"Kérlek, Istenem! Kérlek. Nem akarok meghalni. Nem állok készen. Félek."
Nem hiszem el, hogy végre túl vagyok ezen a sorozaton! Már a második résszel is komoly gondjaim voltak, és bevallom, nem sok reményem maradt arra, hogy a zárókötet ezen változtat - mert végül is, milyen alapból indultunk ki (ne számítsuk a Radiantot, mert az csak novella, s ebben a részben az írónő egy bekezdésben elrendezte, amiért én 130 oldalt elszórakoztam)?
- Clara elmegy egyetemre, s szakított Tuckerrel, hogy megvédje a fiút
- Az új küldetés
Sorozat: Angyalsors #3
A bejegyzéshez a kíséretet Taylor Swift: Story of Us c. dala adta.
I used to think one day we'd tell the story of us,
How we met and the sparks flew instantly,
People would say, "They're the lucky ones."
Kezdjük azzal, mit kedveltem ebben a könyvben (mert egy felettébb rövid listáról van szó):
- A könyv közepén szerepel egy Dante idézet, ami szerintem csodálatos volt (egyik nagy kedvencem az Isteni színjáték).
- Samjeeza szereplései (bár ő még meg fog jelenni a negatívum oldalon is).
- Unalmasabb pillanatokban sikerült néhány non-canon párost kreálnom, akik tényleg összeillettek volna. A fantáziám legalább így jól szórakozott, míg én... nem igazán.
Oh, a simple complication,
Miscommunications lead to fall-out.
So many things that I wish you knew,
So many walls that I can't break through.
A negatívjaim hosszú listáját kezdjük a karakterekkel, hiszen nyugodtan kijelenthetem, nem maradt szimpatikus karakter ebben a sorozatban. A férfikarakterük jobb híján neutralizálódtak, a női karakterek… nos, inkább Clara már a létezésével bosszantott.
De vegyük nagyjából sorra őket:
Christian: A legnagyobb karakterromláson keresztülment szereplő az egész sorozatban. Nem volt elég, hogy úgy vonult Clara után, mint egy ázott kiskutya, nem elég, hogy belerondított Clara és Tucker kapcsolatába, de még az írónő el is érte, hogy minden megmaradt kis tiszteletemet elveszítsem irányába ebben a részben.
Ezt két ponton tudom leginkább szemléltetni:
(Aki nem akar enyhe spoilert, az most csukja be a szemét)
1. Mikor Clara csókjuk előtt Tuckert képzelte a helyébe, Christian nem azért volt dühös, hanem mert utána Clara elment. Mert ő oda akart menni hozzá megbeszélni. ANGYAL! Egy másik fiút képzelt helyetted oda, mikor csókolózni akartatok? Nekem ez vörös betűs ADD FEL jel. De neked nem, oké.
2. Már a második részben is felhúzott az írónő ezen húzása, s azóta sem tette túl magát, úgy tűnik. Ebben a részben Christian rokonának temetése volt, s ismét a temetéskor akart Claraval csókolózni. Ez már a második ebben a sorozatban! Csak én vagyok ilyen maradi, hogy egy rokonom temetésén nem a szerelmi életemmel vagyok elfoglalva? Tuti velem van a probléma… tuti.
Samjeeza: Az első rész főgonosza. Emlékszünk rá mindannyian, nagyon gonosz karakter volt… volt. Azon kívül, hogy ebben a részben mintegy kedvenc szereplőmmé avanzsált elő, gyakorlatilag kiveszett belőle a gonoszlét. Meg nem értett lélek maradt.
Jeffrey: Ő volt az én hangom a sorozat elején, de a Boundless végére mi történt vele? Legszívesebben megráztam volna.
Clara: Erről a nőről egy esszét kéne írnom, az sem lenne elég, hogy kifejezzem, mi minden gond van vele. Azért próbálkozom:
1. Önző. Ez a könyvben is megjelenik, nyíltan kimondják – amit azért értékeltem. Igazából ez már az álszentség kategóriájába is átment, mert úgy elvolt a saját világában, s mikor valaki emlékeztette, hogy bocsi, de neked vannak barátaid, vagy létezik más
létezik más angyal is ezen a világon, akkor egyből előjön a nagy törődő lelke. Szép, mondhatom.
2. Ahogy viselkedik a két fiúval – én a helyükben elhagytam volna őt, s akkor viselkedjen így. De erre még visszatérek.
3. Clara kiváló képességű karakternek van beállítva, de két szimpla, totál nyilvánvaló tényt nem képes észrevenni a könyv egyharmadán keresztül? (150 oldal)
4. Ugye az írónő arra törekedett, hogy megmutassa, Clara mennyire kiváló főhősnő. A probléma abból fakadt, hogy ehhez kellett volna történet is.
Next chapter.
Now I'm standing alone in a crowded room and we're not speaking,
And I'm dying to know is it killing you like it's killing me, yeah?
I don't know what to say, since the twist of fate when it all broke down,
And the story of us looks a lot like a tragedy now.
Ha feltenném azt a kérdést, hogy miért várjátok/vártátok leginkább az Angyalsors sorozat végén, vajon hány százalékotok válaszában szerepelne a „történet” és hányótokéban a „hogy kiderüljön, kit választ Clara”? (Most hagyjuk ki azok a szélsőségeket, ahova én is tartozom, s akik azért várták ezt a részt, hogy „végre letudhassam a sorozatot”.)
