában (ill. a korosztályhoz illő nyiltsággal) egy mesén keresztül mutatja meg az olvasóknak, hogy a látszat nem válik valósággá, hogy a valódi természetünk előbb-utóbb felszínre kerül, hogy attól még, hogy más vagy, nem leszel kevesebb; és hogy hiába ítélnek meg valamiképp, ez ellen lehet küzdeni, és győzelmet aratni.
A karakterek
„ – Senki nem mondja, hogy gonosz vagy, Agatha – sóhajtott Sophie. – Csak más vagy.
- Más hogy?
- Nos, először is, kizárólag feketét viselsz.
- Mert nem lesz koszos.
- Nem mész el otthonról.
- Ott nem néznek rám.
- A Találj-ki-egy-Mesét Versenyre benevezett történeted úgy véget, hogy Hófehérkét megeszik a keselyűk és Hamupipőke belefojtja magát a kádba.
- Szerintem az jobb vég volt.
- Agatha, menyasszonynak öltöztél Halloweenra.
- Az esküvők rémisztők.
Sophie eltátotta a száját.
- Jól van. Egy kicsit más vagyok.”
Jóságos, mennyire fantasztikus karakterek vannak ebben a regényben! Be kell vallanom, én Agathat kedveltem a legjobban – tetszett az attitűdje már a kezdetektől fogva (a bejegyzés eleji idézet is tőle származik), és hogy más, mint a megszokott főhősnők. Azt mondjuk be kell vallanom, hogy volt pár megkérdőjelezhető döntése, de ez ráfogható a jóságából adódó naivitásra és jó szándékára. De tudjuk, hogy a hova vezető út van még kikövezve jó szándékkal.
Sophieval kissé más volt a helyzetem. Vele ilyen szeretlek-gyűlöllek viszonyom alakult ki. Viszont a regény során ő ment át a legnagyobb karakterfejlődésen – ráadásul neki sokkal nehezebb dolga volt, mint Agathanak. Képzeljétek el, hogy egész életetekben azt hiszitek, ti jók vagytok, igazi hercegnők, aztán közlik, hogy te vagy a Gonosz földi megtestesítője. Vajon mit tenne ilyenkor egy hétköznapi ember? Igen, szerintem ezt teszi Sophiet még Agathanal is nagyobb hőssé, hogy nem adja fel.
Nekem a többi karakter is nagyon tetszett, és még a Gonosz Iskola tanulóit is sikerült megszeretném. Érdekes volt, hogy látszik, az író az ő kidolgozásukra is szánt időt, és mindannyiuknak külön személyiséget adott – persze a jó/gonosz kategórián belül. Bár tudjuk, hogy nem minden Jó tényleg jó és nem minden Gonosz tényleg gonosz.
És van nekünk egy Tedros hercegünk is, Arthur király leszármazottja, a kiváló és felettébb arrogáns herceg, aki bizony egy hős lovag úgy mellékállásban. Ne tudjátok meg, mennyire nem kedveltem a regény 70%-ában. Egy kiskanál vízzel szívesen megismertettem volna közelebbről. Aztán valamikor a történet során őt is megkedveltem, és oh, Tedros herceg, hadd öleljelek meg!
A romantika azonban a folyamatos hangsúlyozása mellett is csak mellékes szerepet tölt be. A középpontban a két főszereplőnk, Sophie és Agatha barátsága-kapcsolata áll. Imádtam, hogy a kezdetben felettébb megkérdőjelezhető barátságuk miként alakult át valami sokkal összetettebbé, mélyebbé és őszintébbé a regény folyamán.
Összesítve, egyszerűen imádtam ezt a regényt! Egyedi, izgalmas és egyszerűen elbűvölt. Ráadásul, mivel elolvastam a második rész fülszövegét (NEM kellett volna), alig várom, hogy végre megjelenjen!
Könyv adatai
Eredeti cím: The School for Good and Evil (2013)
Kiadó: HarperCollins
Oldalszám: 488
A Folytatásról
Sorozat: The School for Good and Evil #2
Cím: A World Without Princes
Várható megjelenés: 2014. április 15.
Fülszöveg: (erősen spoileres)
Sophie és Agatha hazatértek, hogy a boldogan, míg... életüket éljék. Azonban ez nem annyira tündérmesébe illő, mint várták.
Mikor Agatha titokban azt kívánja, hogy másik befejezést választott volna, újra megnyitja a Jó és Gonosz Iskolájába vezető kaput. Azonban a világ, amit ismertek, megváltozott.
Boszorkák és hercegnők, varázslók és hercegek többé nem ellenségek. Új kötelékek formálódnak, régi kötelékek szakadnak meg. Ennek a kényelmetlen egyetértés felszíne alatt azonban háború készülődik, és egy félelmetes ellenség emelkedik fel. Miközben Agatha és Sophie azért küzdenek, hogy helyreállítsák a békét, egy váratlan veszély elpusztíthat mindent, és mindenkit, akit szeretnek.
Sorozat: The School for Good and Evil #3
Cím: Untitled
Várható megjelenés: 2015
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése