Jackie Morse Kessler: Rage

"Ha valaha is érezted, hogy a benned forró düh élve eltemet, ha valaha is sikítottál, mert a szavak nem jöttek, akkor ez a könyv neked készült." 

Emlékszem, kissé félve kezdtem el anno a Rage-t. A Hunger tetszett, de nem éreztem azt a hatalmas extázist, amit vártam. Így aztán tényleg nem maradtak elvárásaim ehhez a részhez.
És milyen pozitívan csalódhattam!

Sorozat: Riders of the Apocalypse #2

A Rage Missy történetét dolgozza fel, aki középiskolás, két hónapja dobta a pasija, miután meglátta meztelenül, tele vágásokkal. Adam nem érti. Senki nem érti, hogy neki szüksége van a pengére, azokra a vágásokra, hogy újra szabadon tudjon lélegezni, hogy eltüntesse a rosszat magából.

Éppen ezért lett ő Háború, hiszen önmagával is harcban áll.

Igazából ezt a kötetet kezelhetném teljesen különállóként is, hiszen a Halált leszámítva teljesen mások a szereplők. Mégsem tudom, mert egyrészt vannak utalások az előző részre, másrészt pedig a második részben kialakult bennem egy sorozatra vonatkozó impresszió.

Nagyon hasonló a két rész struktúrája, kezdve az első reakciókkal, az első lovasként elkövetett tettre, majd a tényre, hogy nem helyes, amit tesznek.

A Rage viszont ennél sokkal többet nyújtott. Már csak azért is, mert megjelent benne Háború, aki folyamatosan beszélt Missy-hez, próbálta rávenni, hogy adja át neki a hatalmat.

Az írónő írta a kötet végén, hogy a Háború a könyv közepe tájékán szólalt meg először, s utána írta át a kötet elejét is.

"Nem állíthatod meg a háborút. Ilyen az emberi természet. Ugyanúgy a madárnak sem mondhatod, hogy ne repüljön, vagy a halnak, hogy ne ússzon."

A Rage-ben a Háború testesíti meg a társadalmat, a Háborút, amely nem csak a korábbi századokban, hanem napjainkban is fontos részét képezi életünknek. És most nem csak azokra a háborúkra gondolok, amelyeket országok vívnak egymás ellen.

Véleményem szerint Háború nem csak ezekre gondol, hanem az emberek egymás elleni háborújáról, a mindennapokba; a háborúra a barátainkkal szemben, a családunkkal szemben, és magunkkal szemben.

"Sokkal jobb magadban tartani, a sötétben, ahol az emberek nem látják és hallják az igazságot. A sötétben nem látod, mikor vérzel."

Missy karaktere szerintem nagyon remekül lett ábrázolva - egyszerre ébreszt szimpátiát és szeretetet az olvasóban. Mindannyian azt szeretnénk, hogy boldog legyen; tudjátok, az igazi cukormázas végre vágyunk, csak azért, mert úgy érezzük, annyit szenvedett.

Nekem személy szerint Missy egyike lett a legkedvesebb női főszereplőknek, mert annyira reális karakterisztikája van, hogy beleillik a világunkba. Nincsenek különleges képességei, nem bomlanak utána a pasik, nem bonyolódik bele szerelmi háromszögekbe... ő Missy. Az Apokalipszis egyik lovasa.

"-Ezt sosem fogom megérteni - mondta Halál a fejét rázva. - Miért érzitek lételemeteknek a szenvedést?"

A Halál ebben a részben már többet szerepel mint az elsőben, aminek különösen örültem, mivel igazán hiányoltam őt. Szerintem a valaha legjobban megteremtett karakter - különleges, vicces, komor, segítő, kaszás... Ő a legellentétesebb "személyiség", mégis eléri, hogy megnevettesse az olvasót még a legkomorabb pillanatban is. Ez azért nagy teljesítmény.

Ami nem annyira tetszik az az Éhínség karaktere. Ugye a második rész szinte közvetlenül követi az első részt, ám az Éhínség már úgy jelenik meg, mintha évezredek óta ő lenne az Apokalipszis fekete lovasa. Ezt igazán furcsállottam, hiszen ugyanannyi ideje kéne elméletileg lovasoknak lenniük mindkettejüknek.

Összegezzünk! Tökéletes rajongót csinált belőlem ez a rész! Igazából ajánlom mindenkinek, aki szeret olvasni, mert olyan élmény ez a könyv, amire sokáig emlékezni fogsz.

Könyv adatai
Eredeti cím: Rage (2011)
Kiadó: Graphia
Oldalszám: 213