Már az előző résznél is panaszkodtam arra, hogy a történet és a romantika eloszlása a regényen belül finoman szólva sem egyenletes. Ez a harmadik részre is megmaradt, sőt eljutottam arra a szintre, hogy meg kellett kérdeznem magamtól, „minek is kéne a történetnek lennie?”.
Ami mindezt még rosszabbá teszi, az a tény, hogy a Boundless tekintetében az első, de még a második rész is teljes mértékben értelmét veszti. Mintha nem is egy sorozat egymást követő részei lennének, csak úgy vannak külön-külön. A szereplők és a romantika egyezik, de nincs kontinuitása a sorozatnak. És ez elég nagy probléma.
A harmadik helyen, a történettel kapcsolatos bajaim című listán, a tény áll, hogy teljesen kiszámítható az a kevéske kis történet is. A csavarok nem ütnek, minden annyira nyilvánvaló.
Spoileres esettanulmányok:
1. Az az átkozott madár. Annyira nyilvánvaló, hogy Samjeeza, de ott elagonizál rajta Clara, hogy a madár nézi. Csak egy madár. Biztos egy madár? Igen, egy madár. Oops, mégsem.
2. Lucy… az egyik legklisésebb csavar is egyben, hogy ő a gonoszok táborát erősíti. Az idegrendszeremét meg gyengíti.
Pedig, mikor a történetre fókuszál az írónő (1-2 fejezet a 22 fejezet + epilógusból), felettébb élveztem.
De nézzük, mi vette át a történet helyét a könyvben, romantikázzunk!
How'd we end up this way?
See me nervously pulling at my clothes and trying to look busy,
And you're doing your best to avoid me.
I'm starting to think one day I'll tell the story of us,
How I was losing my mind when I saw you here,
But you held your pride like you should've held me.
Ennek a résznek a „nagy” kérdése, hogy kit választ Clara (Vannak, akik kis spoilerhuszárok, úgyhogy ha kijelölitek itt a szöveget, a válasz: Tucker), így természetes volt, hogy a könyv 90%-ban a kis hármasról szólt.
Tucker/Clara
Az alappáros, akit az írónő szétrobbantott a harmadik részre. Igazából a könyv nagy részében alig van közös jelenetük, de érződik legalább, hogy szeretik egymást. Bár Claranak komolyan meg kéne ismernie a hűség fogalmát. Amúgy.
Hogy mi tudott ezzel a párossal kapcsolatban felhúzni? A szimpla tény, hogy Clara esélyt sem adott Tuckernek, hogy megbeszéljék, hogy megkérdezze Tucker véleményét, hogy „te szerencsétlen, rosszul vagy az angyalfényemtől. Mit tegyünk, mert ez nem állapot? Illetve, ha már itt tartunk, féltelek, s tudom, hogy te vagy a férfi a kapcsolatban, de én vagyok az angyal, s nem bírnám elviselni, ha bajod esne.” – Ennyi kellett volna, s megkímélhettük volna magunkat rengeteg szenvedéstől.
Christian/Clara
A lelki társ, akiket a sors egymásnak rendelt; hirdeti a fáma, s ez mit eredményez? Rengeteg kényszerített Christian/Clara jelenetet. Ne értsetek félre, én kedveltem Christiant, de annyira látszott, hogy az írónő erőlteti az ő kapcsolatukat (lásd feljebb Christiannál).
Amúgy itt nagyon kijött Clara egyik rossz tulajdonsága, hogy képes volt olyan szerelmes gondolatokat elővarázsolni Christiannal kapcsolatban, amik már a „csőtörés vagy, szerelő kell!” kategóriába esik bele.
És értem, az írónő feszültséget akart ezzel kelteni, erősíteni a misztikumot a „nagy” kérdéssel kapcsolatban. Csak abszolúte nem jött be. EGYÁLTALÁN NEM MŰKÖDÖTT. Épp ezért utáltam annyira az ő kapcsolatukat.
Oh, I'm scared to see the ending,
Why are we pretending this is nothing?
I'd tell you I miss you but I don't know how,
I've never heard silence quite this loud.
A vége, jaj a vége! Komolyan képes volt az írónő ilyen véget írni neki? Az egyik legrosszabb regénylezárás, amivel mostanában találkoztam. Mi volt ez? Komolyan, valaki magyarázza meg, hogy ennek mi értelme volt?
Azt már meg sem kérdezem, hogy az egész sorozatnak mi értelme volt így?
Enyhén Spoileres negatívumaim a vége miatt:
Utáltam, hogy semmit nem oldottak meg, hogy így oldotta meg az írónő a romantikát…
És mi ez a 9 évvel később történet? Itt már a vízvezetékszerelő sem segíthetett, totál nyálban úszott az egész. Vagy vattacukorban. Az a gond, hogy a vattacukrot szeretem. Ezt a lezárás meg nem.
And the story of us looks like a tragedy now.
Összesítve, ez volt a legrosszabb része az egész sorozatnak, s emiatt fokozottan hálás vagyok azért, hogy többet nem kell olvasnom. Nem volt olyan szempont, ahonnan nézve ezt a regényt értékelni tudtam volna. Talán, ha a romantikáért olvasom, s nem érdekelt volna semmi más. Talán.
De az biztos, hogy az írónőtől ez az utolsó regény, amit a kezembe fogtam. Kár, az írónő szimpatikusnak tűnik.
The End
Könyv adatai
Eredeti cím: Boundless (2013)
Kiadó: Maxim (2013)
Oldalszám: 438
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése