Sorozat: John Cleaver #2
5 hónap telt el azóta, hogy a Clayton-i sorozatgyilkos eltűnt a színről, s lassan minden visszatér a normális kerékvágásba. Minden, kivéve John élete. A saját belső szörnyetege, Szörnyeteg úr felébredt, s egyre jobban vágyik arra, hogy John újra szabadjára engedje.
A kisvárost hamarosan újabb gyilkosságok rázzák fel, John pedig újabb rejtéllyel találja szembe magát. Mindeközben pedig nem csak a gyilkossal, de saját szörnyetegével is meg kell küzdenie.
Be kell vallanom, azt hittem, az első részt nem múlhatja felül semmi - aztán kiderült, hogy de igen. A második rész.
Történet
Az első résznél még több fordulatot tartalmazott, engem pedig sikerült alaposan megvezetnie mindvégig. Szinte semmit sem sejtettem az egész regény során, úgyhogy ezt nagyra értékelem. A Szörnyeteg urat két részre tudnám osztani – az eleje, mikor még nem tudjuk, ki a gyilkos; itt a cselekmény sem annyira pörgős – és a második fele, mikor már minden kiderült… ott viszont egyszerűen letehetetlenné vált a regény, mert tudnom kellett, hogy most mi fog történni. Egy pillanatnyi pihenő sem volt, s végig izgalomban tartott az író, hogy ki éli túl, miként oldódhat meg ez a helyzet.
A háttérben megjelenő való élet problémái
Dan Wells ebben a részben is jelentős szerepet szánt arra, hogy a való életben is sajnos igen gyakran előforduló problémákat beleírjon a regénybe. Ebben a részben ez a párkapcsolaton belüli erőszak volt, amit John nővére jelenített meg. Az író felettébb reálisan tálalta ezt a problémakört, amit külön értékelek tőle.
"Romantika"
Nem mintha bimbózna a szavannán, és nem is mondanám „romantikának” igazán. Inkább megszállottság. Igazából ez a szál inkább csak azt a célt szolgálta, hogy John belső küzdelméről még többet megmutasson.
Ennek ellenére sokkal jobban lekötött, mint a tipikus YA-regényekben szereplő „három-nap-és-örökre-a-tiéd-vagyok” típusú érzelemgóc, ami még nagyon hunyorogva sem tűnik valódinak. De visszatérve ide, nagyon jól oldotta meg Dan Wells ezt a szegmensét a regénynek. Főleg, hogy ez bizonyíték, hogy Johnnak igenis vannak érzelmei… vagy ennyire jól átvert John mindenkit?
John és Szörnyeteg úr
A regény központi témája. Leginkább ez a szegmense tette számomra emlékezetessé a regényt (spoiler: és a falba zárt lány, amit azóta sem sikerült kiverni a fejemből). Imádtam, hogy miként tolódott el lassanként az egyensúly a két énje között, egészen a teljes töréspontig. Nagyszerű strukturális elvként szolgált ebben a részben.
Nagyon érdekes volt megfigyelni, miként nyert Szörnyeteg úr egyre nagyobb teret. Szerepelt a történetben egy pajta, amit John mindig fel akart gyújtani, hogy ezzel visszazárja Szörnyeteg urat magába, azonban ott lakott egy macska, aki folyamatosan megjelent. És ez a jelenet többször is szerepel a könyvben, s ezekből a jelenetekből látszódott leginkább, mennyire erősebb kezd lenni Szörnyeteg úr, ahogy Johnnak egyre nehezebb az ellenállás.
Ez egyébként azt is megmutatja, mennyire erős John akaratereje. Habár egyre nehezebben megy neki, hogy megőrizze önmagát, hogy betartsa a szabályait – ez egyébként a másik szegmens, ahol megfigyelhető az erőegyensúly eltolódása -, ő mégis az utolsó szalmaszálig küzd.
Egy-két bónuszgondolat
Be kell vallanom, ez csak utólag tűnt fel, mikor belegondoltam, de John-on kívül a mellékszereplők semmit nem változtak, s tényleg csak ingerek John és Szörnyeteg úr kapcsolatában
> Az első rész egyik nagy erőssége ebben a részben is megmaradt: a morbid humor. Annyira szörnyen tudtam érezni magam, mikor egy-egy felettébb morbid megjegyzésén felnevettem.
> A morbid humor mellett a felettébb realisztikus leírások is megmaradtak, amitől néha teljesen lesápadtam, s igyekeztem minél előbb túljutni azokon a részeken.
> A Szörnyeteg úr sokkal több és hevesebb érzelmet váltott ki belőlem, mint az első rész. Ez mind a történet, mind John küzdelmei váltották ki. És természetesen a kiváló megfogalmazás.
> Figyelmeztetés! A Szörnyeteg úrnak nagyon komoly függővége van. NAGYON. KOMOLY.
> A fantasy elem ezúttal fontosabb szerepet játszott, mint az első részben; igazából ez fűzi össze a teljes sorozatot.
Még annyi mindent lehetne megemlíteni erről a regényről, de azok már spoileres részletek lennének. Röviden, imádtam, Dan Wells igazi tehetség. A könyv maga remek kikapcsolódást nyújtott, ugyanakkor elgondolkodtató, humoros, érzelmekkel teli (nyugi, csak mi érzünk) és felettébb fordulatos. Az idei év egyik legjobb olvasmányát nyújtotta, amit bátran ajánlok bárkinek, aki egy kis újdonságra vágyik, s szereti a karakterközpontú regényeket.
Könyv adatai
Eredeti cím: Mr. Monster (2010)
Kiadó: Fumax kiadó (2013)
Oldalszám: 272
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése